Mióta kinn vagyok, megfigyeltem, hogy itt, Koreában a külföldi emberek vezetékneve annyira nem fontos. Míg otthon, ha bemutatkozom valakinek, illik kimondani a vezetéknevet is. Pl. "Kovács Józsi vagyok". De itt, túrán teljesen rászoktam, hogy csak annyit mondok: "Hi, I am Eva", és ennyi elég az embereknek. Persze az fb sokat segít, hogy beazonosítsam, hogy ki kicsoda...
Itt, Koreában a vezetéknevek 100%-a egy szótagos, 3-4 betűs. Kim, Pak és Lee, a leggyakoribb vezetéknevek. Ehhez képest, Európában gyakran "öt kilométeres" vezetéknevekkel büszkélkedhetünk... Nekem is elég hosszú vezetéknevem van, kissé lengyeles hangzású... Volt, hogy egy-egy konferencián nehezen betűzték le. Könnyű elírni... Emlékszem, mikor visszatértem Koreába vízumügyintézés után. A koliszobám ajtajára hangullal írták ki a keresztnevem. Először nem értettem, csak akkor, mikor megtanultam olvasni a hangult... Néha hivatalos ügyek intézésekor is a keresztnevemet használják...
Egy régi barátom otthonról azzal viccelődött, hogy a "Kim" nevű ismerőseim biztos rokonai Kim-dszong Il-nek (még régebben, mikor még a diktátorbácsi nem dobta fel a bakancsát). Hááát... No comment.
Koreai ismerőseim gyakran az angol nevükön mutatkoznak be, ha van nekik ilyen. Túracsoportban főleg sokat segít. Egyszerűen az ázsiai nevek nehezen jönnek a nyelvemre, elfelejtem őket, nagyon könnyen. Míg ha a "nemzetközibb" nevüket használják, az megmarad. Viszont a "nemzetközibb beállítottságú", angolul jól beszélő koreaiakkal már meséltem: Könnyen megtalálom a közös hangot! :) :).
Elég szomorú idő van. A Seoraksanon állítólag havazott... Március végén... Mikor már kicsit "tavaszváró", a hangulatom. Az az igazság, február végén már kissé "uncsi" a tél...
Itt, Koreában a vezetéknevek 100%-a egy szótagos, 3-4 betűs. Kim, Pak és Lee, a leggyakoribb vezetéknevek. Ehhez képest, Európában gyakran "öt kilométeres" vezetéknevekkel büszkélkedhetünk... Nekem is elég hosszú vezetéknevem van, kissé lengyeles hangzású... Volt, hogy egy-egy konferencián nehezen betűzték le. Könnyű elírni... Emlékszem, mikor visszatértem Koreába vízumügyintézés után. A koliszobám ajtajára hangullal írták ki a keresztnevem. Először nem értettem, csak akkor, mikor megtanultam olvasni a hangult... Néha hivatalos ügyek intézésekor is a keresztnevemet használják...
Egy régi barátom otthonról azzal viccelődött, hogy a "Kim" nevű ismerőseim biztos rokonai Kim-dszong Il-nek (még régebben, mikor még a diktátorbácsi nem dobta fel a bakancsát). Hááát... No comment.
Koreai ismerőseim gyakran az angol nevükön mutatkoznak be, ha van nekik ilyen. Túracsoportban főleg sokat segít. Egyszerűen az ázsiai nevek nehezen jönnek a nyelvemre, elfelejtem őket, nagyon könnyen. Míg ha a "nemzetközibb" nevüket használják, az megmarad. Viszont a "nemzetközibb beállítottságú", angolul jól beszélő koreaiakkal már meséltem: Könnyen megtalálom a közös hangot! :) :).
Elég szomorú idő van. A Seoraksanon állítólag havazott... Március végén... Mikor már kicsit "tavaszváró", a hangulatom. Az az igazság, február végén már kissé "uncsi" a tél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése