Reggel megfordult az agyamban, nem vagyok normális, miközben egy álmatlan éjszaka után vonszoltam magam Sport Complex-re. Két napja nem alszom normálisan, emellett azok a fránya gyomorpanaszok (bár az utóbbi már rendeződni látszik) is baljós jelnek számítottak, szóval nem épp a legjobb fizikummal indultam a versenyre. Ez a verseny kisebb szabású futóverseny volt, félmaratonra, 10km-re, 5km-re és 3km-re lehetett nevezni. A futóklubunkból kevesen indultak, a félmaratonosok meg is szekálták a 3km-en induló embereket. Eléggé kimerült voltam, gondoltam, ha nem bírom, 5km-nél visszafordulok, a tízes is elég, szégyen ide vagy oda.
Elkezdődött a verseny, az első 5km volt a holtpont. Az 5km-nél bekaptam egy negyed Chokopie-t, de nem esett jól (futásnál általában Chokopie-t szoktak osztani, ami mályvacukorral töltött, csokival bevont süti). Vízen és ionos lötyin kívül semmi sem ment le a torkomon. Viszont 5 km után hirtelen jól lettem, és attól kezdve élveztem a futást. 9km és a forduló közt volt egy emelkedő, ami nehezen ment, de a forduló után élveztem, hogy lefelé kell futni. Pár ajusshi egyfajta "időjelzőként" vett részt a futáson, azaz héliumos léggömböt kötöttek magukra, amire rá volt írva: 1:40, 1:50, 20:00 stb (idők). Biológus nyelven egyfajta "marker" funkciót töltöttek be, amivel becsülni tudjuk a futásunk idejét. Ezek az ürgék rám vigyoroktak: "You are a hero, good job" (Hős vagy, szép munka). Dőlt rólam a víz, rettenetes fülledt idő volt, néhol megfordult a fejembe, hogy "a maradékot úszva kéne megtenni...". Végül nagy nehezen célba értem. Ez volt a hetedik félmaratonom, 2:25 perc volt az időm, ami s**r, de a fizikumomat, és egyéb körülményeket nézve nem is olyan rossz. Számoltam, hogy nem lesz valami jó időm, sőt, abban is kételkedtem, le tudom-e futni. Időzónákkal való küszködés esetén jó megoldás, ha fizikailag ha leterhelem magam (főleg, ha nem tudom megállni, hogy ne aludjak el napközben), akkor könnyebben átállok. Már volt erre példa, és remélem, most is működni fog :).
Elkezdődött a verseny, az első 5km volt a holtpont. Az 5km-nél bekaptam egy negyed Chokopie-t, de nem esett jól (futásnál általában Chokopie-t szoktak osztani, ami mályvacukorral töltött, csokival bevont süti). Vízen és ionos lötyin kívül semmi sem ment le a torkomon. Viszont 5 km után hirtelen jól lettem, és attól kezdve élveztem a futást. 9km és a forduló közt volt egy emelkedő, ami nehezen ment, de a forduló után élveztem, hogy lefelé kell futni. Pár ajusshi egyfajta "időjelzőként" vett részt a futáson, azaz héliumos léggömböt kötöttek magukra, amire rá volt írva: 1:40, 1:50, 20:00 stb (idők). Biológus nyelven egyfajta "marker" funkciót töltöttek be, amivel becsülni tudjuk a futásunk idejét. Ezek az ürgék rám vigyoroktak: "You are a hero, good job" (Hős vagy, szép munka). Dőlt rólam a víz, rettenetes fülledt idő volt, néhol megfordult a fejembe, hogy "a maradékot úszva kéne megtenni...". Végül nagy nehezen célba értem. Ez volt a hetedik félmaratonom, 2:25 perc volt az időm, ami s**r, de a fizikumomat, és egyéb körülményeket nézve nem is olyan rossz. Számoltam, hogy nem lesz valami jó időm, sőt, abban is kételkedtem, le tudom-e futni. Időzónákkal való küszködés esetén jó megoldás, ha fizikailag ha leterhelem magam (főleg, ha nem tudom megállni, hogy ne aludjak el napközben), akkor könnyebben átállok. Már volt erre példa, és remélem, most is működni fog :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése