Aludni tudtam, kis lyuk volt ugyan az éjszakámon, de nem volt olyan rossz. Még elég álmos vagyok, hiszen otthon jelenleg éjjel van, de azért igyekszem nem elaludni. Ezzel remélem, nem is lesz gond. Viszont hányingerem van, elég rendesen. Tudom, az időzóna-ugrálás tünete, de ezt nagyon rosszul viselem. Remélem, hamarosan elmúlik. Esik az eső, villámlik, dörög az ég...
Lehet, kicsit érzékeny vagyok, de tegnap egyik itteni ismerősöm kérdezte, milyen volt otthon. Elmeséltem neki többek közt, hogy elvoltam 4 (vagy 4 és fél) napra túrázni a régi barátnőimmel. Erre szinte lecseszett, hogy miért túrázom otthon is, miért nem tudok róla lemondani, mikor családom csak évente egyszer lát... Ezen komolyan mondom, kiakadtam, hogy burkoltan önzőnek nevezett. Legalábbis nekem úgy jön le. (Nem szeretem, ha önzőnek gondolnak, mivel tudom magamról, nem vagyok az. Hiszen amikor csak tudok, ott vagyok, és segítek...). Nem értem, mi a túróért ítélkezik fölöttem, mikor nem ismeri a szitut, sőt, igazán engem sem. Nem szeretem az ilyent okoskodós embereket. Különben is, otthon is mondogatták, tartsak velük, érezzem jól magam a régi haverokkal!
Ez még hagyján, de azon akadtam ki inkább, mikor megemlítette hogy nincs internet elérhetőség túra közben. Bakker, ezt utálom. A beteges függés hálózattól, ha kicsit akadozik a net, akkor már megjelenik az embereken a cold turkey (elvonási tünetek)... Az ember feláll a géptől, az ágyban éjjel a mobilján netezik. Itt, Koreában sokszor láttam ezt a "hálózatfüggős" dolgot, még baráti találkozókon is megesik az ilyen.
Márciusi kép, mikor mi, magyarok (és magyar szakos koreaiak) "összejöttünk" egy kajálós-dumálós est erejéig. Parodizálják az emberek ezt a jelenséget..
Megállapítottam, azaz a PhD comics-ban olvastam ezt: "Sometimes you have to disconnect to real connect." -Azaz néha le kell csatlakozni a netről, az igazi emberi kapcsolatokért. Nekem meg sem kottyant a négy napig nem néztem emailt, facebookot, stb, és annyira nem hiányzott. Más dolog, azért, hogy lezuhanyozzak, már ölni tudtam volna!! :)
Utólagos megjegyzés: Lelkileg nem viselt meg most a visszaút (2011-ben az volt a fő probléma). De fizikailag annál inkább... Emésztési problémáim voltak, nem tudtam aludni sem a második éjjel (főleg emiatt), de most már sokkal jobban vagyok. Pár napig óvatosan fogok enni. Még koncentrációs képességem a bányászvarangy hátsója alatt, de hamarosan ez is helyrejön. Ha másért nem, akkor egy örömteli tény miatt: Tegnap kaptam a mailt, hogy elfogadták a második összefoglaló (review) cikkemet (cikkünket) is, aminek örültem! Még a kutatási cikkeimet akarom mielőbb elküldeni... Aztán remélem, lesz elég türelmem, hogy kivárjam a fejleményeket, és annyi önbizalmam, hogy túllendüljek az esetleges kudarcokon...
Lehet, kicsit érzékeny vagyok, de tegnap egyik itteni ismerősöm kérdezte, milyen volt otthon. Elmeséltem neki többek közt, hogy elvoltam 4 (vagy 4 és fél) napra túrázni a régi barátnőimmel. Erre szinte lecseszett, hogy miért túrázom otthon is, miért nem tudok róla lemondani, mikor családom csak évente egyszer lát... Ezen komolyan mondom, kiakadtam, hogy burkoltan önzőnek nevezett. Legalábbis nekem úgy jön le. (Nem szeretem, ha önzőnek gondolnak, mivel tudom magamról, nem vagyok az. Hiszen amikor csak tudok, ott vagyok, és segítek...). Nem értem, mi a túróért ítélkezik fölöttem, mikor nem ismeri a szitut, sőt, igazán engem sem. Nem szeretem az ilyent okoskodós embereket. Különben is, otthon is mondogatták, tartsak velük, érezzem jól magam a régi haverokkal!
Ez még hagyján, de azon akadtam ki inkább, mikor megemlítette hogy nincs internet elérhetőség túra közben. Bakker, ezt utálom. A beteges függés hálózattól, ha kicsit akadozik a net, akkor már megjelenik az embereken a cold turkey (elvonási tünetek)... Az ember feláll a géptől, az ágyban éjjel a mobilján netezik. Itt, Koreában sokszor láttam ezt a "hálózatfüggős" dolgot, még baráti találkozókon is megesik az ilyen.
Márciusi kép, mikor mi, magyarok (és magyar szakos koreaiak) "összejöttünk" egy kajálós-dumálós est erejéig. Parodizálják az emberek ezt a jelenséget..
Utólagos megjegyzés: Lelkileg nem viselt meg most a visszaút (2011-ben az volt a fő probléma). De fizikailag annál inkább... Emésztési problémáim voltak, nem tudtam aludni sem a második éjjel (főleg emiatt), de most már sokkal jobban vagyok. Pár napig óvatosan fogok enni. Még koncentrációs képességem a bányászvarangy hátsója alatt, de hamarosan ez is helyrejön. Ha másért nem, akkor egy örömteli tény miatt: Tegnap kaptam a mailt, hogy elfogadták a második összefoglaló (review) cikkemet (cikkünket) is, aminek örültem! Még a kutatási cikkeimet akarom mielőbb elküldeni... Aztán remélem, lesz elég türelmem, hogy kivárjam a fejleményeket, és annyi önbizalmam, hogy túllendüljek az esetleges kudarcokon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése