Végre...

Most kiderült: Hivatalos a dolog, most már tényleg kineveztek oktatónak (Assistant Professor a helyi elnevezés szerint). Múlt pénteken már majdnem hivatalos volt, még csak az egyetem alapítójának (elnöknőjének) kellett aláírnia, ami a héten megtörtént. Két éves szerződés, mondjuk a két év alatt legalább 4 cikket kell publikálni, bár a feltételeken lazítottak (megkönnyebbültem kicsit, mivel így már 100% -ig biztos vagyok benne, hogy tudom teljesíteni). Örülök neki, mivel tényleg szerettem volna, hogy fölvegyenek. Nemcsak az anyagiak miatt (bár az sem utolsó szempont) szerettem volna ezt a pozíciót, hanem mivel folytathatom az eddigi munkámat. Múlt héten még úgy volt, egy évre leszek csak, de most kiderült, mégis két éves lesz a kinevezésem... Magyarázat, a félreértés elkerülése végén: Idekinn teljesen máshogy vannak az egyetemi oktatók kategorizálása, mint otthon. A "Professor" -t néhol már doktorival rendelkező emberre (aki egyetemen oktat) is rámondják. Eddig tanársegédi, vagy azzal egyenrangú pozícióm volt, de most ez magasabb lesz annál.Szóval most újabb két év Ázsia. Bizakodom, hogy helyt tudok állni a régi helyemen, de az új pozícióban. Ezt nem dicsekvésként mondom. Nem vagyok beképzelt, és nem is akarok elbizakodni. Csak örülök :).

Most ebéd után úgy éreztem, megér ez némi bubiteát :) :). (hetente egyszer igenis jó dolog :) :)). Amúgy a bubitea (bubble tea) Ázsiában közkedvelt ital, tejes tea, amibe tápióka- golyókat tesznek. A golyók kicsit rágósak, gumicukor-állagúak. Vastagabb szívószálat adnak ezekhez, mint más lötyikhez...Tudom, nem egy fitnesz-barát a dolog, de néha jó :) :).

Szóval most örülök. Lehet, idén már július végén hazalátogatok :) :). Remélem, elmehetek 3 hétre...