A gyülekezet szervezett egy "nemzetközi" bulit, amikor be kellett mutatni a kultúránkat. Először nem volt kedvem az egészhez, de később kitaláltam, egyik HUFS-on magyar szakos csajjal való beszélgetés után, hogy valami kaját is jó lenne összedobni. Amúgy érdekes, de jó érzés egy koreaival diákkal magyarul dumálni, akkor is, ha jól tudja a nyelvet (egyszer már németül is dumáltam koreai sráccal a metrón :) ). Az is tetszik, több koreai ember meglepő dolgokat tudott a magyar kultúráról.
Szóval paprikás csirkét és palacsintát terveztem. Egyik sem olyan ördöngős dolog (bár tulajdonképpen a legtöbb kajára ez igaz), és a legtöbb hozzávaló kapható Koreában. A péntek este bevásárlással és kajagyártással telt. Egyik család felajánlotta: Főzzek náluk. Először azt terveztük, felaprítjuk a hozzávalókat (hagyma okozott némi szemcsípést), és holnap folytatjuk. De gondoltuk, időigényes, emiatt megcsináltam a csirkét, éjfél után értem haza, és rosszul aludtam. Szerencsére jobb lett ízre, mint gondoltam, bár kicsit "leves" lett, állaga emlékeztetett arra a csirkelevesre, amit Muuido-n szoktunk enni, csak több zöldséggel. Szóval örültem, mint kismajom a farkának, hogy sikerült. Piros- aranyat (vagy más édes paprikát) nem lehet Koreában kapni, emiatt kevésbé csípős kocsudzsanggal pótoltam, de a többi dolog nagyjából stimmelt. Emellett annak a lelkész pasasnak a lakásán is jó volt a hangulat, nevettünk, mobilos fotókkal dokumentálták a készülődést, illetve küldték tovább a gyülekezet többi tagjának (nemcsak mi, mások is fotóztak). A család legfiatalabb tagja (kb. 9 hónapos kislegény, remélem, jól tudom :) ) lelkesen rágcsálta a műanyag keverőket, és mászott körülöttünk.
Másnap, futás, után gyorsan hazarohantam, rendbe tettem magam, és irány a rendezvény...
A főztömmel...
Szombaton, a buli előtt megsütöttem a palacsintákat, az elsők elég bénák lettek, de az embereknek ízlettek. Nem sikerült teljesen csomómentesre kikeverni a tésztát (Bocsi, Apu!), de azért már majdnem összejött. A serpenyő túl nagy volt, emiatt félbe vágtam a kész palacsintákat. Tölteléken is variálni kellett: Lekvár még rendben volt, emellett mogyoróvajat (nem Nutellát, szóval Nutella-imádó barátaim tuti megnyuvasztanak, hanem földimogyoróból készült mogyoróvajat, földimogyoró-darabokkal-én imádom a mogyoróvajt) illetve gyümölcskonzervet raktam bele. Szerencsére mindkét kaja sikert aratott.
Azért végül belejöttem, és kezdtek a kreálmányaim az otthoni palacsintákra hajazni :):)
Pár magyar szakos koreai diák is jött, kettő közülük első éves volt, még látszott, kezdők, de egy harmadik srác már egész jól beszélt magyarul, élt is Debrecenben (remélem, jól értettem). A fiatalok népviseletet is hoztak, abban feszítettek. Valami népszokást/játékot is be kellett mutatni, de arra nem volt időm megszervezni. Viszont buta vagyok: Húsvét lesz jövő hétvégén, és a tojásfestés jó ötlet lett volna. De majd jövőre :) :). Jött egy aranyos magyar csaj is.
Szóval megjelentek több nemzet képviselői is, akik a gyülekezet tagjai: Az indiai pasas finom curry-s sárgaborsót csinált, nekem az volt a kedvencem :). Az afrikai srác is valami palacsinta-félét csinált (tőlem függetlenül, bár gondolom, az másféle). De voltak arab édességek is (Ahmed révén :) :), a buli végén kaptam tőle, és mondta: "Megeszel egy ilyent, aztán lefutod a félmaratont és minden rendben lesz" :)). Emellett megkóstoltam egyfajta kínai diót, ami kisebb, mint a magyar, könnyebb feltörni, és nagyon finom. Az amerikai srác pedig tojásos pirítóst gyártott.
Hanbok-próbálás...
Tradicionális koreai festészet :)
A kínai diók...
Az indonéz lány érdekes táncot mutatott be :). Egyfajta "bennszülöttek rituális táncára".
A buli után :)
Voltak játékok, pl. kitalálni, melyik ország cipőjét látjuk a képen. Volt pár "performansz" is: A magyar lány két népdallal lépett fel. Emellett egyik kínai srác énekelt egy kínai nótát. Az indonéz lány bemutatott egyfajta táncot, ami kissé "szellemidézésre" emlékeztetett. Beszéltem egy szimpi román fiúval (Kolozsvár mellett lakik) is, aki Dajeon-ban tanul teológiát. De jöttek vendégek Pakisztából, Indiából, Amerikából, Fülöp-szigetekről, stb :) :).
Kaja nem fogyott elé, szerintem ostobaság volt, hogy előtte rendeltünk pizzát, és bekajáltunk. Nem maradt elég hely a többi kajának... Ennek ellenére örülök, hogy sikerült a rendezvény, annak meg még jobban, hogy a főztöm ízlett a vendégeknek :). Apu szavaival élve azért nagy szó, hogy rámondhatom a kajára: "Igen, ezt én főztem" -mivel a rendezvény során lelkesen mondtam mindenkinek :) :).
Szóval paprikás csirkét és palacsintát terveztem. Egyik sem olyan ördöngős dolog (bár tulajdonképpen a legtöbb kajára ez igaz), és a legtöbb hozzávaló kapható Koreában. A péntek este bevásárlással és kajagyártással telt. Egyik család felajánlotta: Főzzek náluk. Először azt terveztük, felaprítjuk a hozzávalókat (hagyma okozott némi szemcsípést), és holnap folytatjuk. De gondoltuk, időigényes, emiatt megcsináltam a csirkét, éjfél után értem haza, és rosszul aludtam. Szerencsére jobb lett ízre, mint gondoltam, bár kicsit "leves" lett, állaga emlékeztetett arra a csirkelevesre, amit Muuido-n szoktunk enni, csak több zöldséggel. Szóval örültem, mint kismajom a farkának, hogy sikerült. Piros- aranyat (vagy más édes paprikát) nem lehet Koreában kapni, emiatt kevésbé csípős kocsudzsanggal pótoltam, de a többi dolog nagyjából stimmelt. Emellett annak a lelkész pasasnak a lakásán is jó volt a hangulat, nevettünk, mobilos fotókkal dokumentálták a készülődést, illetve küldték tovább a gyülekezet többi tagjának (nemcsak mi, mások is fotóztak). A család legfiatalabb tagja (kb. 9 hónapos kislegény, remélem, jól tudom :) ) lelkesen rágcsálta a műanyag keverőket, és mászott körülöttünk.
Másnap, futás, után gyorsan hazarohantam, rendbe tettem magam, és irány a rendezvény...
A főztömmel...
Szóval megjelentek több nemzet képviselői is, akik a gyülekezet tagjai: Az indiai pasas finom curry-s sárgaborsót csinált, nekem az volt a kedvencem :). Az afrikai srác is valami palacsinta-félét csinált (tőlem függetlenül, bár gondolom, az másféle). De voltak arab édességek is (Ahmed révén :) :), a buli végén kaptam tőle, és mondta: "Megeszel egy ilyent, aztán lefutod a félmaratont és minden rendben lesz" :)). Emellett megkóstoltam egyfajta kínai diót, ami kisebb, mint a magyar, könnyebb feltörni, és nagyon finom. Az amerikai srác pedig tojásos pirítóst gyártott.
Hanbok-próbálás...
Kaja nem fogyott elé, szerintem ostobaság volt, hogy előtte rendeltünk pizzát, és bekajáltunk. Nem maradt elég hely a többi kajának... Ennek ellenére örülök, hogy sikerült a rendezvény, annak meg még jobban, hogy a főztöm ízlett a vendégeknek :). Apu szavaival élve azért nagy szó, hogy rámondhatom a kajára: "Igen, ezt én főztem" -mivel a rendezvény során lelkesen mondtam mindenkinek :) :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése