...

Szóval lefixáltam Ulleungdo-t, és nagyon-nagyon várom. Hamarosan lefoglalom a repjegyem, lehet, már jövő héten meglesz. Remélem, a 3 hét hazaút (plusz egy hét a konferencia miatt) megvalósítható dolog :) :). Legfeljebb addig foglalkozom otthon is az aktuális írásaimmal :) :). Nagyon szorítok emiatt, mivel szeretnék kicsit várost is nézni. A konferencia tudom, fárasztó lesz 4 és fél napig... De Koppenhága miatt megérné. Már találtam pár opciót, lehet, bécsi érkezéssel lesz. Egyrészt, az közelebb van hozzánk, mint Pest. Bécsből indulnék másnap Koppenhágába is, mivel onnan van közvetlen járat. Minden évben megfogadom, hogy "nem fogok visszaszámolni", de eddig sosem sikerült :) :). Bármennyi dolgom volt, sosem álltam meg, hogy ne gondoljak arra, "na, hamarosan hazamegyek"... Két posztert kell csinálnom. Sőt, hármat nyárig, mivel májusban is lesz egy konferencia (angolul!), arra is kell egyet gyártani. Vicces, hogy amiatt kellett jelentkeznem, mert a másik csaj "fél egyedül menni", de azért nem lesz gond: Angolul lesz, remélhetőleg jó kaja (tudom, nem annyira lényeg, de konferenciákon gyakran jó kajákat szoktak adni.Volt már ellenpélda is, de a legtöbb konferencián jókat ettünk-főleg nyers halat, aminek azonban nem mindenki örült. Én igen :) ), és egy újabb poszter, mivel jó bemutatni a saját eredményeinket :).

Jól vagyok. Azaz próbálom tartani magam, örülni a szépnek, nevetni, és elhinni, hogy nem lesz baj, nem lesz semmi gáz, mindenre van megoldás. Nagyon hiányzik néhány ember. Azaz sok ember. Tudom, "emberek jönnek, emberek mennek", de van pár személy/régi barát, aki esetén hatványozottan igaz a dolog... Akik esetén tényleg a sors ostoba húzásának érzem, hogy elmentek... Nem vagyok szentimentális, de ez így van. Ha az ember megkedvel valakit, barátai között tartja számon, akkor különösen. Fokozom: Főleg akkor, ha az ellenszenves emberek maradnak... Bár azokat kerülöm...

A komptragédia során még mindig folyik a mentés. Szerintem már csak a csoda segíthet, egyre fogy a remény, hogy valaki élve előkerüljön.  A suliban is gyűjtenek az áldozatok családjának, emellett sok helyen szerveznek jótékonysági eseményeket. Rettenetes szomorú. Tudom, nem szabad hibáztatni a kultúrát, sem a  politikát, de ez az "engedelmesség", "maradjon mindenki a helyén"-utasítás itt ostobaság volt. Sokkal több embert megmenthettek volna, ha a mentőcsónakokat használják. De hangsúlyozom, ez nem vette el a kedvemet az utazástól. Ugyanúgy felszállok a Jeju-i kompra május 3-án reggel és 5-én dél körül (Wando-nál). Aztán ugyanúgy elmegyek Ulleungdo-ra május 31-én és június 1-én.

Szöulban nem mondták le a buddhista rendezvényt a tragédia miatt, bár gondolom, nem lesz olyan nagy volumenű, mint amilyen állítólag szokott. De mindenesetre tervezem, hogy kilátogatok oda, ha a reggeli félmaraton nem terhel meg kellően :) :).

Akármennyire is vannak nehéz pillanataim, nem bántam meg, hogy végigcsináltam a doktorit, és most szeretnék helyt állni az új pozíciómban. Próbálom úgy felfogni: máshol is lennének "rossz napok", bárhol előfordulnának olyan dolgok, amik nem nyernék el a tetszésemet. Akárhová is megyek később, ott is fogok naplót írni. Próbálok "reális képet" festeni az aktuális tartózkodási helyemről, ezt megfogadtam. A jót is megírom, de azt is, ami nem tetszik, ha úgy ítélem, leírható....