Harmadnap Szentbékállánál tudomásul kellett vennem, hogy a finom magos kenyeremet megszállták a hangyák... Ki kellett dobni, pedig sajnáltam. Bevásároltunk, kávéztunk. A kocsmában az ürgék javában vedelték a reggeli felesüket-sörüket. Hamarosan indultunk tovább a Kőtengerhez, megcsodáltuk az ingóköveket illetve a madáritatókat. Majd irány Mindszentkálla, ahol a vércsikók támadtak meg minket. Rendben, csak viccelek, arra volt valami lovarda, ahol békésen legelésztek a pacik. Dögmeleg volt, Mindszentkállánál meg kellett állni frissíteni (citromsör képében). A kutat is "megfejeltük", azaz a hajunkat is bevizesítettük... Ezután tovább a Csobánc felé, hegynek fel-hegyről le. A hegy lábánál pihentünk, és szemben velünk volt egy "Kula-domb"-nevű hegy... Jujj... Majd a turistaúton elkezdtünk felfele menni, és ketten tovább indultunk a a Csobánc tetején lévő várhoz. Elég csúszós-gazos volt a terep, de végül megérte, mivel extrém gyönyörű volt onnan a kilátás Lefelé sokkal gázabb volt menni, mivel féltünk, hogy elcsúszunk. Ezek után irány Káptalantóti, ahol a helyi italboltban pótoltuk az elveszített víz-és só szükségleteinket. Rágcsák és citromsör képében!! Azt hiszem, zseni, aki kitalálta a citromsört, a legjobb ital a világon ebben a melegben. Majd keresztülmentünk a Gulácson, de azt nem másztuk meg. Ott rondán összekoszoltuk magunkat a homokban-koszban (vulkanikus homokban), és a Köbölkútnál "tisztálkodtunk", ahol van egy "feneketlen kút". Tényleg nagyon mély, nem lennék a vödör helyében, az szent!
Aztán ketten fel a Kőkapun át a Badacsonyra, a Kisfaludy-kilátóhoz. A kilátót szépen felújították. Ott hagytuk a csomagot a padon, gondolván, aki ezt a több, mint 20kilós cuccot elviszi, az meg is érdemli! De szerencsére nem lett bajuk. A kilátóban eldumáltunk egy ürgével, aki azt mondja, "gyorsvonattal csinálja a kéktúrát, ő nem gyalogol"... Hát, no comment, annak mi értelme?? Kicsit eltévedtünk a Rózsakőnél, majd a két másik kilátóhelyet érintve a Bújdosók lépcsőjénél le. (A negyedik emberünk itt "levált", mivel másnap programja volt. Az kicsit kemény terep volt, csúszós lépcsőkkel....) De leértünk. A közeli, előkelőbb étteremben vacsiztunk, vicc volt beállítani koszosan, nagy hátizsákkal. Kicsit szerintem ki is néztek minket a "puccos népek". Kaja után nem találtuk meg a kempinget, egy darabig tekeregtünk a vakvilágban... Badacsonytomajnál ment a buli, koncert, körhinta (ha ránézem, kavargott a gyomrom), a nyaralók bevetették magukat az éjszaki életbe. Strand zárva. Állítólag valaki be is szólt nekünk... Sejtem, hogy valami helyi menő csávó lehetett... ("Hátukon cipleik a zsákjukat", állítólag azt mondta, fikázásnak gondolta, hát, csórikám, fail, epic fail) Végül fölmentünk a senkiföldjéhez, ahol üres telkel voltak, szabad ég alatt aludtunk. Én kicsit be voltam rezelve, a tolvajok, szúnyogok (és a réz****ú baglyok miatt) miatt, de szerencsére egyikkel sem volt dolgunk. Sátorlapot leterítettük a földre, és hálózsákban aludtunk, rovarirtóval bekenve. Egy darabig ökörködtünk, a buli zajai is odahallatszottak, de álom jött a szemünkre :).
A kőtenger
"Vérpacik"
Kéktúra jelzése...
Csobánc vára
Siklóernyős a zászlóval!
Csobánc már visszafelé nézve: tipikus tanúhegy.
Pecsétgomba Gulács mellett
A "feneketlen kút"
Fel a Badacsonyra
Kilátás a Balatonra!
A napfelkelte szép volt, fotóztuk. Ezután be az üres városba (még mindenki aludt), megnéztük a vonatot, ugyanis Badacsonytördemic-Szigliget állomásról indultunk tovább. Volt időnk, addig lángosoztunk vagy palacsintáztunk. A zsíros cucc megterhelte a gyomrom, nagyon elszoktam tőle (Környezetemben senki nem főz zsírosan, aztán Ázsiában meg pláne nincs esélyem ilyeneket enni). Nem voltam ezzel egyedül... Egy bullterrier kölyköt is megabajgattam, aki lelkesen rágta a bakancsom fűzőjét. Vonatoztunk kicsit, majd Szigligetnél elég sokat mentünk műúton, majd föl a várba, amit szépen felújítottak, rendezvények is voltak benne. Gyönyörű kilátás nyílt a Szent György-hegyre, ahová utunk vezetett... Várhódítás után megittunk némi limonádét, ami "lehűtötte" a tápcsatornánkat (még mindig a reggeli koleszterin-túladagolás miatt szenvedtünk mind a ketten). A mentás-citromos lötyi nagyon finom volt. Hamarosan folytattuk utunkat a műúton, ahol gyorsan haladtunk, de szenvedtünk, mint a kutyák. Aztán elértük a hegyet, a lábánál ittunk az Oroszlánfejes kútból. Oda rengeteg ember ment vízért (valami ásványíz lehet?), barátságos népek voltak, érdeklődtek, merrefelé megyünk, honnan indulunk. Ott ütött be nekem a holtpont, de nagyon... :(. Viccelődtünk is a csörlővel, de úgy döntöttünk, a masina nélkül is felmegyünk. Végül valahogy felvonszoltuk meggyötört ülepünket a Szent György-hegyre. Már nagyon kivoltunk, mind a hárman. Ezek után pihentünk a csúcs közelében lévő, esőháznak kinevezett kunyhónál, sütiztünk. Majd lefelé érintettük Bazaltorgonákat, ha másért nem, ezért megérte a fáradságot, mivel gyönyörűek voltak! A Badacsonynál is voltak, de azokról nem lehetett rendes fotót csinálni a fák miatt, ráadásul akkor a Bújdosók lépcsőjével sokat kínlódtunk. Először a közeli kulcsosházhoz értünk, majd a műútra, gyorsan irány Tapolca. Ez az utolsó szakasz tényleg kínszenvedés volt, ráadásul a városon is át kellett rohanni, hogy megleljük a vasútállomást. Vonatot elértük, de "szoros volt a mezőny". Ráadásul egyikünk elhatározta, beugrik a szupermarketbe folyadékért. Izgultunk, hogy nem ér minket utol, de végül megtörtént a csoda. A vonat 20 perc késéssel indult, ráadásul mobilom is lemerült, nem tudtam rendesen értesíteni az otthoniakat... A négy napos bakancsozás megviselte tappancsomat, teli lett vízhólyaggal, jobb lábkörmöm (első
napos, szikás incidens miatt) alatt vérhólyag nőtt... (A rosszabbik, otthoni bakancsom egy napos túrákra jó, de nem 4 naposra. A szöuli, rendes bakancsomat meg nem vittem haza) Ami még ennél is
jobban frusztrált, koszos voltam, és a mosdóban próbáltam lemosni a
lábam, felfrissíteni magam kicsit (3 napja nem fürödtünk). A hajam már rasztásodott (csak
viccelek!). Lényeg ami lényeg, koszosan, hullafáradtan, de már a hazafelé tartó vonaton ültünk.
20 perc késéssel tényleg elindult a szerelvény, eleinte sok megállóval ment. Tetszett, hogy a Balaton mentén haladunk, tömegnyomor sem volt. Jó ötlet volt egy nappal korábban hazamenni (másnap este terveztük, aug 20 lett volna, tuti nem úsztuk volna meg). Alapjában véve kellemes utunk volt, örömmel cseréltem a bakancsom szandálra. Kajáltunk, nézegettük egymás fotóit, meg az útikönyvet. Elég későn értünk Pestre, ahol a metrónál tömegnyomor volt, ugyanis két balatoni gyorsvonat késett egyszerre.Fura érzés volt visszatérni a civilizációba. Tudtam, ennek meg kell történnie, de szinte fájt, annyira jó volt négy és fél napig a természetben.
Köszi, csajok a meghívást, nagyon örültem neki! Bár nem fürödtünk a Balatonba, de akkor is élveztem a dolgot. Sok vízhólyagom lett, amik már szépen gyógyulnak.... Tök vicc, elég sok rágcsát magunkba tömtünk (egy átlagos hétköznap rosszul lennék ennyitől, de már ezer éve nem ettem ropit!), és nem kellett félni, mivel ledolgoztuk... Irigyelt barnaságom elmúlt az első zuhany során.... :)
Balatoni hajnal... Néhányan lőttek fel rakétákat, még fényes nappal is.
Szigligeti vár
Kutyusmutyusok az oroszlánfejes kút mellett....
Bazaltorgonák: értük megérte megmászni a Szent-György-hegyet! :)
Aztán ketten fel a Kőkapun át a Badacsonyra, a Kisfaludy-kilátóhoz. A kilátót szépen felújították. Ott hagytuk a csomagot a padon, gondolván, aki ezt a több, mint 20kilós cuccot elviszi, az meg is érdemli! De szerencsére nem lett bajuk. A kilátóban eldumáltunk egy ürgével, aki azt mondja, "gyorsvonattal csinálja a kéktúrát, ő nem gyalogol"... Hát, no comment, annak mi értelme?? Kicsit eltévedtünk a Rózsakőnél, majd a két másik kilátóhelyet érintve a Bújdosók lépcsőjénél le. (A negyedik emberünk itt "levált", mivel másnap programja volt. Az kicsit kemény terep volt, csúszós lépcsőkkel....) De leértünk. A közeli, előkelőbb étteremben vacsiztunk, vicc volt beállítani koszosan, nagy hátizsákkal. Kicsit szerintem ki is néztek minket a "puccos népek". Kaja után nem találtuk meg a kempinget, egy darabig tekeregtünk a vakvilágban... Badacsonytomajnál ment a buli, koncert, körhinta (ha ránézem, kavargott a gyomrom), a nyaralók bevetették magukat az éjszaki életbe. Strand zárva. Állítólag valaki be is szólt nekünk... Sejtem, hogy valami helyi menő csávó lehetett... ("Hátukon cipleik a zsákjukat", állítólag azt mondta, fikázásnak gondolta, hát, csórikám, fail, epic fail) Végül fölmentünk a senkiföldjéhez, ahol üres telkel voltak, szabad ég alatt aludtunk. Én kicsit be voltam rezelve, a tolvajok, szúnyogok (és a réz****ú baglyok miatt) miatt, de szerencsére egyikkel sem volt dolgunk. Sátorlapot leterítettük a földre, és hálózsákban aludtunk, rovarirtóval bekenve. Egy darabig ökörködtünk, a buli zajai is odahallatszottak, de álom jött a szemünkre :).
A kőtenger
20 perc késéssel tényleg elindult a szerelvény, eleinte sok megállóval ment. Tetszett, hogy a Balaton mentén haladunk, tömegnyomor sem volt. Jó ötlet volt egy nappal korábban hazamenni (másnap este terveztük, aug 20 lett volna, tuti nem úsztuk volna meg). Alapjában véve kellemes utunk volt, örömmel cseréltem a bakancsom szandálra. Kajáltunk, nézegettük egymás fotóit, meg az útikönyvet. Elég későn értünk Pestre, ahol a metrónál tömegnyomor volt, ugyanis két balatoni gyorsvonat késett egyszerre.Fura érzés volt visszatérni a civilizációba. Tudtam, ennek meg kell történnie, de szinte fájt, annyira jó volt négy és fél napig a természetben.
Köszi, csajok a meghívást, nagyon örültem neki! Bár nem fürödtünk a Balatonba, de akkor is élveztem a dolgot. Sok vízhólyagom lett, amik már szépen gyógyulnak.... Tök vicc, elég sok rágcsát magunkba tömtünk (egy átlagos hétköznap rosszul lennék ennyitől, de már ezer éve nem ettem ropit!), és nem kellett félni, mivel ledolgoztuk... Irigyelt barnaságom elmúlt az első zuhany során.... :)
Balatoni hajnal... Néhányan lőttek fel rakétákat, még fényes nappal is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése