Ázsia idén sem engedett el könnyen, de ezt megszokhattuk tőle. Szóval ott tartottam, hogy a beszállásra várok Incheonban. Korán kimentem a reptérre, hogy jó helyem legyen. Hát, lett is!
Még várni kellett a becsekkolásra, addig elmentem kajálni. A Lotteria-ban a csirkémre várva láttam egy kislányt, akinek arcát csúnya égési sérülések csúfították. Szegény gyerek, pedig olyan aranyos lenne. Hogy megkeseríthetik az életét a hegek, engem is sokat csúfoltak, tudom, milyen érzés.
Sétáltam kicsit, jóval előbb sorba álltam, és vártam. Közben beszéltem egy kicsit a mellettem álló, velem egyidős (később kiderült), koreai lánnyal, aki Londonba és Németországba utazott. Kedves lány volt, elég jól beszélt angolul. Aztán elkezdődött a check-in, amivel nem is lett volna gond. Majd mondták, várjak egy kicsit, mivel Moszkváig Buisness Class-on fogok menni, nyomtatták is új az beszállókártyát. "Mivan?"-gondoltam, teljesen megdöbbentem. Máig sem értem, de rajtam kívül még pár, korán becsekkoló embert átirányítottak a Buisness Class-ra. Biztos nem volt elég utas, nem tudom. Érdemes korán becsekkolni :). Ok, csak viccelek, de most épp szerencsém volt. Hallottam már hasonló esetekről, és örültem, hogy most nekem is megadatott.
Megettem a szokásos, ilyenkor esedékes zöldtea-fagyit (check-in után általában fagyizni szoktam, a zöldteás a csoki mellett a másik kedvencem), majd mentem útlevél-ellenőrzésre. Kérdezték, jövök-e még vissza, akkor már fülig érő vigyorral mondtam-"igen". Ezek egyenesen a kézműves-és kulturális központ vitt az utam, ahová tavaly is ellátogattam. Ugyanis ott ingyenes kézműves foglakozást tartanak az utasoknak, és könnyen elkészíthető szuveníreket lehet gyártani. Lecsekkolják, van-e elég időnk a beszállásig, majd mutatják, hogy csináljuk. Kedvesek, barátságosak, segítőkészek az ott dolgozók. Ezúttal hanbokos babát készítettem, lótuszpapírt ragasztottam rá. Annyira aranyos, szép emlék lesz :) Megfogadtam, ide jövőre is jövök, sőt, amíg Ázsiában vagyok, és elutazom, addig nem fogom kihagyni.
Pár lány hegedűn-zongorán kellemes, kissé jazzes zenét játszott. Ezek után irány a kapu, ahol a laptopom aksija lemerült, tehát letelepdtem a konnektorhoz gépzeni. A beszállás nyögvenyelősen ment... Csúnya viharfelhők közeledtek, féltem, hogy mi lesz...
Alig szálltunk be, elkezdődött a ronda zivatar, villámlott, dörgött az ég, szakadt az eső. Félelmetes volt gépből nézve. Csoda, hogy fölszálltunk, másfél óra késéssel... ITöbb gép elindult a kifutópályán, mikor kicsit csendesedett. Libasorban haladtak a gépek, aztán egyenként szálltak föl. Előttünk egy Air China-s röpcsi indult (felfröcskölvén maga körül a vizet), majd hamarosan mi is felszállhattunk. Közben még mindig villámlott, dörgött körülöttünk. Azt hiszem, szél is fújt.
Hamar elnyelt minket a köd, tengerből nem láttam semmit. Sokáig mentünk felhők felett, rázta a gépet a szél. Féltem kicsit, bár nem kapott az a bizonyos halálfélelem, ami 2010 augusztusában, a Dubaiból és Szöulba menő gépen. Majd végre felhők fölé értünk, onnantól jó volt!! Iszonyat klassz kajákat kaptunk, salátákat, töklevest, majd rákos rizst, valami fagyaltfélét végül. Minden nagyon finom volt... Ami a buisness class-on tetszett, hogy ki tudtam nyújtani a lábam, sőt, az ülést ággyá tudtam alakítani, és aludni kicsit. Az mellettem ülő ajusshi egyből elkezdett horkolni!!! Filmeztem, játszottam, zenét hallgattam, kellemesen eltelt a 9 órás út... Sajnos épp a "napos oldalon" ültem, ahol melegem lett, de le kellett húzni az ablakokat az erős fény miatt, szóval ez is megoldódott.
Saláta, gombával és szárított paradicsommal, nagyon finom volt...
Sütőtökleves, ez is jó volt! Viszont még agyamba járt a "tök-ronda"-analógia. Azt hiszem, ha a koreai csajnak azt mondják "pumpkin", nagyobb sértés, mint a "bitch"... Ok, csak viccelek. Amúgy szeretem a sütőtököt, régen, ősszel gyakran csináltunk otthon....
Rák rizzsel, jujj de jó volt! Nem csak egy rák volt benne. mint ahogy régebben tapasztaltam, Air China párizsi járata (más tészta, ott sem adtak rossz kaját...) esetén.... Tudom, ez egy teljesen más világ, mint amiben élek... Ha az ember megszokja az egyszerűséget, akkor furán érzi magát, ha "puccosabb" dolgokkal találkozik szembe.
Gyümölcsfagyi!!!
Csirke, leszállás előtt!
Szóval jó utam volt. Izgatta kicsit a fantáziámat, milyen lehet Buisness class-on utazni, de csak tudat alatt. Most végül a sors ajándéka, és az én nagy mázlim, hogy összejött. Nem hiszem, ha megtehetném, foglalnék ide jegyet. Inkább abból a pénzből többet utaznék, jobban járnék vele! Teljesen elégedett vagyok az Economy class szolgáltatásaival is. Az
egyetlen baj, hogy nem tudom a lábam kinyújtani, de meg lehet oldani.
Mint ahogy tavaly is többen mentünk a gép hátsó felébe, és nyújtó-lazító
gyakorlatokat végezni. De ha az élet ad nekem hasonló lehetőségeket, akkor nem fogok nemet mondani! :)
Még várni kellett a becsekkolásra, addig elmentem kajálni. A Lotteria-ban a csirkémre várva láttam egy kislányt, akinek arcát csúnya égési sérülések csúfították. Szegény gyerek, pedig olyan aranyos lenne. Hogy megkeseríthetik az életét a hegek, engem is sokat csúfoltak, tudom, milyen érzés.
Sétáltam kicsit, jóval előbb sorba álltam, és vártam. Közben beszéltem egy kicsit a mellettem álló, velem egyidős (később kiderült), koreai lánnyal, aki Londonba és Németországba utazott. Kedves lány volt, elég jól beszélt angolul. Aztán elkezdődött a check-in, amivel nem is lett volna gond. Majd mondták, várjak egy kicsit, mivel Moszkváig Buisness Class-on fogok menni, nyomtatták is új az beszállókártyát. "Mivan?"-gondoltam, teljesen megdöbbentem. Máig sem értem, de rajtam kívül még pár, korán becsekkoló embert átirányítottak a Buisness Class-ra. Biztos nem volt elég utas, nem tudom. Érdemes korán becsekkolni :). Ok, csak viccelek, de most épp szerencsém volt. Hallottam már hasonló esetekről, és örültem, hogy most nekem is megadatott.
Megettem a szokásos, ilyenkor esedékes zöldtea-fagyit (check-in után általában fagyizni szoktam, a zöldteás a csoki mellett a másik kedvencem), majd mentem útlevél-ellenőrzésre. Kérdezték, jövök-e még vissza, akkor már fülig érő vigyorral mondtam-"igen". Ezek egyenesen a kézműves-és kulturális központ vitt az utam, ahová tavaly is ellátogattam. Ugyanis ott ingyenes kézműves foglakozást tartanak az utasoknak, és könnyen elkészíthető szuveníreket lehet gyártani. Lecsekkolják, van-e elég időnk a beszállásig, majd mutatják, hogy csináljuk. Kedvesek, barátságosak, segítőkészek az ott dolgozók. Ezúttal hanbokos babát készítettem, lótuszpapírt ragasztottam rá. Annyira aranyos, szép emlék lesz :) Megfogadtam, ide jövőre is jövök, sőt, amíg Ázsiában vagyok, és elutazom, addig nem fogom kihagyni.
Hamar elnyelt minket a köd, tengerből nem láttam semmit. Sokáig mentünk felhők felett, rázta a gépet a szél. Féltem kicsit, bár nem kapott az a bizonyos halálfélelem, ami 2010 augusztusában, a Dubaiból és Szöulba menő gépen. Majd végre felhők fölé értünk, onnantól jó volt!! Iszonyat klassz kajákat kaptunk, salátákat, töklevest, majd rákos rizst, valami fagyaltfélét végül. Minden nagyon finom volt... Ami a buisness class-on tetszett, hogy ki tudtam nyújtani a lábam, sőt, az ülést ággyá tudtam alakítani, és aludni kicsit. Az mellettem ülő ajusshi egyből elkezdett horkolni!!! Filmeztem, játszottam, zenét hallgattam, kellemesen eltelt a 9 órás út... Sajnos épp a "napos oldalon" ültem, ahol melegem lett, de le kellett húzni az ablakokat az erős fény miatt, szóval ez is megoldódott.
Saláta, gombával és szárított paradicsommal, nagyon finom volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése