Egyik kedvenc helyem Koreában

Chuncheonról már írtam. Nem is egyszer. Többször jártam ott, egyik legkedvesebb helyem Koreában. Abszolút kedvencem nincs, de azért sok olyan hely van, amihez rengeteg felejthetetlen, kedves emlék fűz. Ilyen Jeju, Seoraksan, Taebaksan, Hongcheon River, Muuido de Chuncheon is. Ahová bármikor szívesen visszatérek,  sosem okoz csalódást. Chuncheon esetén megvan egyfajta különleges hangulat. Imádom az itteni hegyeket. Nem annyira húzósak, de gyönyörű kilátás nyílik róluk a folyóra, illetve a környékre. Az út az új metróval bár nagyon hosszú, de  szép tájakon megy keresztül. Sajnos mindig tömve van, mivel elég népszerű kirándulóhely Chuncheon és környéke. A sportok mellett még egy dologról híres Chuncheon. A dakgalbiról (닭갈비), a híres csípős- zöldséges pipiről, amit helyben sütnek, iszonyat jó kaja. CC most mondta, hogy kb. 30-40 éve találták föl ezt a nevezetes kaját, mivel Chuncheonban sok csirkét tenyésztettek. Túltenyésztették őket, így valahogy hasznosítani kellett őket! Van egy sajátos hangulata a környéknek, amit nagyon szeretek. Emiatt szívesen repül ide is a Vándormadár!
Holnap lesz beszámoló, illetve képek is! :) :)

Szóval most, reggeli futás meg egyéb dolgok után végre be tudok számolni, mi minden történt tegnap. Klassz nap volt, klassz társaság. Nem volt hardcore terep, de  élveztem.
Találkozó a metrónál,  ami tömve volt, szokás szerint. Elég hosszú volt az út.
Nem beszéltek össze, a véletlen műve. Már meséltem, Koreában a párocskák gyakran úgy jelzik az összetartozásukat, hogy egyforma felsőt/cipőt/kiegészítőt vesznek föl. Viszont az ugyanolyan/hasonló fülvédő nem mindig jelzi, hogy az illető személyek egy párt alkotnak! (ez is mutatja a koreaiak beteges külsőség-mániáját :) :) )

 Egy híres koreai író házát néztük meg először: Kim You Jeong, név szerint. Kellemes, tipikus koreai ház volt, afféle folk-village hangulat. Aki ismer kicsit közelebbről, tudhatja, megőrülök a népies (folkos) dolgokért. Huszonévesen jött az őrület, részben Anyu hatására, részben spontán jött. Szeretem a népművészetet, népzenét (folk metált is, höhö), öltözködésemben is van pár folkos beütésű darab, és imádom őket.

 Jujj, valami kosár-szerűség. Nekem tetszett! :)

 Egy szoborcsoport, ami azt jelenti, hogy férfi fölvette a fiút szolgának, és mondta, ha felnőnek, feleségül veheti a lányát. Egymásba szerettek, csak a csaj még mindig túl fiatal a házassághoz. Háttérben én pózolok a kimcsihordókkal!

 Ezek a madarak mindenhol ott vannak. Nem tudom, mit jelképeznek, de imádom őket!

Aztán irány a hegy! Nem volt húzós, de az az alattomos "gyenge lejtő" volt, amit annyira nem szeretek. De magát a túrát élveztem.

 Skorpiós nyalóka... Jujj.... :)

Narancs!!!! :) :)

Ez a palack, amin rengeteget röhögtem. Biológus szemmel kicsit emlékeztet az állatházban az egerek-patkányok ivóvizét tároló palackra!

 A hegycsúcson. Kicsit ködös volt az idő, de azért láttunk valamit. Itt helyezkedik el Obongsan is, az első hegy, amit először másztunk meg, mikor itt jártam. Kedves emlék, ez volt az első túrám volt Warren-nel :). 2010 október végén, a legszebb őszi időszakban.

 Rengeteg cinegét láttunk, de nehéz volt őket fotózni :).

Gyorsan leértünk. Leonbergi kutyus! Annyira édes, nem? Itt, Koreában kevés nagy kutyát láttam. Legalábbis ezeket az általam kedvelt nagy-formás-gyapjas ebeket. Mivel Bobi és Folti is ebbe a kategóriába tartozott, nekem ezek a kedvenceim.  Sajnos a gazdi rövid láncon tartotta, pedig ezek a kutyik nagy mozgást igényelnek. Barátságos volt, meg is mertük dögönyözni.

 Az állomásra gyorsan visszaértünk, hamarosan jöttek a kisbuszok, amik vittek minket Gagcheon állomásra, ahol a szokásos dakgalbi-kajáldába vezetett az utunk! A kaja színvonalában most sem csalódtam!
Persze a bolondozás itt is megy!

 Friends would be friends :) :)

 Hazafelé is végigökörködtük, röhögtük az utat. Ezt szeretem, hogy velük lehet ezt csinálni. Sok érdekes dolgot megtudtam tőlük, pl. hogyha  a Mentos-t kólába keverjük, "robbanást" idéz elő! Klassz nap volt, komolyan mondom. Chuncheon rulez! Ide még jövünk majd! :) :) :)