Hát... rohadt gáz. Most rám szóltak a koleszban, hogy mindig csapkodom az ajtót, és zavar másokat. És én meg nem szólhatok rá senkire... hogy éjjel tanulnak, nappal alszanak. Pedig ráírtam volna arra a rohadt cetlire, amit az ajtóra tettek, hogy "akkor ne nappal aludjatok, és éjjel recsegtessétek a ******** széketek"... Tuti letorkollnának, hogy én ebbe ne szóljak bele... shit... alig várom, hogy végezhessek... Már bocsánat, de nekem is igazam van...
Azt hiszem, az ázsiaiaknak kisebb az igényük a magánszférára mint az európai embernek. Bár mikor koleszos lettem Pesten (szerencsére a legjobb ELTE-s koleszban laktam - legalábbis tanulás szempontjából :)), nekem is lecsökkent az ilyen igényem, bár ott nem volt annyira zavaró. Ugyanis nagyobb volt az egy főre eső "tér", így nem zavartuk annyira egymást. Előfordult, hogy hazamentem hétvégére, és fura volt, hogy nincs a szobámban senki. De ami itt van, az már "túl sok". Egyszer (vietnámi és kínai) osztálytársaim megszóltak (elég rég volt), hogy "csak háromágyas szobában laksz?"... régen volt, nem egy sérelem felhántorgatásaként mondtam, de ez egyfajta élő példa... Hallottam rémhíreket a kínai koleszokról. Az én háromágyas koliszobám is elég zsúfolt, de tuti kismiska azokhoz képest. Négyágyasról meg ne is beszéljünk... Indiai barátaim elbeszélése is sugallja, hogy kevésbé igénylik a privát teret ... Részleteket nem említek, csak annyit, hogy elmondásuk szerint nem szeretnek egyedül lenni éjszaka...
Nem a koleszt akarom ezzel fikázni, hiszen nincs vele bajom, csak pár emberrel, akik "más szemében ôk a szálkát meglelik, és az övékben a gerendát feledik"-hogy költőibb legyek :). Ugyanis néha a folyosón elég hangosan szoktak az emberek telefonálni, pofázni. Egyszer régen valaki panaszkodott rám, hogy hangosan skype-olok a koleszban (este 9 előtt volt, és nem vagyok olyan hangos), bezzeg egyesek, ha mobilon dumálnak valakivel, azt fél folyosó/lépcsőház hallani szokta...
Néha van egyfajta ilyesféle érzésem, hogy környezetemben sok a "másban a szálkát is" -típusú ember...
Azt hiszem, az ázsiaiaknak kisebb az igényük a magánszférára mint az európai embernek. Bár mikor koleszos lettem Pesten (szerencsére a legjobb ELTE-s koleszban laktam - legalábbis tanulás szempontjából :)), nekem is lecsökkent az ilyen igényem, bár ott nem volt annyira zavaró. Ugyanis nagyobb volt az egy főre eső "tér", így nem zavartuk annyira egymást. Előfordult, hogy hazamentem hétvégére, és fura volt, hogy nincs a szobámban senki. De ami itt van, az már "túl sok". Egyszer (vietnámi és kínai) osztálytársaim megszóltak (elég rég volt), hogy "csak háromágyas szobában laksz?"... régen volt, nem egy sérelem felhántorgatásaként mondtam, de ez egyfajta élő példa... Hallottam rémhíreket a kínai koleszokról. Az én háromágyas koliszobám is elég zsúfolt, de tuti kismiska azokhoz képest. Négyágyasról meg ne is beszéljünk... Indiai barátaim elbeszélése is sugallja, hogy kevésbé igénylik a privát teret ... Részleteket nem említek, csak annyit, hogy elmondásuk szerint nem szeretnek egyedül lenni éjszaka...
Nem a koleszt akarom ezzel fikázni, hiszen nincs vele bajom, csak pár emberrel, akik "más szemében ôk a szálkát meglelik, és az övékben a gerendát feledik"-hogy költőibb legyek :). Ugyanis néha a folyosón elég hangosan szoktak az emberek telefonálni, pofázni. Egyszer régen valaki panaszkodott rám, hogy hangosan skype-olok a koleszban (este 9 előtt volt, és nem vagyok olyan hangos), bezzeg egyesek, ha mobilon dumálnak valakivel, azt fél folyosó/lépcsőház hallani szokta...
Néha van egyfajta ilyesféle érzésem, hogy környezetemben sok a "másban a szálkát is" -típusú ember...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése