Most olvastam ezt a naplóbejegyzést. (linkre kattints) Gabriel osztotta meg.Való igaz, a koreaiak vékonyabbak, törékenyebb alkatúank -és alacsonyabbak -mint az európai/amerikai emberek. Kevesebb a túlsúlyos. Futás közben is ez járt agyacskámban. Való igaz, itt kevés a túlsúlyos ember, bár azért akad.
Ekkora atrocitást én még nem tapasztaltam. Aki ismer engem, az tudja, magas vagyok (180 centit közelítem), erős csontú, de nem túlsúlyos. Nem hallottam sosem olyan megjegyzést, hogy dagi lennék. Sőt, épp ellenkezőleg (gyakran hallom, hogy csinosnak tartanak), bár ehhez az is hozzátartozik, hogy akik tudják, futok, tetszik nekik, hogy én ezt csinálom. Atrocitásról sem nagyon hallottam. Szobatársam pl. bár túlsúlyos, de mégis kedvelik, ahogy eddig látom/láttam. Lehet, hogy én az egyetemet leszámítva nemzetközibb társaságban mozgok (túracsoportok, ahol sok külföldivel barátkoztam össze), a koreai ismerőseim, akik ott járnak, mind nemzetközibb beállítottságúak, nyitottabbak. Bevallom az átlag-koreaiakkal annyira nem tudtam jó viszonyt kialakítani, főleg, ha angolul sem tudnak.
Egyre inkább érzem, nem illek bele ebbe a világba. Korán kelek, futok reggelente. A k-pop nem fogott meg egyáltalán, továbbra is megmaradtam a rocker énemnél. A "koreai szappanoperák" tantárgyból bukásra állok most is :)! Nem vagyok egy anorexiás alkat, és egy alma megevése nem számít nálam "nagy zabálásnak". Túrázom, szeretek utazgatni. (Sok külföldi ismerőssel/haverral beszéltük, hogy a túrázás a helyi fiatalok között nem népszerű. Való igaz, a koreai túracsoportok jelentős többségét az idősebb generáció képezi. Nemzetközi túracsoport az más). Nincs (egyelőre) smart-phone-m meg egyéb menő kütyüm. Nem járok "coffe shop-okba", nem szeretek annyira bulizni (norebang az más, de én a diszkóról beszélek, nem szeretem a diszkókat). Nem sminkelem magam, meg öltözködésem is egyénibb (bár nem kirívó), mint az itteni "normák".
Bár néha látom, hogy itt nagy a hiúság vására -plasztikai sebészetről már beszéltem. A drogériákban (koleszban is) láttam, sok lány vagyonokat képes elkölteni szépítőszerekre, vagy épp fogyókúrás italporokkal. Gyakran az emberek ilyen fogyis italport isznak ebéd/vacsi helyett... Mellesleg a ruhaméretek is kisebbek, mint otthon. Nekem főleg a nadrághosszal akadnak gondok. Meg cipőmérettel. 40es láb Koreában, nőknél már túl nagy...
Emellett a "helyi plázamacsekokról" is meséltem már szeptemberben, akik anyagi korlátaikat nem számítva költenek luxusdolgokra. Szeretik az elegáns ruhákat. Ami nem is baj, én is imádok "csajosabban" öltözni. De az elegáns ruhához néha föl képesek húzni a tornacipőt, vagy épp rosszul válogatják össze a színeket. Néha meg nem évszaknak megfelelően öltözködnek. Mikor karácsonykor voltunk a Namsan Tower-nél, én majd megfagytam harisnyában-farmerben. Erre láttam csajszikat sortban-vékony harisnyában. Duplán fáztam... :). Vagy képesek farmert fölvenni a monszunesős, fülledt időben, mikor én sortot vagy szoknyát viselem el magamon (térdnadrágot is nehezen). Sokat nevetek azon is, hogy sok koreai lány olyan rövid szoknyát hord, hogy ha az két centivel rövidebb, már övnek számít. Közben meg kivágott, vékonypántos felsőben alig látok csajokat. Vagy ha fölveszik ezen kihívóbb ruhadarabokat, akkor alávvesznek egy zárt hosszú-vagy rövidujjút... Vicces... :) Láttam már rózsaszín felsőt, fiúknak (istenucce!!!!).
A belinkelt dallal azt akarom érzékeltetni, hogy nem szeretem a külső alapján való ítélkezést. Legalább is én nem szeretek külső alapján ítélkezni -hacsak valaki nem szélsőséges, és nem ijeszt meg ezzel :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése