Gyönyörű nap volt, csak nem épp legjobban kezdődött. Szóval kezdjük a legelején. Mivel felszabadult egy hely, jeleztem indiai barátomnak, aki érdeklődött előzőleg, de sajnos már lejárt akkor a jelentkezési határidő. Így ő is jött, együtt indultunk kora reggel. A parkot könnyen megtaláltuk, csak követni kellett a futócipős embereket :).
Sajnos az emberek, akiknél a rajtszám van, késtek, és én pedig tiszta ideg voltam, hogy lekéssük az indulást, de szerencsére időben megérkeztek. Komolyan, nem az én hibám, hogy nem tudtam átvenni tegnap, így be voltam rezelve. Tudom, egyesek mondanának erre pár "okosságot", de most üzenem nekik, ha leszaladják a félmaratont, akkor lehet nagy a pofájuk! Szóval még bemelegíteni sem tudtam rendesen, de végül sikerrel elértük a rajtot. Nem volt időm, se energiám arra, hogy átérezzem azt, amit egy verseny előtt szoktam érezni. Az útvonal kicsit változott. A szokásos első táv a főúton ment (szegény autósok...), de utána rámentünk a folyóra. Elég erős tempóban futottam, elszaladtunk Seohyeon-tól, Miegum-ig (vagy Ori-ig?) a Tancheon -folyó vonalán. 8 km előtt volt a forduló, és tovább szaladtunk lefelé. Féltávnál ismételten "Jóska gyerek nyomdokaiba léptem"'... (bizonyos "kibeszélőshow" szereplője...), azaz megettem némi chocopie-t és banánt, és tovább szaladtam. Aztán elég jó tempóban szaladtam, és élveztem is a menetet. Most nem voltak olyan lelkes szurkolók, mint tavaly. Sok szülő vitte a gyerekét 5km-re vagy 10km-re. Az 5km még ok, de a 10km az sok egy 6-7 éves gyereknek (akkor még javában utáltam futni...), azt már én is ellenzem, annak ellenére, hogy szeretném, ha a leendő gyerekeim sportosak lennének :). Néha megsimogattam egy-egy kiskorú fejét, és rájuk nevettem. Szóval meleg volt, élveztem a mozgást. A folyadékhiány most, hogy felmelegedett az idő, eléggé kiütközött, mindig vártam a frissítőpontokat. Aztán végre megpillantottam a célt :). Egy ürge rám vigyorgott: "fájting, beg meters" (hajrá, 100 méter van még), és én rohantam,. Az időjelző 1:50-et mutatott. Egy Rabbits-os ürge rám vigyorgott, kezet rázott velem, én meg fáradtan kimondtam: Majdnem sikerült!!!. Először odamentem a futóklubosokhoz, majd elmentem a cuccokért. Közben a Bundang Social Club emberei, akik között több haverom is részt vett a szervezésben, vagy épp versenyzett. Csodálkoztak, "ilyen gyorsan lement a félmaraton?", én büszkén mondtam az 1:50-et, ami személyi rekord. Ezután vissza a futóklubhoz, akikkel pózoltunk, majd kajáltunk, mivel a szervezők adtak. Amilyen ideges voltam az elején (utálom magam ilyenkor...), olyan jól végződött a mai verseny. Megkaptam az SMS-t, 1:49:41 volt az időm, ami személyi rekord, egyben a célom is, az 1:50 alatti idő. A következő gól: Megközelíteni az 1:45-öt, de ehhez jó lenne leadni 5 kilót (nem lesz könnyű, mivel szeretek enni...). Tudom, nem szabadna annyira a rekordokat hajtani, mivel "ez csak játék", de ha társasággal futok, ott van a "tömeg húzóereje", és gyorsabban futok, mint az átlag. Ami jó is, meg nem is. Egyrészt, megvan a hangulata a futóversenyeknek, jó érzés, ha jó idővel befejezed a futást, személyi rekordot érsz el. De azért vannak ennél fontosabb dolgok is. De nekem a sport nagyon-nagyon fontos, létszükséglet, hiszen 14 éves korom óta csinálom, megszerettem. Remélem, ha egyszer az emberemre ráakadok, akkor ő is ilyen lesz majd, aki társ ebben is. Vagy legalább elfogadja a dolgot :).
A cseresznyefák elvirágoztak, most az azáleák "szurkoltak nekünk" :).
Bundang Central Park...
várunk...
A verseny után. Ez a kutyus olyan édes volt, megengedte, hogy megsimizzem a buksiját :).
Indiai barátomra büszke vagyok: Első 10km-t sikerrel leszaladta. Remélem, hamarosan már tervezni fogja a félmaratont :). (csak viccelek... )
Futóklubos csajok :)
A Bundang Social Club-on keresztül nevezett haverokkal :) :). Ők voltak, akik csodálkoztak, hogy "ilyen hamar megérkeztem", azaz viszonylag gyorsan lefutottam :)
A Runner's Club, akikkel a futóklubunk együtt nevezett, így kedvezményt kaptunk a versenyre. A kajájukat is megosztották velünk, köszönet érte! :) :). Ekkor jött az SMS az időmről, nem lehetett velem bírni :). Érthető :).
Szóval Kellemes Húsvéti Ünnepeket! Remélem, mindenki jó volt, és sok csokitojást hozott Nektek a nyuszi :) :). Holnap pedig remélem, a csajoknak sok locsolójuk lesz (tudom, már ideje múlt, de azért megírom, megszokásból :) )
Sajnos az emberek, akiknél a rajtszám van, késtek, és én pedig tiszta ideg voltam, hogy lekéssük az indulást, de szerencsére időben megérkeztek. Komolyan, nem az én hibám, hogy nem tudtam átvenni tegnap, így be voltam rezelve. Tudom, egyesek mondanának erre pár "okosságot", de most üzenem nekik, ha leszaladják a félmaratont, akkor lehet nagy a pofájuk! Szóval még bemelegíteni sem tudtam rendesen, de végül sikerrel elértük a rajtot. Nem volt időm, se energiám arra, hogy átérezzem azt, amit egy verseny előtt szoktam érezni. Az útvonal kicsit változott. A szokásos első táv a főúton ment (szegény autósok...), de utána rámentünk a folyóra. Elég erős tempóban futottam, elszaladtunk Seohyeon-tól, Miegum-ig (vagy Ori-ig?) a Tancheon -folyó vonalán. 8 km előtt volt a forduló, és tovább szaladtunk lefelé. Féltávnál ismételten "Jóska gyerek nyomdokaiba léptem"'... (bizonyos "kibeszélőshow" szereplője...), azaz megettem némi chocopie-t és banánt, és tovább szaladtam. Aztán elég jó tempóban szaladtam, és élveztem is a menetet. Most nem voltak olyan lelkes szurkolók, mint tavaly. Sok szülő vitte a gyerekét 5km-re vagy 10km-re. Az 5km még ok, de a 10km az sok egy 6-7 éves gyereknek (akkor még javában utáltam futni...), azt már én is ellenzem, annak ellenére, hogy szeretném, ha a leendő gyerekeim sportosak lennének :). Néha megsimogattam egy-egy kiskorú fejét, és rájuk nevettem. Szóval meleg volt, élveztem a mozgást. A folyadékhiány most, hogy felmelegedett az idő, eléggé kiütközött, mindig vártam a frissítőpontokat. Aztán végre megpillantottam a célt :). Egy ürge rám vigyorgott: "fájting, beg meters" (hajrá, 100 méter van még), és én rohantam,. Az időjelző 1:50-et mutatott. Egy Rabbits-os ürge rám vigyorgott, kezet rázott velem, én meg fáradtan kimondtam: Majdnem sikerült!!!. Először odamentem a futóklubosokhoz, majd elmentem a cuccokért. Közben a Bundang Social Club emberei, akik között több haverom is részt vett a szervezésben, vagy épp versenyzett. Csodálkoztak, "ilyen gyorsan lement a félmaraton?", én büszkén mondtam az 1:50-et, ami személyi rekord. Ezután vissza a futóklubhoz, akikkel pózoltunk, majd kajáltunk, mivel a szervezők adtak. Amilyen ideges voltam az elején (utálom magam ilyenkor...), olyan jól végződött a mai verseny. Megkaptam az SMS-t, 1:49:41 volt az időm, ami személyi rekord, egyben a célom is, az 1:50 alatti idő. A következő gól: Megközelíteni az 1:45-öt, de ehhez jó lenne leadni 5 kilót (nem lesz könnyű, mivel szeretek enni...). Tudom, nem szabadna annyira a rekordokat hajtani, mivel "ez csak játék", de ha társasággal futok, ott van a "tömeg húzóereje", és gyorsabban futok, mint az átlag. Ami jó is, meg nem is. Egyrészt, megvan a hangulata a futóversenyeknek, jó érzés, ha jó idővel befejezed a futást, személyi rekordot érsz el. De azért vannak ennél fontosabb dolgok is. De nekem a sport nagyon-nagyon fontos, létszükséglet, hiszen 14 éves korom óta csinálom, megszerettem. Remélem, ha egyszer az emberemre ráakadok, akkor ő is ilyen lesz majd, aki társ ebben is. Vagy legalább elfogadja a dolgot :).
A cseresznyefák elvirágoztak, most az azáleák "szurkoltak nekünk" :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése