Youngju félmaraton

Másnap reggel fél 10kor kezdődött a verseny, ami életem egyik legszebb félmaratonja volt :). Szóval kicsivel a tervezett reggel 8 után indult a buszunk a verseny színhelyére. A szállás amúgy a 15-16km-nél volt (teljes maraton esetén). Vacilláltam, térdnaci, vagy sort legyen a nyerő, mivel reggel hideg volt, és végül a sort mellett döntöttem, amit nem bántam. A hosszú ujjút kicsit megbántam, de szerencsére nem volt vészes. Fújt a szél, bemelegítettünk.

A stadion belülről...

Valami léggömb...

Rézfúvósok

Alig várom már... Amúgy ökörködtünk rendesen, gyertyát és hidat csináltunk a fűben, telement a hajam szalmával, mikor kiszedték a többiek, mondtam "vidéki csaj-stílus" :) :). Emellett az Andong-i futóklub tagjait is láttuk, akik nagyon egységes, összetartó csapatnak látszottak a bemelegítésnél és magánál a versenynél is. Mi, a Seoul Flyers is elég összetartóak vagyunk (pl szurkolunk egymásnak, ha megelőzzük a másikat), de a versenyen mindenki a saját tempójában fut, ahogy az illetőnek jól esik. 

Először a teljes maratonosok indultak, amire mi nem neveztünk. Szerintem érthető, mivel Youngju elég messze van Szöultól (keleti országrész, a Sobaeksan Nemzeti Park mellett, 3 órás buszút dugó nélkül), és arra az 1-2 emberre kell pluszban várni, mikor a többség 5-10 km-t fut... Szóval tudtam, hogy dombos terep lesz, tehát nem is számoltam, hogy ez 1:50 alatt lesz, de reméltem, a két órában benne leszek. Indultunk, egyszer a tűzoltók vonultak ki valahová nagy erővel, többen elengedtük őket... Az 5km-es forduló gyorsan eljött, sőt, hamarosan a város határában voltunk, ami már a 4km volt. Ott a tradicionális dobosok szurkoltak az embereknek. 5km körül volt az első emelkedő, ennek a tetején a 10km-es forduló. A drukker-kocsit is láttuk, amiből hangosan nyomatták a zenét. A helyközi buszok a verseny ellenére is jártak, de azért nem volt gond belőle. Volt pár durvább emelkedő, de érdekes módon egész könnyen vettem őket. Tipikus "vidéki futókirándulás" volt, megvolt az egyedi hangulata... Az andong-i futóklubosokat lehagytam olyan 9km körül. 10km utáni frissítőnél "megálltam zabálni" (Jóska gyerek-poén....), de az önkéntes beszólt nekem "Icsán pálbeg sibcsin, fájting" (2817 volt a rajtszámom). Elég gyorsan elértem a fordulót. Élveztem amúgy a versenyt, holtpont nélkül lement. Mi sortban-pólóban szaladtunk az úton, míg a Sobaeksanon, nem is olyan messze, még hó volt. Azért vicces volt látni :) :). Gyorsan beértem a városba, átfutottam a hídon. 19km körül viszont örültem, hogy már a vége felé járok. Azt hiszem, nem megfelelő zoknit választottam, nem bírtam volna benne a teljes maratont... A városban a virágzó cseresznyefák között szaladtunk, amit élveztem. Aztán végre elértem a stadiont, a tradicionális dobosok ismét zenéltek a stadion előtt. Az időjelző 1:53-at mutatott, ami jónak számít, ha azt nézzük, volt némi emelkedő a terepben. Egyik srác mondta, ez esetben legalább 5 percet rá kell számolni az időnkre... (30 fokban pedig legalább 10-15 percet...). Mindegy, örültem. Sorba álltunk ingyen kajához, hosszú sor volt, de azért meg tudtunk kóstolni pár dolgot. 

Az érmek... Elkértem a 10km-es és 5km-es érmet is, meg egy olyant, ami a hátlapot mutatja... Ezzel azt akartam kifejezni, hogy mindegy, hogy félmaratont, 10km-t vagy 5km-t futunk, mindenképp jó dolog a futás :).

A folyó menti cseresznyefákról egy béna fotó...

Szerintem, így utólag végignézve én lehettem az egyik legfiatalabb versenyző a női félmaratonosok közül, korcsoportomban összvissz 5 nő volt... 15. lettem a 49ből... Kicsit sajnáltam a Samcheok Marathon-t, ami helyett ide jöttünk, de végül nem örültem, hogy ezt választottuk :) :). Youngju is elég szimpatikus helynek látszik, bár a napos idő és a virágzó cseresznyefák tuti "sokat dobtak rajta"... Mert már voltam egy olyan városban is, ami nem volt szimpatikus, de azt is hozzá kell tenni, komor-nyirkos idő volt, amikor ott jártam (meg önállóan mentem oda, féltem, hogy nem találom a helyes utat...). Itt almát termelnek, mivel rengeteg almaszobrot láttunk út közben :) :)