Dajeonban

Megjöttem Dajeonból. Voltak jó pillanatok is, de nem éreztem magam annyira jól, mint tavaly. Az volt a baj, hogy 100% koreai társaság volt, emiatt kissé "elvesztem", ezt nem önsajnálatból mondom, de akkor is. Tavaly volt pár külföldi, akikkel összebarátkoztunk, és és jól elvoltunk. Ennek ellenére mindenki kedves, rendes volt.
Azért nagyjából elmesélem, mi történt. Pénteken kora délután indultunk Yatap-ra, és a buszpályaudvaron betermeltünk némi mandut. Olcsó volt, jó is, és nagy adag.
Majd indult a busz, gyorsan leértünk. Dajeon kb. másfél órányira van Szöultól (bár a városon belüli út meghosszabbítja  a busz menetidejét, piros lámpa, dugók, stb.). A távolsági buszok itt, Koreában kényelmesek, erről már meséltem. Ami Dajeont illeti, onnan is nevezetes, ha messzire elkalandozom, a délebbi részekre (ami idén gyakrabban megtörtént, pl. Jinhae, Gyeongju, Saryangdo), és utazunk vissza Szöulba, és Dajeonnál járunk, akkor már tudom, nincs már annyira messze Szöul. És néha itt szoktak bedugulni az utak... :( (fúj)
 Ezek után átszálltunk, nehezen jött a helyi járat... Lekéstük az előadásos szekciót, a végére értünk be. Kaptunk törülközőt, egy cuki tisztálkodószer-készletet. Aztán kezdődött a nagy focimeccs. Találjátok ki, ki volt a kapus a csapatunkban! Hét persze, hogy a Főnököm. Gyakorlásnál be is rúgtam neki egy gólt...
 A nagy meccs alatt nem rúgtam gólt, de azért valamennyire részt tudtam venni, amikor élesben ment a küzdelem.
 A kaja jó volt, jobb, mint tavaly, és a szoba is csak az enyém volt. A srácokkal első este elmentünk kicsit lazulni. Vettünk egy sört (becsszó, tényleg keveset ittunk, távol áll tőlünk az igazi koreai piálás), szárított polippal, és egy közeli lakópark játszóterén telepedtünk le, egy fabárkában. Jót dumáltunk. majd aludni mentünk.
 A reggelinél a skacok azon marakodtak, melyikük horkolt hangosabban. Az eső elmosta a sportot, filmet néztünk. Majd délután előadások voltak. Sajnos mindez koreaiul, amit nagyon nem élveztem... Néhol a slide-k is hangullal voltak írva...
 Utolsó reggelen kinn ültem a szállás lépcsőjén, és hallgattam a madárcsicsergést. Egyik nő invitált egy kis reggeli sétára. A közelben egy egyetemi campus volt, és arrafelé sétáltunk,  Egy akácfáról leszedtünk egy-egy levelet. Mutatott nekem egy játékot. Először kő-papír-ollót kellett játszanunk, aki ebben nyert, annak le kellett pöccintenie egy-egy akáclevelet. Akinek előbb elfogy a levele, az nyer. A kő -papír-olló egyébként itt, Koreában is nagyon népszerű dolog, kb. sorshúzásra szokták alkalmazni. A sportpályán pl. láttam, hogy egy záporeső során eldöntötték, kinek kell egy kört futni a zuhéban... Egyszer a koliban kaját rendeltünk, így "sorsoltuk ki" melyikünk menjen le érte (itt nem én voltam a "győztes"). Vagy mikor Jeju-n voltunk, akkor egyik kirándulás során lefotóztak minket, és egyikünk ingyen megkapta a fotót. (Én nyertem...)
Az előadások után irány haza (hazafelé változatosság kedvéért szintén mandut ettünk, egy darabig szerintem mellőzöm).  A srácok hideg mandulevest ettek, de én nem voltam annyira vállalkozó kedvemben, maradtam a szimpla mandunál. A sűlt mandu viszont nagyon finom volt, lehet, hogy olyant még fogok enni, ha lesz rá alkalmam. A buszon elaludtam, az út vége felé ébredtem fel. Hálisten, mivel az előttem ülő fószer eléggé hátradöntötte az ülést (ha igaz a csuklás-emlegetés elv, akkor tuti csuklott nagyokat az "ángya"). Ráadásul horkolt is...
Sajnos, képet nem nagyon tudtam csinálni...

Szóval ez a sokat említett mandu: (épp kimcsimandu, de Kyuhwan lenyúlt tőlem egyet, és kicserélte szimpla húsos mandura...hehe )

 Tűzliliom

 Ez nem tudom, milyen bogyó...

A környék, a sportpályával.

 Bemutatom a legújabb szerzeményemet: Egy pingvin alakú kispárna!!! :). Cuki, nem?

Magyarázat: Koreában nagy divat az ilyen, a srácoknak is van hasonló, ha délutáni órákban kicsit elfáradnak, és rájuk jön a bóbiskolhatnék. Hörcsög, cica, ufó, és egyéb alakzaban is kapható. 500forintnak megfelelő pénzért vettem, tehát annyira nem is volt drága.