Mármint tegnap. Épségben, de az élet ismételte önmagát: Csomagom megint lemaradt Moszkvában, állítólag ma jön. Hívtam a repteret, hogy megérkezett-e Bécsbe, remélem, majd visszahívnak. Nem örülnék, ha elkevernék...
Szóval Moszkvába egy óra késéssel érkeztünk, de szerencsére könnyen megtaláltam az E terminált (D-be jött a gépem), és a kaput. Beültem egy kávézóba netezni, emailt nézni. Elég lassú volt a hálózat, ráadásul a gépemet megviselte az aksi-dolog, és 15 perc kellett, mire rendbe hozta magát. Nem rendeltem, tudom, nem korrekt így, de legalább tudtam jelezni az otthoniaknak, és fészbúkolni... Szígyen-gyalázat, még vodkát sem ittam, pedig a duty free boltokban rengeteg volt... Kicsit nézelődtem a boltokban, megcsodáltam a lenines, meg kommunista szuveníreket, fotóztam önmagam a szőrme-fejfedőkben... Nem láttam pinket, mint tavaly, Szöulba menet, de majd visszafelé.
Vodkaaa! Vodkaaa!!!
Jövőre téli olimpia Szocsiban...
Hát, kommunista fejfedő.... A biztonsági őr bácsi rám vigyorgott...
Bécsi gép...
Moszkvai reptéren pihenőhelyek... padlószőnyeg-szerűség, amin aludni lehet.
Beszállás időben történt, a pilóta is köszönt nekünk.. A bécsi gép pontosan indult, kaja nem volt nagy szám. Bárányhús hajdinával (ruszkik az utóbbit szeretik, 2008-ban, Moszkvában gyakran azt reggeliztünk...). De az is közre játszott, hogy a moszkvai gépen annyi klassz kaját adtak, hogy már nem is voltam éhes. Próbáltam aludni a felfújható gumipárna segítségével... Valamennyire sikerült. Előttem egy család ült, a feleség és gyerek böszme hangosan dumáltak oroszul. Megcsaptam volna őket. A tűréshatárom végén jártam, hiszen Szöulban már éjszaka volt, és hivatalosan nem aludtam aznap éjjel. Már minden magyartól-angoltól különböző nyelv idegesített.... Ha fáradt vagyok, akkor nyűgös, ingerlékeny tudok lenni. Tudom "sad, but true", de már kimerültem.
Szóval végre leszálltunk, utasok tapsoltak (azt hiszem, szokás megtapsolni a pilótát, miután földet ér a gép), de nekem már nem volt hozzá erőm. Vártam a kiadást, de hosszú ideig ugyanazok a cuccok kerengtek a szalagon. "Bakker"-gondoltam, és mentem az illetékesekhez. Egy szimpatikus srác volt az ügyintéző, aki mondta: Lemaradt Moszkvában a cuccom, holnapi géppel érkezik.Házhoz szállítják majd. Anyuék már aggódtak... Későn értünk haza Bécsből, ágyba bújtam, de hajnali háromkor menetrend szerűen kidobott... Most várom a csomagom, remélem, ma, legkésőbb holnap megjön. Fáradt vagyok, még mindig, de remélem, hamarosan rendbe fogok jönni....
Szóval Moszkvába egy óra késéssel érkeztünk, de szerencsére könnyen megtaláltam az E terminált (D-be jött a gépem), és a kaput. Beültem egy kávézóba netezni, emailt nézni. Elég lassú volt a hálózat, ráadásul a gépemet megviselte az aksi-dolog, és 15 perc kellett, mire rendbe hozta magát. Nem rendeltem, tudom, nem korrekt így, de legalább tudtam jelezni az otthoniaknak, és fészbúkolni... Szígyen-gyalázat, még vodkát sem ittam, pedig a duty free boltokban rengeteg volt... Kicsit nézelődtem a boltokban, megcsodáltam a lenines, meg kommunista szuveníreket, fotóztam önmagam a szőrme-fejfedőkben... Nem láttam pinket, mint tavaly, Szöulba menet, de majd visszafelé.
Vodkaaa! Vodkaaa!!!
Szóval végre leszálltunk, utasok tapsoltak (azt hiszem, szokás megtapsolni a pilótát, miután földet ér a gép), de nekem már nem volt hozzá erőm. Vártam a kiadást, de hosszú ideig ugyanazok a cuccok kerengtek a szalagon. "Bakker"-gondoltam, és mentem az illetékesekhez. Egy szimpatikus srác volt az ügyintéző, aki mondta: Lemaradt Moszkvában a cuccom, holnapi géppel érkezik.Házhoz szállítják majd. Anyuék már aggódtak... Későn értünk haza Bécsből, ágyba bújtam, de hajnali háromkor menetrend szerűen kidobott... Most várom a csomagom, remélem, ma, legkésőbb holnap megjön. Fáradt vagyok, még mindig, de remélem, hamarosan rendbe fogok jönni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése