2012. június 26., kedd

Vannak percek...

...órák, napok, mikor azt hiszem, a fény az alagút végén csak egy újabb vonat fénye. Utálom a véget nem érő alagutakat!!!! Nem beszélhetek most részletesen a szituról, de van egy dolog, amivel már sokadjára próbálkozom, mégsem jön össze. Nem az én hibámból, nem keresem a bűnbakot, mint egyesek,. Nem vidít fel, hogy nem az én hibám, inkább tovább forralja az agyvizemet.

 Bár hétvégente, kirándulásokon rengeteg jó fej, hasonló érdeklődégű, gondolkodású emberrel barátkoztam össze, de a hétköznapokban is jó lenne pár hasonló. A közvetlen környezetemből nagyon is hiányoznak az ilyenek. Legalábbis az igazán ilyen emberek. Néha úgy ideteleportálnék pár otthoni ismerőst-más tészta, hogy ilyen esetben ők leharapnák a fejem, hehehe :). Bár biztosan nem, mert ha kérnék, visszaküldeném őket... :) Jó lenne egy féreglyuk is, amin néha haza tudnék menni :).


Várom a hazamenésem napját. Boldog vagyok, hogy közeledik, és hamarosan itt is lesz. Hiányzik már a fáról frissen szedett gyümölcs (meggyet megint lekésem, nemá'), a frissen nyírt fűben való mezítlábazás (jelenleg nincs kutyánk, nem kell félni az "aknára" lépéstől), a szántóföldön való futás. Meg még annyi minden.

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Hú, de magas vagy!! Eddig is tudtam, hogy nem vagy alacsony, de ez a kép!!! :D
    Nagyon remélem, hogy az, ami eddig nem sikerült, sikerülni fog, sok sikert hozzá!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, igyekszem :) !!! Magas növésű vagyok (bár nem óriás, 180 centit nem értem el), dehát nálam genetikai hiba lenne az ellenkezője :)

    VálaszTörlés
  3. Válaszom blogban mondom el ;-) varaljay.com

    VálaszTörlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés