Szóval most 4 napot túráztunk, régi, egyetemi barátokkal (hárman, azaz négyen, legalábbis két napig), Bakonyban kezdtük, Balaton-felvidéken folytattuk, Tapolcánál fejeztük be. Az Országos Kéktúra (OKT) vonalán mentünk. Jó kis 4 nap volt, 20kilós hátizsákokkal, naponta megtettünk 20-25km-t. Aki azt mondja önkínzás, annak azt üzenem, egy túrót, mi szeretünk túrázni!!! Nem azért csináljuk, hogy menőzzünk vele, mielőtt félreértés lenne!! Mind a magyar, mind az ázsiai haverjaim lelkes természetjárók (nem mondom, hogy csak a túra érdekel, de szeretem csinálni, na!). Jó volt viszontlátni a csajokat, akikkel két éve nem találkoztam :) . Szóval Déliből indultunk, Városlőd-Kislőd állomástól. Fura ez a gyorsvonati pótjegy-dolog (most vezették be, meglepődtem, mikor reggeli futás előtt megvettem a jegyem, és rákérdeztek, gyorssal megyek-e, meg hogy átszállok-e), egyben a vonatút is kissé bonyolult: Ajkai átszállás, és visszafelé menet... Ajkán fél órát vártunk, addig "ajándékokat cseréltünk": koreai kekszet adtam, cserébe olasz dobozos bort és szlovák kekszet kaptam (utóbbi nagyon finom, ha visszajövök Európába, irány a szlovák Tátra!! "A hegyek megvárnak"). A személyvonaton egy bunkó kalauz (hólyagfejű köcsög, hogy finoman fogalmazzak) kezelte a jegyet. A csajoknak volt a jeggyel némi gond, az fószer egyszerűen földhöz vágta a jegyeket. Nem büntetett, de durva volt a szitu. Mikor leszálltunk az "úriember" azt morogta maga elé: "röhögjenek, csak röhögjenek".... A vasútállomáson viszont egy rendes vasutas pecsételte le a csajok OKT füzetét. Ezután kerestünk -és találtunk egy kellemes terepet, ahol az éjszakát eltölthettük. A Csollányos- völgyben kellemes tisztások voltak, ahol felvertük a sátrat. Szép éjszaka volt, csillagokkal, holddal. Kissé hideg volt, de jól aludtunk.
Másnap reggel továbbmentünk-a bozótoson át tovább mentünk Úrkútig. Rengeteg szederbokor volt, ami felsértette a lábunkat. A gyümölcs finom volt. Úrkúton megcsodáltuk az őskarsztot. Ammoniteszt nem láttunk, be kellett érni a rendes csigákkal... A helyi presszóban pihentünk (stílusosan "Kéktúra -étterem"), és némi citromos sör és capucchino után irány Nagyvázsony. Na az elég ergya terep volt: Fölmentünk a Kab-hegyre, ahonnan szép kilátás nyílt a terepre, a Balaton is látszott. Ott megkóstoltuk a Néném által sütött mákos sütit, ami nagy siker lett :). Utána egy monoton, hosszú, erdős szakasz következett, ahol egy alattomos szikla, ami a fűben rejtőzködött, kikészítette a jobb nagylábujjamon a körmöt... jujj... El is tévedtünk rendesen, Nagyvázsony felé a szántóföldön átvágva mentünk. Végül elértük a várat, és elfogyasztottuk a megérdemelt vacsit, illetve a citromsört. Itt csatlakozott hozzánk a negyedik ember is. Kaja után kis séta, és a Szent-Mihály kolostorrom mellett aludtunk, ahol Kinizsit temették. Szellemek nem jelentek meg, elég jó éjszakám volt, azt leszámítva, hogy éjfél körül pár kóbor eb rohant át a környéken. Kicsit összerezzentem, de szerencsére hamar eltűntek a fenevadak, és még a kajánkat sem szagolták ki (vagy épp mással voltak elfoglalva). Csak az egyik olyan vinnyogva ugatott, mintha nyúznák! De ettől függetlenül hamar visszaaludtam...
Boci, megékezésünk után találkoztunk vele :).
Csollányos-völgy, ahol nagyon jól aludtunk!!
Aranyvessző!
Szederbokor, volt rengeteg, fel is sértette a combunkat elég sokszor. Mindenesetre a gyümölcs finomabb volt, mint a kerti.
Az őskarszt, ami nagyon tetszett!
Kab-hegy, TV toronnyal és kilátóval.
A végállomás aznapra: Nagyvázsony.
Szóval pihenten ébredtünk, legalábbis én, és irány tovább, az erdőben. Megcsodáltunk pár kolostor-és templomromot, majd a Kinizsi forrásnál pihentünk. Ott volt egy nagy csoport, jó hangos emberekkel. Kérdezték, mikor elmentünk, hogy zavarnak-e. Elmondták, szülinapot ünneplenek, és csapódjunk hozzájuk. Udvariasan elhárítottuk a meghívást. Ha zajongani akarnak, mi a túróért mennek az erdőbe? Egy kocsiúton mentünk tovább (uncsi terep), egészen a csicsói erdészházig, ami erdei iskolaként funkcionál. Ott bekérezkedtünk zuhanyozni, és kulturáltan rendbe tudtuk magunkat tenni. A zuhany, és a meleg víz (kávéhoz, hehehe, igaz utána az illető méltatlankodott, hogy sör kell) erőt adott nekünk. Hamarosan egy tisztásra értünk, ahonnan látszott a Badacsony és a Balaton is! Balatonhenye felé rondán eltévedtünk, sőt a bolt-és kocsma is zárva volt. Leheveredtünk a kocsma udvarában lévő lugasban, ahol a szőlőkön volt már pár érett szem. Amúgy jól esett volna a citromsör, de a kibírtam, főleg, hogy tudtunk vizet után tölteni. Ezek után Szentbékálla felé mentünk, ahol szőlősök keresztezték utunkat. Elég fejlett riasztó -rendszert szereltek fel néhol a seregélyek (és túrázók?) ellen: hozzányúltunk egy szőlőhöz, pittyenés hallatszott. Közben viccelődtünk a "Vérszőlőkön" illetve más szörnyeken, akik elfognak, és megesznek bennünket. Az Eötvös Károly kilátó felé is elkavarodtunk, sőt, Szentbékállára is a bozóton keresztül jutottunk el. Ott végre meg tudtuk inni a jól megérdemelt citromsört (vagy rendes sört...), és rendes kaját is ehettünk. A falu határában aludtunk, a bozótban...
Itt zuhanyoztunk!
Már látszik a Balcsi :).
SZŐLŐ!!!
Eltévedtünk...
Az Eötvös-kilátó
Másnap reggel továbbmentünk-a bozótoson át tovább mentünk Úrkútig. Rengeteg szederbokor volt, ami felsértette a lábunkat. A gyümölcs finom volt. Úrkúton megcsodáltuk az őskarsztot. Ammoniteszt nem láttunk, be kellett érni a rendes csigákkal... A helyi presszóban pihentünk (stílusosan "Kéktúra -étterem"), és némi citromos sör és capucchino után irány Nagyvázsony. Na az elég ergya terep volt: Fölmentünk a Kab-hegyre, ahonnan szép kilátás nyílt a terepre, a Balaton is látszott. Ott megkóstoltuk a Néném által sütött mákos sütit, ami nagy siker lett :). Utána egy monoton, hosszú, erdős szakasz következett, ahol egy alattomos szikla, ami a fűben rejtőzködött, kikészítette a jobb nagylábujjamon a körmöt... jujj... El is tévedtünk rendesen, Nagyvázsony felé a szántóföldön átvágva mentünk. Végül elértük a várat, és elfogyasztottuk a megérdemelt vacsit, illetve a citromsört. Itt csatlakozott hozzánk a negyedik ember is. Kaja után kis séta, és a Szent-Mihály kolostorrom mellett aludtunk, ahol Kinizsit temették. Szellemek nem jelentek meg, elég jó éjszakám volt, azt leszámítva, hogy éjfél körül pár kóbor eb rohant át a környéken. Kicsit összerezzentem, de szerencsére hamar eltűntek a fenevadak, és még a kajánkat sem szagolták ki (vagy épp mással voltak elfoglalva). Csak az egyik olyan vinnyogva ugatott, mintha nyúznák! De ettől függetlenül hamar visszaaludtam...
Boci, megékezésünk után találkoztunk vele :).
Itt zuhanyoztunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése