27.

Ezt is megértük :). Ma volt az egyik legellentmondásosabb szülinapom. Egyrészt örültem is, mivel sokan írtak nekem. Másrészt, volt egy megrázó élményem is. Szóval kora reggel, labor, gondoltam, elkészítem az előadásom. A srácok szinte egyszerre hívtak, hogy kell valami anyag a laborból-egyik lány asztalán volt, de nem értettem pontosan, mi, és olyan stílusú könyvből sok volt (a srácok sem tudták rendesen megmagyarázni :S). Komolyan az volt, hogy a mobilomon Kyu-hwan-nal, a labortelefonon Mino-val beszéltem. Mint egy vígjáték vicces jelenetében, mikor a szereplő (aki általában nyomozó) mindkét fülénél van 1-1 telefonkagyló XD.
Belesűrítettem a hátizsákomban az összes azzal kapcsolatos kiadványt. Egy kórházba mentünk, valami szemináriumra. Közben kaptam pár szülinapi SMS-t, szobatársamtól, kollégáktól, gyülekezeti tagoktól :). Köszi értük! :))). Szóval kimetróztam Migum megállóhoz (pont 5 perccel a busz indulása előtt értem ki), ahol találkoztam a srácokkal. Hálisten, a keresett anyag is a táskámban volt (izgultam, hogy pont azt felejtem el, volt már ilyen :S), de a legvastagabb könyvet meghagyták nekem :S. A többitől legalább megszabadítottak!!! Szóval buszra ültünk, és mentünk a kérdéses kórházba. Hosszas várakozás után egy szemináriumon vettünk részt (sajnos koreaiul), ebédre nagyon finom szusit ettünk. Én szeretem a nyers halat, de volt, aki annyira nem...
A kórházban idős, már amnéziás betegeket ápolnak, sokan már járni sem tudnak. Mikor ebéd után végigvezettek a kórházban, bemutatták a kórtermeket, és láttuk a betegeket is. Akiknél már jelentkezett az időskori demencia, elbutulás. Megrázó volt... A srácok később mondták, hogy meg is ijedtek tőlünk, mivel csak az orvosokat, ápolókat látják, és mi "új emberek" voltunk. Jól felszerelt kórház volt, foglalkozó termekkel, vallásteremmel. Megvolt a betegek kezeléséhez minden. Hát, nem lennék ápolónő, az tuti...
Mentünk haza, Főnököm kérdezte, milyen volt, elmondtam neki az előbb leírtakat. Azaz, hogy nagyon megrázott. Tudom, még fiatal vagyok, de én is lehetek öreg, magatehetetlen. Tudom, nem szabad ilyenről beszélni, de remélem, azt már nem fogom megérni.. (utóbbit magamban gondolom csak). Az undegraduate diákoktól kapott kekszek kicsit jobb kedvre derítettek (kedves üzeneteik főleg), de a délután folyamán el voltam kenődve, kicsit letört lettem emiatt.
Épp ezen gondolatok kavarogtak az agyamban, miközben az aktuális eredményeket tanulmányoztam. Később Thana kezet rázott velem: "Hallom, szülinapod van. Isten éltessen sokáig!". Pár perc múlva: Főnököm hívott, mikor beléptem a szobájába, ott láttam az egész bandát, akik felköszöntöttek. Egy szép gyümölcstorta díszelgett az asztalon, amin gyertyák égtek. Nagyon örültem, bevallom, el is érzékenyültem. Gyorsan visszarohantam a gépemért a laborba, és lefotóztam, mielőtt elfújtam a gyertyákat. :)
Köszönöm, skacok, és Főnökömnek is köszönet!!! Köszönöm a köszöntést, a kekszeket!!! Köszönöm az összes ismerősömnek, akik írtak nekem, gondoltak rám, örülök nekik nagyon! :)))Jól esett a felszabadult, derűs beszélgetés, miközben a sütit ettük. Mondogatták, hogy én a Bivaly évében születtem, ami nem igaz, mert akkor még a Patkány éve rúgta az utolsókat. (utána is néztem utólag, a Bivaly éve 1985 február 19én kezdődött). Thana mindenesetre megszekált a tejjel (a bivaly miatt) -én visszaugrattam, hogy szülinapjára szójatejet kap tőlem bosszúból! Istenuccse, remélem, áprilisig nem felejtem el! XD.
Végülis elértem pár (elég sok) dolgot a 26. életévemben, de még hosszú az út :). Szobatársamtól is kaptam egy doboz cookie-t :). Tuti csokimérgezésben halok meg XD. Viccet félretéve, holnap úgyis találkozom pár haverral, majd együtt kivégezzük egy részét :)!