2014. április 30., szerda

Hazaút

Megvettem a repjegyeket, mind Bécsbe, mind Koppenhágába. Július 10-én indulok, a szokásos moszkvai átszállással lenne, és aznap este érkeznék meg haza. Egy nap pihenő lenne, és 12-én, "hajnali 7-kor" indulna a gépem tovább. 18-án este mennék vissza Bécsbe a konferencia után. Egy napot maradnék Koppenhágában várost nézni, esetleg elugranék Malmöbe, az közel van. Göteborgon is gondolkodtam, dehát nem kaptam annyi szabadságot (azéletigazságtalan.....). aztán augusztus 2-án mennék vissza Szöulba, 3-án érkeznék. Nem mondok semmit, panaszkodni nem akarok. Tényleg szerettem volna hazamenni 3 hétre, hiszen régóta Ázsiában élek, már régen láttam a családomat, otthoni barátaimat. Nagyon jó lett volna...:( :(.

Amúgy tök vicc, hogy régen, ha utazni akartunk, a jegy elintézése több macerával járt, utazási irodák, meg egyéb dolgok... Most pedig csak szimplán, 10 perc alatt lebonyolítható. Először izgultam, de 5 percre rá megkaptam a visszaigazoló mail-t. A bécsi érkezés adott volt: Pesti érkezés esetén megint vagy "csövezni" kellett volna, vagy pedig stresszelni, elérem-e a csatlakozást. Pestről Koppenhágába pedig nincs közvetlen járat, így drágább lenne. Ez a szerencsém, hogy Bécshez viszonylag közel lakunk :) :). Szöul és Bécs között a "szokásos módon", Aeroflot-tal megyek. Remélem, most nem fog a csomaggal mizéria lenni, főleg, hogy alig több, mint egy napra rá ismét repülőre ülök... Korábban kimegyek a reptérre, hogy jó helyem legyen, és elkerüljem a sorba állást, esetleg első osztályon kapjak helyet (csak viccelek:)).  Viszont nekem többet ér(ne) annál a szerencsénél, hogy véletlenül első osztályra raknak az, ha időben érkeznénk, és nem maradna le a cuccom Moszkvában (mint tavaly és tavalyelőtt). Most mázlim van, 4 óra átszállás elfelé, 5 óra visszafelé :).
 Dániába Air Berlin-re foglaltam, pont ezzel a járattal már mentem, mikor először utaztam repülőn. Nem volt se nem kedvem, se nem energiám a "fapados járatokat" is megnézni (tudom, sokan "lehordanának"). Remélem, azért tudok valamennyit pihenni, meg találkozni minél több otthoni baráttal. Emellett remélem, el tudok menni a gimis osztálytalálkozóra. Olyan fura, 10 éve érettségiztem.  Nem sok reménnyel mentem az 5 évesre, meg kell, hogy mondjam, mégis felülmúlta a várakozásomat :) :). Elcsodálkoztam, hogy mindenki sokat változott, akit nem bírtam, azt megkedveltem... Azóta én is totál "másik ember" lettem. Néha vigyorogva gondolok rá, hogy a 10 évvel ezelőtti, érettségi miatt már berezelve lévő énem mit szólna, ha véletlenül összefutnánk... Valószínűleg megbotránkoznak azokon a "nőcis" ruhákon, amiket néha fel tudok mostanában venni (hehe) :) :).

Próbálok nem szomorkodni és jól érezni magam. Jó lesz ez a hosszú hétvége (4 napos) és a 3 nap Jeju most... Tulajdonképpen örülök, hogy nem a teljes 4 napra megyünk. El tudom képzelni, milyen dugók lehetnek az utakon kedd délután... Nekünk pedig esélyesebb hétfő este, hogy "simább" hazautunk lesz.

2014. április 29., kedd

Röhögök....

Van pár vicces videó a Youtube-n, vannak köztük tényleg jók... Miért ne oktass Koreában... Paródia, nagyrészt nem igaz :).

2014. április 28., hétfő

Az vagy, amit megeszel?

Meghívtam a laborbeli emberek nagy részét (akik épp ott voltak aznap) és Főnökömet is kajálni, amit már beígértem nemrég. A szokásos svédasztalos étterembe, ahol többször is voltunk. Megfizethető, illetve a kaja is egész jó. Annak örömére történt a dolog, hogy megkaptam a jelenlegi állásomat. Épp ettem a csokifagylaltot, mire Főnököm: "Gondolkodom, hogy egyek fagylaltot, de az előbb magyaráztam az órámon a diákoknak: ne egyenek fagylaltot, sok cukor van benne, így hát nem hiszem, hogy így jogos lenne"- én pedig vigyorogtam. szerintem pedig rengeteg sütiben, plusz a fánkban is sokkal több cukor van mint pl. a fagylaltban, amiket igyekszek kerülni. Gyorskaját is ritkán eszem. Plusz én nem iszom kólát (már nem szeretem), más üdítőt is csak ritkán (akkor is a diétás változatot szoktam preferálni).

Vicces hétvégi eset, Warren-nek épp mondtam, hogy milyen sokat fogyott: "Próbálok olyan kajákat enni, amiben nincs mesterséges adalékanyag, pl. édesburgonya, zöldség, gyümölcs". Új haverom: "Lehetne tőle tippeket ellesni". Én, viccesen: "Az vagy, amit megeszel. Tudom, ilyenkor lehet mondani, hogy meg kéne ennünk egy vékony embert" Ő: "Akkor én tuti spagetti meg sajt vagyok"-hehehe :) :)
 
Viccet félretéve: próbálok én is figyelni a kajára, sok gyümölcsöt-zöldséget enni, de sajnos tudok "bűnözni" is... Pedig mindig megfogadom, hogy nem... Persze, sok zöldséget-gyümölcsöt eszem, ami azért jó, próbálok csak vizet inni, plusz ha koffeinhiányom van, cukormentesen intézni. S**r belegondolni, hogy a cukor tulajdonképpen drog. Durva paradoxon: Koreában tombol a hiúság vására, minél karcsúbb valaki, annál "szekszibb"... A boltok pedig teli vannak mindenféle rágcsákkal, ramennel,  meg egyéb dolgokkal, amik már durván benne vannak a "junk food" kategóriában, a gyorskaja-rendelés is túl népszerű. Annak ellenére, hogy a legtöbb koreai kaja egészséges. Egyszer olvastam, hogy a kimcsi -fogyasztás generációról generációra csökken, a fiatalok egyre kevésbé értékelik... Meg egyszerűen nincs idő mást enni, mivel a rohanó világban, az embernek gyakran csak "némi gyorsra" van ideje. Próbálom elkerülni az esti kajálást, mivel az már végképp nem egészséges. A legtöbb embernek csak este van ideje rá. Van nekem is 1-1 napom, mikor ebédre csak gyorsan bekapok némi rament és polipos rizsgolyót. Vagy ha este megyünk a laborral enni. De szerencsére ez ritka. Próbálok emellett gyümölcsöt venni az csoki helyett, remélem, hamarosan sikerül beállítanom egyfajta "egyensúlyt" az étrendemben...Amúgy pedig...utálom a normákat!!!

 :) :)

2014. április 27., vasárnap

Kedves figurák - szomorú mögöttes dologgal

Mikor a buddhista utcai fesztivál után mentem haza, City Hallnál pillantottam meg ezeket a cuki figurákat a padokon. A padokra rá volt írva "nem vagy egyedül"


Ezeknek az a céljuk, hogy jó kedvre derítsék az embert. Mint sokszor meséltem, Koreában magas az öngyilkossági ráta, és ezekkel kicsit az "ember lelkére akarnak hatni", hogy elvegyék a kedvét a "végzetes lépéstől". Nem tudom, mennyire hasznosak, ha az ember már elszánta magát...

Ganghwa-do

Bringázni nem tudtunk,szitált az eső, az azáleák is már lassan elvirágoznak, de azért jól éreztük magunkat :).
Halpiac...
 A sült rák iszonyat finom volt itt :).
 Obszervatórium


 Átlátunk Észak-Koreába...csak a hegyeket...
 Keresztény templom buddhista stílusban (szerintem katolikus)
 Halas-tengeri herkentyűs leves-nagyon jó volt :)
 Csöpögött az eső...:(
 Na, az ökörködés...
 Repcében...
 Kutyusmutyus...
 Stonhenge-szerű objektum...
 "Mint a mókus fenn a fán..."
 Azáleák már elvirágzóban

 Örkörködünk
 Szalmakunyhó :)
 A dolmen...
 Bolondozunk itt is :)

2014. április 26., szombat

Buddhista felvonulás

Most hétvégén van Szöulban és Busanban a Buddha születésnapja alkalmából rendezett fesztivál.Ma volt a felvonulás a belvárosban. Nagyon jó volt, tudom, már több hasonlót láttam, de most is tetszett :).
Szóval feladtam a reményt, hogy ismerős arcokat fogok látni, olyan volt, mintha tűt keresnék a szénakazalban (azonban összefutottam két ismerős arccal :) ). Meg kellett várni, hogy besötétedjen. Egy koreai srác odajött hozzám, és elkezdett arról halandzsázni, hogy "elnézést, mi lesz itt? Obamát várjátok?"-mintha nem tudná... (hehehe, amúgy Obama most épp Szöulban van). A mellettem álló srácok szerint csak jópofizni akart, Sötétedett, az utakat lezárták, hamarosan kezdődött a felvonulás. Voltak ezek a nagy kivilágított figurák, buddhista szerzetesek, pár ízléstelen giccs is bekerült a dologba. Emellett sok ember civilben nyomta, lehetett jelentkezni az eseményre. Többször előfordult, hogy átnyújtottak 1-1 lámpást a nézelődőknek, mikor meglátták: nincs nálunk. Én is kaptam, figyelni kellett, mivel gyertya volt benne, hogy ne folyjon ki a viasz. Mivel egyik, mellettem álló csaj esetén megtörtént, nadrágjára folyt. De szerencsére könnyen le lehet szedni. Este fél 8-tól 9előttig tartott az esemény, nagyon tetszett, de eléggé elfáradtam a sok állásba, jó volt hazamenni. A metróindulás előtt beugrottam egy boltba kajáért a holnapi kirándulásra, és a nő kérdezte: kívántam-e valamit, a lámpást látván. Hát, erről én nem tudtam, hogy kell. De volt egy jó estém, és most azon agyalok, fölengedik-e a repülőre majd a lámpást júliusban. Mivel a jelenlegi terv szerint haza szeretném vinni. Remélem, nem szakad el a lótuszpapír :) :).