A szombati korai rohanás eredménye az volt, hogy majdnem korán érkeztem ki Sport Compelx megállóhoz. Hiába, aludni nem tudtam, inkább ilyenkor jobb elindulni. A női mosdóban hatalmas volt a sor, de több ismerős megjelent. Kevés dugóval, időben értünk Mungyeong -ba, ahol az esemény volt. Páran elindultak meghódítani valami ütősebb szikát, mi pedig a "történelmi útvonalon" indultunk el. Azért történelmi, mivel régen itt húzódtak a kereskedelmi útvonalak Szöul és Busan között. Közben a fesztivál helyszínén mentünk keresztül, és így rendesen igénybe vettük a kóstolót az almát áruló standoknál. Iszonyatos finom almák voltak. Hamarosan elértük az első kaput.
A fák itt már fölvették az őszi ruháikat, gyönyörű volt a környék.
Az első kapu. Három ilyen kaput érintettünk, kb. hét kilométerre volt egymástól az első és az utolsó.
Kunyhó... Szerintem ez valaha régen éjszakai szállás volt utazók számára. Sok ilyen objektumot láttunk útközben,
Csak mert szép :). Az út enyhén lejtett fölfelé, sima, könnyen járható volt. Futóterepnek kiváló lenne-állapítottam meg.
Vízikerék
Persze a bolondozás evés közben sem maradt el :).
A második kapunál omijás (piros bogyós) makgolit adtak ingyen, meg valami csípős-algás halat. Iszonyat finom volt mind a kettő. Nagyon élveztem a sétát.
A harmadik kapunál a kilátás: Ezt a hegyet meg fogom mászni, az tény és való!
Ajusshi-k flörtölnek velünk, hehehe. Ok, csak fotózkodnak, de ezt már megszokhattuk, hogy a koreai bácsik szeretnek külföldi csajokkal közös képeket csinálni.
Sajnos a harmadik kapunál nagyon megijedtem: Kamerám egyik pillanatról a másikra felmondta a szolgálatot. Nem tudom, mi lehetett vele, de nem lehetett vele fókuszálni, a gombokra sem reagált. Akkumulátor biztos nem lehetett gond, hideg sem volt. Hazafelé a buszban újra rendesen működött. De ez az incidens kicsit rányomta a bélyeget a mai napomra, bár igyekeztem nem mutatni. Mindenesetre ajánlottak nekem egy helyet, ahol érdemes megnézetni. Mindeképp meg fogom nézetni szakemberrel egyszer. Lecserélni még nem akarom.
Sétáltunk vissza, kicsit elfáradtunk. Az előző írásomban azt mondtam, a fesztivál csalódás volt. Abban reménykedtem, lesznek majd helyek, ahol lehet almát szedni a fáról. Ehhez képest el voltak kerítve az almafák, csak fotózkodni lehetett velük. A gyümölcsöket is elég drágán árulták 20-30 -40 dollárokért, ami szerintem nem éri meg...
Szerencsére a "mászók" is időben jöttek, és időben el tudtunk indulni. Korábban érkeztünk Szöulba a vártnál. Mivel három napja nem aludtam rendesen, most végre ki sikerült pihennem magam :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése