Lehet, hogy pénteken tojást fogok festeni :) :). A gyülekezetben megkértek rá. Mivel régen otthon imádtam (nemcsak kislányként, egyetemistaként is :) ), most sem mondok rá nemet :). Mindig szerettem a tavaszi szünetet. Azon a héten csináltam a kertünkben a "nyuszifészkeket", húsvét előtt két nappal festettük a tojásokat. Később csináltunk kifújt tojást is, amit fölraktunk a lakásban az egyik díszfára. Annyira jó lenne gyereknek lenni ismét-szoktam gondolni mindig, ha ezekről a dolgokról írok.
Szóval már sokszor mondtam, Koreában a húsvét nem terjedt annyira el, mint a karácsony (Kínában viszont nem ünnepnap a karácsony sem). Az utóbbi is csak egy napos. Mindkét ünnep a keresztény kutúra hatására jutott el Ázsiába. Bár a húsvétot inkább csak a keresztény közösségek tartják számon, akik főtt tojást osztanak a népnek. Vicces, most láttam/kaptam először csokitojást Ázsiában, a futóklubban a szervezők vettek, és adtak a szombati "baráti futóverseny" (nem tudok rá jobb szót) résztvevőinek. Gyerekként nem hittem volna, hogy lesz később olyan életszakaszom, mikor a csokitojás nagy szenzációnak számít. Mivel otthon mindig természetes dolog volt: A húsvét velejárója a csokitojás :). Na és a csokinyúl, bár nem hiszem, hogy olyan van idekinn...
Volt, aki egyből megette, én az ünnepre tartogatom :)
Vasárnap Bundang Maraton :) (jó lenne addig találni valami "nyuszis" dolgot, ami húsvéttal kapcsolatos :) :) ). Már várom... Ez már a nagyon sokadik félmaratonom lesz :) :). És még tervezek párat hazaút előtt. Egy éve volt a bostoni maratonon a robbantás, ez ügyben tervezünk a futóklubbal este egy futást az áldozatokra való megemlékezés révén. Tervezem, hogy elmegyek.
Múlt pénteken találtam ezt a képet a nyári tengerparti futásról:
Annyira jó volt, összebarátkoztam jó pár futóklubossal (előtte is megismertem pár embert, bár akkor még keveset), onnantól kezdve éreztem igazán: teljes rangú csapattagnak tekintenek. Előtte csak a futás miatt vettem részt a versenyeken, onnantól kezdve azonban a társaság is motivált. Amúgy tökjó helyen aludtunk, kilencedik lettem női félmaratonosok közül (nem fontos, de nekem jó), gyönyörű volt a környék, élveztem a tengert -szóval, ha minden jól megy, nyáron ismét jövünk!!! :) :).
Összeállítottam 30 kérdést a diákoknak a jövő hétfői vizsgára (10-et fogok kérdezni). Hosszú az anyag, más órájuk is van, illetve a kutatás, és úgy éreztem, ez így korrekt velük szemben. Volt nekem is olyan tanárom, nem is egy, aki "könnyített" a kurzuson ez ügyben. Azért remélem, következő félévben még inkább belejövök a tanításba :) :). Pénteken költözünk az új szobánkba. Nem, még nem a lakóhely-ügyben. Hanem a munkahelyemen, mivel most hivatalosan oktató vagyok, és ezzel jár egy nyugisabb helyiség is :) . Egyik korábbi osztálytársnőmmel leszünk egy helyen, aki szintén "tanár" lett. Tervezem azt is, hogy a diákszállón május után (vagy amikortól lesz hely) nagyobb szobába költözöm.
Szóval már sokszor mondtam, Koreában a húsvét nem terjedt annyira el, mint a karácsony (Kínában viszont nem ünnepnap a karácsony sem). Az utóbbi is csak egy napos. Mindkét ünnep a keresztény kutúra hatására jutott el Ázsiába. Bár a húsvétot inkább csak a keresztény közösségek tartják számon, akik főtt tojást osztanak a népnek. Vicces, most láttam/kaptam először csokitojást Ázsiában, a futóklubban a szervezők vettek, és adtak a szombati "baráti futóverseny" (nem tudok rá jobb szót) résztvevőinek. Gyerekként nem hittem volna, hogy lesz később olyan életszakaszom, mikor a csokitojás nagy szenzációnak számít. Mivel otthon mindig természetes dolog volt: A húsvét velejárója a csokitojás :). Na és a csokinyúl, bár nem hiszem, hogy olyan van idekinn...
Volt, aki egyből megette, én az ünnepre tartogatom :)
Vasárnap Bundang Maraton :) (jó lenne addig találni valami "nyuszis" dolgot, ami húsvéttal kapcsolatos :) :) ). Már várom... Ez már a nagyon sokadik félmaratonom lesz :) :). És még tervezek párat hazaút előtt. Egy éve volt a bostoni maratonon a robbantás, ez ügyben tervezünk a futóklubbal este egy futást az áldozatokra való megemlékezés révén. Tervezem, hogy elmegyek.
Múlt pénteken találtam ezt a képet a nyári tengerparti futásról:
Annyira jó volt, összebarátkoztam jó pár futóklubossal (előtte is megismertem pár embert, bár akkor még keveset), onnantól kezdve éreztem igazán: teljes rangú csapattagnak tekintenek. Előtte csak a futás miatt vettem részt a versenyeken, onnantól kezdve azonban a társaság is motivált. Amúgy tökjó helyen aludtunk, kilencedik lettem női félmaratonosok közül (nem fontos, de nekem jó), gyönyörű volt a környék, élveztem a tengert -szóval, ha minden jól megy, nyáron ismét jövünk!!! :) :).
Összeállítottam 30 kérdést a diákoknak a jövő hétfői vizsgára (10-et fogok kérdezni). Hosszú az anyag, más órájuk is van, illetve a kutatás, és úgy éreztem, ez így korrekt velük szemben. Volt nekem is olyan tanárom, nem is egy, aki "könnyített" a kurzuson ez ügyben. Azért remélem, következő félévben még inkább belejövök a tanításba :) :). Pénteken költözünk az új szobánkba. Nem, még nem a lakóhely-ügyben. Hanem a munkahelyemen, mivel most hivatalosan oktató vagyok, és ezzel jár egy nyugisabb helyiség is :) . Egyik korábbi osztálytársnőmmel leszünk egy helyen, aki szintén "tanár" lett. Tervezem azt is, hogy a diákszállón május után (vagy amikortól lesz hely) nagyobb szobába költözöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése