Jó itthon lenni. Újra látni a családomat, pár régi barátot, ismerőst. Bevallom, nem értem önmagam. Kicsit kijött az "ázsiai honvágy", aminek tavaly nyoma sem volt. Hiányzik az ottani pörgés, kaják, a hegyek, illetve az ismerőseim. De azért nehéz szívvel gondolok arra, hogy vissza kell mennem, és át kell állnom az ottani időre. Ha ez eszembe jut, összeszorul a gyomrom. A magyar időre is most elég nehezen álltam át, napokig kilenckor le kellett feküdnöm, és hajnali öt előtt már fenn voltam. Nem tehetek róla, alapból koránkelő vagyok... :S
Jó volt látni, ahogy mindenki örült azoknak a koreai apróságoknak, szuveníreknek, amiket kaptak tőlem. Ez a pillanat megér minden pénzt :). Nem tudtam mindenkivel összefutni, de akivel igen, azoknak örültem én is. Annak is örültem, hogy a legtöbb régi ismerőssel, baráttal, akikkel egy éve, vagy épp két éve nem találkoztam, ott folytatódott minden, ahol abbahagytuk. Akivel meg nem tudtunk egyeztetni, azokkal meg remélem: jövőre sikerülni fog.
Olimpia véget ért, a magyarok szépen szerepeltek. Peking után kicsit izgultam, hogy nem fog menni, de most ügyesek voltak. Remélem, Rióban is megállják a helyüket négy év múlva! :)
Futottam a Margit-szigeten.Hihetetlenül jól néz ki, karban van tartva. A vízparton, árnyékos fák között imádtam futni. A futópályára első-és másodéves egyetemista koromban is jártam, de akkor csak félig volt meg a gumis, futóknak tervezett rész. Most viszont körbeérte az egész szigetet. A gusztustalan aluljárókat is elbontották, ahol egyetemistaként kicsit félve mentem át. 10km-t leszaladtam minden nap szinte, míg Pesten voltam.- első nap nem volt elég az 1 kör, ami 5km-t tesz ki. A Várban is jártam, végre eljutottam a Mesterségek Ünnepére, amiről Anyuék eddig csak meséltek, hogy milyen szép. Gyerekként is talán voltam ott, de akkor még nem érdekelt annyira. Fotóim sajnos most nincsenek, mivel a fényképezőgépemben tönkrement a régi kártya, fotók elvesztek. Ha véletlenül "visszajönnek", akkor majd rakok fel. Még nem adom fel a reményt, remélem, megkerül legalább egy részük.
Vasárnap indulok vissza, mármint 26-án. Egy év múlva jöhetek újra, kicsit szomorú leszek miatta. De most már van esélyem, hogy befejezzem a sulit, amit remélem, tudok is teljesíteni. Elhiszem most már :)
Jó volt látni, ahogy mindenki örült azoknak a koreai apróságoknak, szuveníreknek, amiket kaptak tőlem. Ez a pillanat megér minden pénzt :). Nem tudtam mindenkivel összefutni, de akivel igen, azoknak örültem én is. Annak is örültem, hogy a legtöbb régi ismerőssel, baráttal, akikkel egy éve, vagy épp két éve nem találkoztam, ott folytatódott minden, ahol abbahagytuk. Akivel meg nem tudtunk egyeztetni, azokkal meg remélem: jövőre sikerülni fog.
Olimpia véget ért, a magyarok szépen szerepeltek. Peking után kicsit izgultam, hogy nem fog menni, de most ügyesek voltak. Remélem, Rióban is megállják a helyüket négy év múlva! :)
Futottam a Margit-szigeten.Hihetetlenül jól néz ki, karban van tartva. A vízparton, árnyékos fák között imádtam futni. A futópályára első-és másodéves egyetemista koromban is jártam, de akkor csak félig volt meg a gumis, futóknak tervezett rész. Most viszont körbeérte az egész szigetet. A gusztustalan aluljárókat is elbontották, ahol egyetemistaként kicsit félve mentem át. 10km-t leszaladtam minden nap szinte, míg Pesten voltam.- első nap nem volt elég az 1 kör, ami 5km-t tesz ki. A Várban is jártam, végre eljutottam a Mesterségek Ünnepére, amiről Anyuék eddig csak meséltek, hogy milyen szép. Gyerekként is talán voltam ott, de akkor még nem érdekelt annyira. Fotóim sajnos most nincsenek, mivel a fényképezőgépemben tönkrement a régi kártya, fotók elvesztek. Ha véletlenül "visszajönnek", akkor majd rakok fel. Még nem adom fel a reményt, remélem, megkerül legalább egy részük.
Vasárnap indulok vissza, mármint 26-án. Egy év múlva jöhetek újra, kicsit szomorú leszek miatta. De most már van esélyem, hogy befejezzem a sulit, amit remélem, tudok is teljesíteni. Elhiszem most már :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése