Sajnos szombat este sem tudtam rendesen aludni... Éjfél után már csak forgolódtam, tehát kimerülten mentem Sadang-ra. Elhibáztam, hogy nyolckor lefeküdtem szombat este. Ennek ellenére időben kiértem Sadang-ra, ahol Steve már várt minket. Jött a busz, kicsit sok piros lámpán kellett átmenni, és elég kacifántos volt az útvonal is.
Fél óra késéssel érkeztünk meg, és érdekes módon elég hideg szél fújt. Nem fáztam, de meglepődtem, hiszen ilyen kellemes, frissítő szelet május óta nem tapasztaltam Ázsiában. A csúcsra viszonylag könnyen feljutottunk, de nem sikerült megvalósítani a tervet, miszerint a tenger mellett, a halpiacon fogunk kajálni, mivel sokan csigatempóval mentek.
Bejárat a túraterephez.
Felfelé
A csúcson: Sajnos köd volt, alig lehetett valamit látni.
Kaja a csúcshoz közel, volt, aki házikosztot vitt magával, és megosztotta a többiekkel.
Már feltűnt egy-egy színes levél.
Vízesés, ahol megálltunk pihenni...
Szóval késve indultunk. Hazafelé a "Pi élete" című filmet néztük, ami elég szomorú volt... Szóval jó sokáig dugó nélkül mentünk, de amin kiakadtam, hogy a WC szünetet 8:15-ig mondták, és sokan 10 perc késéssel jöttek. 8:15 az nem 8:20 meg nem 8:30... Nem vagyok gyöpös, de akkor is... Hatalmas dugók voltak Szöul felé, ideges voltam, de 11 körül végre megérkeztünk, és éjfélre a koleszban voltam. Végre rendesen tudtam aludni, remélem, most már visszaállt az alvási ciklusom és koncentrációm.
Fél óra késéssel érkeztünk meg, és érdekes módon elég hideg szél fújt. Nem fáztam, de meglepődtem, hiszen ilyen kellemes, frissítő szelet május óta nem tapasztaltam Ázsiában. A csúcsra viszonylag könnyen feljutottunk, de nem sikerült megvalósítani a tervet, miszerint a tenger mellett, a halpiacon fogunk kajálni, mivel sokan csigatempóval mentek.
Bejárat a túraterephez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése