Egy éve törtét a Boston Maratonnon az a bizonyos robbantás, emiatt futóklubunk szervezett egy futást a Namsan-toronyhoz, illetve a hegy körül, durván 8km táv. Egyfajta "emlékfutást" az áldozatok és sérültek iránti tiszteletből.
Egyik pasas kocsijában tároltuk a cuccunkat, és az esemény előtt egy pillanatra csendben megemlékeztünk az áldozatokról, és az aznap történt komptragédia áldozatairól. Ezután indultunk, először azon emberek, akik a teljes távot végigfutották. Na, nem hittem el, hogy az lesz, de felszaladtunk a Namsan- toronyhoz. A hegynek felfelé futás...hát nem az erősségem, bár tavaly nyár óta rengeteget fejlődtem :). De aztán felértünk, a torony is gyönyörűen ki volt világítva. Kár, hogy nem volt nálam fényképezőgép, bár az főleg ilyen futásnál nem lett volna okos ötlet. Ezek után sokáig futottunk lefelé, azt már élveztem. Később elértük azt az az utat, ahol a Namsan Hot Summer Marathon szokott menni, a lejtők-emelkedők itt megviseltek. Észre sem vettem, véget ért az egész futás. Élveztem az egészet.
Szerencsére a megállóban gyülekeztek a futóklubosok, így nem kellett izgulni, hogy nem találunk oda a megbeszélt helyre. Mivel napközben kicsit izgultam emiatt.
"Rajtszám", vagy valami ilyesmi...
Mivel aznap rossz volt a levegő minősége, maszkot tettek az emberek. Ennek ellenére erdőben futottunk, nem volt annyira szükség rá... "Vasálarcos, rózsaszín maszkban" :) :).
Este, egy béna fotó a toronyról...
Most úgy gondoltam, elmegyek velük a vacsira. A hely, ahová mentünk, az itt állomásozó hadsereg törzshelye volt. Mivel a futóklub több tagja az amerikai hadsereg tagja, emiatt tudtunk bemenni. Az Alien Card-ot elkérték, és kaptunk fejenként 1-1 kártyát. Norebang is volt, meg tipikus amcsi kaját ettünk: hamburgert. Nem a kedvenc kajám, de jól esett. Utólag ostoba ötlet volt a zsíros cucc, annak ellenére, hogy nagyon finom volt. Futás után voltunk, emiatt mertem megenni. Egy darabig énekeltünk, dumáltunk, ökörködtünk, de nem sokáig, mivel másnap meló. A metrók gyorsan jöttek, de éjfél múlt, mire elértem a szobámat. Ennek ellenére jó estém volt, néha belefér egy-egy hasonló dolog is az életbe :).
Volt, aki házi sütit osztott :)
Ilyen dolgokat ettünk...
...vagy ilyeneket. Megbosszulta magát :( :(. DE megérte, mivel nagyon finom volt :).
Norabangoztunk, mivel arra is volt lehetőség.
:) :)
Na, a hülyeség az megy! :)
Amúgy tetszett a hely, tipikus amcsi-hangulat. Faburkolat, retró képekkel, diszkógömbbel. Annyira "amerikai" volt, hogy mikor fizettem, dollárral adtak vissza (höhö). Viccet félretéve, mivel az itt állomásozó amerikai hadsereg számára van ez a szórakozóhely, és így kicsit "hazai" fílinget ad nekik.
Pózolj a majonézzel...
Beatles...
...és egy retró kocsi. Nagyon bírom az ilyen retró dolgokat :).
Elég későn értem haza, de jól éreztem magam :). Az ember annyi mindent csinálna az életben, csak sajnos vagy az anyagiak, vagy az idő meggátolja. Szomorú dolog (ezt inkább a "nyugati társadalomra" szokás mondani), de kicsit mintha igaz lenne a közhely: Egyetemistaként lenne időnk és energiánk, de a legtöbbször az anyagiak limitálják az embert. Dolgozó emberként lenne energiánk, és pénzünk is, de az időnk limitált. Nyugdíjasként pedig lenne pénze, ideje az embernek, de akkor pedig az energia a limitáló tényező. :(
Egyik pasas kocsijában tároltuk a cuccunkat, és az esemény előtt egy pillanatra csendben megemlékeztünk az áldozatokról, és az aznap történt komptragédia áldozatairól. Ezután indultunk, először azon emberek, akik a teljes távot végigfutották. Na, nem hittem el, hogy az lesz, de felszaladtunk a Namsan- toronyhoz. A hegynek felfelé futás...hát nem az erősségem, bár tavaly nyár óta rengeteget fejlődtem :). De aztán felértünk, a torony is gyönyörűen ki volt világítva. Kár, hogy nem volt nálam fényképezőgép, bár az főleg ilyen futásnál nem lett volna okos ötlet. Ezek után sokáig futottunk lefelé, azt már élveztem. Később elértük azt az az utat, ahol a Namsan Hot Summer Marathon szokott menni, a lejtők-emelkedők itt megviseltek. Észre sem vettem, véget ért az egész futás. Élveztem az egészet.
Szerencsére a megállóban gyülekeztek a futóklubosok, így nem kellett izgulni, hogy nem találunk oda a megbeszélt helyre. Mivel napközben kicsit izgultam emiatt.
Volt, aki házi sütit osztott :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése