2013. december 12., csütörtök

Gyerekkori trauma...

Pont 20 éve történt, de még most is tisztán emlékszem erre.. Most is, mikor már hamarosan hivatalosan is nevem elé tehetem a Dr-t... De szerintem sokan traumaként élték meg ezt a dolgot. Tudom, fogjam be a szám, nem vertek, nem is bántalmaztak engem otthon... Másodikos voltam, épp örültem annak, hogy kész a házim, jó volt a Mikulás-buli, hó van, és örültem a Mikulás-csomagoknak is. Szerintem, aki a 90es években volt gyerek, tuti tudja, hogy mit jelentett nekünk a vasárnapi Walt Disney-nézés. Vasárnap délután, 4 órakor szokták vetíteni, egy óráig tartott. Ovis voltam, mikor sugározni kezdték, és kiskamasz voltam, mikor véget ért... Emlékeztek, ugye: Kacsamesék (bírtam), Csipet-Csapat (imádtam!), Gumimacik (Gyagyás Tódi!!), Balu Kapitány (Szpigot ezredesz!!!), Micimackó (narkós mese!!! höhö), Kis hableány (azt is szerettem), Aladdin (Imádtam, főleg a papagáj dumáját!), Dinka Banda (Király volt az is!!). Ki nem hagytuk volna, a világért sem a vasárnapi Walt Disney-t :). Mióta az eszem tudom, imádom a Walt Disney rajzfilmeket :). És mikor Antall József meghalt, egyszerűen megszakadt a Kacsamesék. Dagobert bácsi épp azon dühöngött, hogy "A tengeri szörny felfalta a fagylaltomat!" -és elsötétült a kép. Még hallottuk, ahogy Dagobert bácsi unokaöcséi mondták "Fogjuk le". De aztán benyomták az MTV logóját, illetve a gyászzenét. Nem értettünk semmit. Tudom, gyerekek voltunk, és "jobban sajnáltuk a Walt Disney-t, mint a Józsit"... Távol álljon tőlem a politizálás, nem szoktam én ilyent csinálni. De akkor is, el tudom képzelni, milyen nehéz ezt az óvodás/kisiskolás gyerekekkel megértetni, hogy "meghalt a miniszterelnök..." Nem voltam TV rabja, de mint minden gyerek, én is szerettem a rajzfilmeket :). Nekem is eltört a mécses, nem tagadom. Gyerekésszel nem értettem (értettük), miért nem tudtak annyit várni a nekrológgal... Az "utálom a politikát"-dolog akkor kezdődött sok embernél, el tudom képzelni :).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése