Október van. A kedvenc időszakom :).

Ma még ünnepnap van. Szerda is az lesz. Van, ahol 5 nap szünnapot adtak ki...

A koleszban kicsit Kína-fílingem van, mivel a koreai diákok hazamentek. Az emeleten az elmúlt napokban szinte csak kínai dumát hallottam...

Reggeli futás közben szembesétált velem három ajuma. Megpaskolták a pocim, és kérdezték "Songpyeon?" -és nevettek. Én is röhögve szaladtam tovább. Kissé vicces volt :)

Az új szobatársam egy hét után otthagyta  a koleszt. Most kaptunk egy másik csajt. Remélem, rendes lesz. Nem nagyon szeretem, hogy megszokok valakit, és már jön is helyette az új... Annyira jó lenne kicsit több külföldi/európai a koleszban. De főleg kínaiak laknak a koleszban, mint külföldiek, akik eléggé klikkesednek, és a többség angolul sem tud. (koreaiul hallgatják az óráikat). Ezt kicsit sajnálom. Persze a koreaiak és a kínaiak kedvesek, rendesek velem még ott is, erre nincs egy rossz szavam.

Nagyon várom a hétvégét, a túrákat!!! :) :) Jujj és izgulok a prezik, miatt is!! :S

Őszbe csavarodott a természet feje....

Színesednek a levelek, érik a khakiszilva. Hűl az idő, hamarosan fölvehetem az új bőrkabátomat is. Az ünnepek alatt nem tervezek kirándulást (vasárnap hétfő, illetve szerda ünnepnap). Egyrészt, kicsit szeretnék a dolgaimmal foglalkozni. Többek között két prezit le kell gyártanom októberre.  Másrészt, októberben megyek eleget majd :). Születik még elég szép fotó, és talán egy csomó örömteli élmény is. Őszintén remélem! És a reményeim nemcsak a kirándulásra terjednek ki....

Minden koreai és Koreában tartózkodó külföldi ismerősömenk jó pihenést kívánok!!! :)

Szelídgesztenye és egyebek

Nem vártam a szombati naptól sokat, meg kell mondanom őszintén. Gyakran előfordul olyan manapság (és régen is előfordult ilyen), hogy épphogy rábeszélem magam egy kirándulásra, programra, és végül nagyon jól érzem magam, nem bánom meg, hogy nem mondtam le.

Reggel, a futás után felöltöztem, az új, kissé népies beütésű felsőmet vettem föl, de betettem a tarisznyámba egy kevésbé féltős váltáspólót is. Kicsit hideg szél fújt, de nem volt vészes. Sétáltam a templom fele. Még nem volt ott senki, de hamarosan jött May. Együtt mentünk föl rendezkedni, az orinteációra készültünk. Hamarosan szállingóztak a többiek. A programot nézvén láttam, az népies blúzra csak délután lesz szükségem, így átöltöztem. Miután mindenki bemutatkozott, buszba ültünk. Az első állomás a Pizza Hut volt, ahol ebédeltünk. Az egész szintet lefoglalták, lufival dekorálták, voltak, akik énekelve-tapsolva üdvözölték az érkezőket. Nevetve telepedtem le Ahmeddel, Solával és Carlosékkal, hamarosan hozták ki a pizzát. Ráadásul félig-meddig "all you can eat" stílusú volt a kajálda. Ugyanis a salátabár is rendelekésünkre állt tehát a pizza mellé annyi salátát, gyümölcsöt, meg egyéb más dolgot ehettünk, amennyi belénk fért.
Mégpedig enni jó! :) :)

 Most ettem életemben először maracuyát, nem volt rossz, kissé savanykás.

  Mellesleg egy licsihez hasonló kínai gyümölcsöt a rambutánt is megkóstoltuk (jól fogyott :)) Annyiban különbözik a licsitől, hogy "szörösebb" a héja, és sárga  a magja (licsié barna). Íze hasonló. Azt furcsának találtam, hogy a gyümölcsöket lefagyasztották. Mondjuk érthető, mivel trópusi gyümik, és könnyen megromolnak.

Miután mindenki pukkadásig ette magát, indultunk Nayangju-ba, ami a templomtól kb. félróányira volt. A pavilon, ahová mentünk, egy turistaház-szerűség volt az erdőben. Kellemes hely, ahol élveztem a nyugalmat, sajnáltam, hogy nem aludtunk ott.
Miután kidekoráltuk az "közös helyiséget", felpumpáltuk a léggömböket, elsétáltunk szelídgesztenyét keresni. Bár sokan rájöttek, érnek az értékes magok, de azért nekünk is jutott bőven :)
A lufik :), Csaltunk, ugyanis ezek nem héliumosak, csak föl vannak ragasztva. 

 Az erdőben örülünk a gesztenyének :). (A térdzoknit azért vettem föl, mivel a "cipőlevevős" volt a közös helyiség, és egy szál harisnyában fázott a tappancsom. Haverok között meg annyira nem zavaró az ilyenfajta öltözködési baki)

 A zsákmány!! Vacsoránál, a hús mellé megsütöttük egy részét. Koreában, magyar hazámhoz hasonlóan, nagyon népszerű a szelídgesztenye, főleg megsütve. (Apu gyakran ugrat, milyen szörnyűséget eszem idekinn. Ennek viszont örülne:).)

 

Ezután elkezdtünk játszani. Először egy WC papírt adtak körbe, amiről le kellett venni tetszőleges mennyiséget. ("Papírhiány lesz, vegyetek la annyit, amennyi biztos kell, ha elkap a szükség") Aztán ahány kockát vettünk le, annyi mondatot kellett mondani magunkról. Majd pár embernek bekötötték a szemét. Állathangokat kellett utánozni, és megtalálni egymás párját. Sokat röhögtünk, ezt élveztem. :)

Ezután ricecake gyúrás került sorra  a szabadban.
Az "kunyhó". Velünk. 

 Ricecake gyúrás. Ennek csak a fantázia szabott határt. Van egy olyan legenda, aki nem tud szép töltött ricecake-t (songpyeon, 송편), annak a lányai csúnyák lesznek.Eredetileg félhold alakú ez a süti, amibe mindenféle magokat, és porrá tört gesztenyét tesznek.
Nem hiszek ebben a legendában. Mindenesetre bocsánatot szeretnék kérni leendő lányaimtól, amiért nehezen ment a félhold alakú songpyeon gyártása. Viszont legszebb öröm a káröröm: Más sem törekedett erre! Keletkeztek mindenféle formák: gömb, kocka, súlyzó, szív, vagy csillag...

Ezután jött a társasozás (a "ki nevet a végén" helyi verziója), kicsit ez holtpont volt, nem volt hozzá kedvem. Végül rámragadt a többiek lelkesedése, és még nyertünk is, pedig az elején veszítésre álltunk. Hát, teljesen szerencse függvénye ez a játék, ismételten megállapítottam!
Ezután jött a kultúra- bemutató, amiben a külföldi emberek a saját hazájukról beszéltek. Mindenki nagyon jó volt szerintem. Izgultam kicsit, de örültem, hogy elmondhatom. De szerintem mindenki így volt vele.  Népiesebb, "helyi" ruhát csak én vettem, illetve az egyik kínai osztytársnőm. Illetve a lelkészünk, Yunho viselt zöld koreai népviseletet, amiben úgy nézett ki, mint egy erdész. Tényleg csak a kalap és a vizsla hiányzott :).
A felsőm láttán azt hitték táncolni fogok... Már leírtam, miért nem lehet... :(

Közben készült a vacsora, ami samgyopsal volt kimcsivel, rizzsel.

 Persze, a bolondozás az ment vacsi közben is!!! :)

Csak a vége fele, az ájtatoskodást, meg  a közös imádkozást (Isten bocsássa meg nekem ezeket a gondolatokat) kicsit időhúzásnak éreztem. Már besötétedett, hűlt az idő, illetve fáradtak voltunk. Protestáns révén nem szeretem ezt a túlzott ájtatosságot, az őrült hangos imádkozást, mesterkéltenek, művienk és fölöslegesnek érzem. Szerintem Isten sem akarja, hogy megalázkodjunk előtte. Mert a koreaiaknál néha ezt érzem istentiszteleten, hogy úgy viselkednek, mintha megalázkodnának Isten előtt. Főleg, hogy sok Koreában a divatkeresztény (itt nem a gyükelezetről beszélek, hanem általánosságban)...

 Indultunk vissza, fél órán belül ott voltunk a templomnál. a kínai lányokkal, épp azon "vitatkoztunk", taxival vagy busszal menjünk-e haza, (este 10 révén) mikor jöttek a többiek, akik kocsival voltak, felajánlották, hazavisznek minket. Köszönet érte! :).

Szóval egy-két pillanatnyi holtpontot leszámítva jól éreztem magam. Örültem, hogy összehozták ezt a rendezvényt, a templom falain kívül. Sokkal jobb volt, mint a tavalyi, társaság is nagyon oldott, felszadult volt. :)

된장녀 - helyi plázamacsekok

Dzsendzsangnjo. Most olvastam ezt a kifejezést, a 21. században jelent meg. Azokra a nőkre használják, akik szinte kenyéren-vízen élnek, hogy luxuscikkeket tudjanak venni. A dendzsang ugyanis a szójapaszta, ami itt, Koreában nagyon olcsó (a dzsengdzsangcsigét szeretem), innen ered a kifejezés. Olyan nők, akik dendzsangból készült ételeket esznek. Sőt, szinte napi szükségletekről is lemondanak, kölcsönt is vesznek föl, csakis hogy "villanthassanak". Szóval a plázamacsekok helyi prototípusai... Ezek a nők mindenféle drága (és műszálas) ruhákban, csillogó, márkás cipőkben járnak, és a Strabuck's-ba kávéznak, mivel azt hiszik előkelő, és mellesleg nagyon drága. Tudtommal a Starbuck's Koreában a legdrágább, 5000KRW körül mozog a kávé ára, de pontosan nem tudom...

 A Gangnam Style (ok, tudom, hogy már írtam róla, kismilliószor, meg tudom azt is, hogy megfogadtam, többé nem fogok) is kiparodizálja ezeket a nőket. Meg azt, hogy a koreaiak mennyire betegesen adnak a külsőségekre, mennyire felszínes emberek, De erről már volt szó, nem megyek bele még egyszer. De ezt a kifejezést még nem hallottam, és ahogy mondom, találóan kifejezi a lényeget. Viszont a Gangnam Stlye-ről tudni kell, hogy végre egy egyedi műfaj a sok egyen k-pop között :).
 Persze, én sem költök annyit kajára, igyekszem egyszerűen és viszonylag olcsón enni (diák vagyok még), de azért ez már túlzás. Ok, az ilyen csajok meg engem szólnának meg, hogy utazgatásra "verem el a pénzem"... Hát, bagoly mondja verébnek... 

 Kicsit a kalotaszegi romák jutnak eszembe ezekről a nőkről, akik hatalmas (és ronda) palotákat építenek, hogy mutassák, hogy ők milyen "menők", és az azok mögötti putriban laknak...

Mooncake

Előző fejezetemben említettem a mooncake-t, azaz a holdsütit. Kínai sütemény, amit az őszi ünnepeken szoktak enni. Vékony tészta, aminek többféle tölteléke van, lehet lótuszmag, vörösbab -paszta, jujuba, vagy diófélék, bár extrémebb változat is előfordul. Zselés változata is létezik. Általában kínai szimbólumokkal díszítik. Itt, Koreában is lehet kapni, ettem is párszor.

A tradicionális mooncake, amit már kóstoltam:

Az extrémebb, zselés változat:

Chuseok a suliban

Az ünnepek tiszteletére az egyetem egy kisebb rendezvényt szervezett. Tavaly és tavalyelőtt a kolesz előtt volt az összejövetel. Idén viszont a nagymenza mellé szervezték, ami a "kulturális egyetemi élet" fő színhelye lett. Azaz a legtöbb rendezvény ott kerül lebonyolításra. Tetszett, hogy a zabálás mellett a kultúrára is gondoltak kicsit, mivel takwondo, zene és táncbemutatóknak lehettünk tanúi :).

Elsőként koreai tradícionális dob bemutató volt.

Majd hosszas tökölés után takwondo-bemutatót tartottak, azt nagyon élveztem. Tetszik ez a sport, szeretném megtanulni, bár elég durva lehet.

 Sajnos a képek nem adják vissza jól... Ha később lesz kedvem/időm, beszúrok videót. Élmény volt, ahogy szaltóztak, ugráltak, szétverték a deszkákat, illetve szétrúgták az almákat... :) :)

Kínai tánc :)

Indiai osztálytársnőnk is fellépett :).  Nagyon ügyes volt. Érdekes, indiai és kínai táncokban vannak egyéni táncok, nőknek is.

Egy sztori ehhez: együtt mentünk regisztrálni őt, mivel kellett neki a bátorítás. Megettünk egy fánkot az egyetem egyik kávézójában, ahol mondogatta, hogy izgul. "Ha idegeskedsz, kinyírlak"- viccelődtem. "Ezt fogom neked neked mondani, ha legközelebb ideges leszel" -vágott vissza ő és röhögtünk.

Kérdezték munkatársaim, én miért nem vállaltam be ilyent? Hogy nem tanultam sosem népitáncot egy dolog. Azt bármikor el lehet kezdeni, be lehet gyakorolni, és annyira béna sem vagyok. Viszont a legtöbb magyar néptánchoz kellene még 3-4-5 ember legalább. Ha lennének még magyarok (lányok) a campuson, biztos betanultunk volna valami körtáncot... . Vannak a bizonyos "legényesek", amiket elvileg egyénileg lehet. Ha fiú lennék, megpróbáltam volna  felkészülni belőle :).

Popbemutatók is voltak, a kínaiak énekeltek is- Hát, volt egy-két (sok) fals hang, de a táncok ott is tetszettek :). Közben készültek a kaják, lehetett kóstolni kínai és vietnám "mooncake"-t, amik hagyományos magos sütik, ricecake-t, illetve koreai teát. A kínai kaja nem volt olyan jó, mint hittem, remélem, nem fogok maradandó károsodást szenvedni az emésztőtrektusom :). Annyira durva azért nem volt.

A hanbokok gyönyörűek...

 Az a bizonyos koreai tea...

 Vietnámi osztálytársak :)

Szóval a néhány szervezési bakit (koreaiak szerintem sutyiban elvégeztek egy képzést a tökölésből, mégpedig kiváló minősítéssel...:S), rossz hangosítást leszámítva nagyon jó program volt, örülök, hogy az egyetem megszervezte ezt a dolgot :).
"Nefotózzál" -kamerafóbia...

Agymenés, már a (nagyon) sokadik

Mosrt sem k-popot raktam be :). De tőlem már megszokhattátok. Szeretem ezt a zenekart :)

Tudom, sokan azt mondják, szégyen, gyalázat, hogy ebbe nem ástam be magam. Lehet, ezerszer említettem, de egem annyira nem fogtak meg a dorámák, és a popzene. Inkább szeretnék minél több helyre eljutni, nemzeti parkokba főleg :).  Október erre alkalmas időszak. Nagyon örülök, ha eszembe jut, hogy megyek majd Jinjuba, illetve a Gayasanhoz. A maszkfesztivált lemondtam, majd jövőre. Tudom, nem én vagyok a Korea-fan magyarok prototípusa, én inkább természetjáró vagyok. :). Jó, hogy Koreában ekkora kultusza van a túrázásnak. A lassú, gyakran megállós túrákat nem szeretem. Inkább annak örülök, ha folyamatosan megyünk, kis pihenőkkel. Ráadásul arra a helyre is lehet, eljutok, ahová két éve akarok :). Vicces, hogy egyszer Főnököm megemlítette, jobban ismerem a koreai hegyeket, mint egy ehte koreai :). Van benne valami :)

 Hétvégén és hétfőn chuseok, amikor a gyülekezettel leszek egyik napon. Elvállaltam, hogy tartok egy kiselőadást Magyarországról -más külföldi is csinál hasonlót hazájáról. A prezi összeállítása kihozta kicsit a honvágyat. :(. De azért jó volt megcsinálni. Csak annyit tudnék róla mesélni, hogy csak na, De sajnos időkorlát van, így kiemeltem pár fontosabb történelmi momentumot (honfoglalás, kereszténység felvétele stb.), ünnepnapok, tradícuionális ételek, népművészet, látnivalók. Illetve "amire büszkék lehetünk" illetve "amire sajnos nem lehetünk büszkék". Tulajdonképpen szeretem a hazámat, büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok. Bár most az élet elszólított jó messzire tőle, de a hazaszeretet nem ezen múlik :).

Első prezin túl vagyok, nem lett rossz, de még kettő hátravan. Most hétfőn volt, előtte jó kaja volt, színvonalas helyről rendelték. Sajnos kicsit elhúzódott, mivel rengeteget "vitáztak", sajnos koreaiul (szörnyű nyelv, most is ezt mondom)... Technika is közbeszólt egyszer, de megoldottuk. :).

Hétvégén Chuseok. Hát, honvágyat fog okozni, mégha otthon ez nem létezik. Mert itt a holdújév mellett a másik nagy ünnep. Pedig most nem szabadna honvágynak lenni. Eléggé ideges vagyok egy csomó dolog miatt :(. A suli, meló és egyebek... Annyi kérdésem van, hogy az nem emberi. Legrosszabb az, hogy nincs a közelemben olyan ember, aki igazán megértene. Az "okos" véleményektől meg kiráz a hideg... Napok óta nem aludtam nyugodtan, mivel tudat alatt ott vannak a kérdéseim. Bocsánat, hogy ezt kiírtam magamból, de valahogy kellett.

:)

Vannak szituk, amikor önmagunk adása képtelenség, de akkor is, szerintem nagyon fontos, hogy az ember legyen önmaga. Ne játsszon szerepet, ha nem muszáj...Utálom, ha az emberek nincsenek tekintettel arra, hogy a másik alszik... Komolyan... :S

Őszelő a Seoraksan völgyében

Úgy néz ki, visszavonhatatlanul "őszbe csavarodik a természet feje" . A Seoraksan völgyében/gerincén már egyre több színes levelet lát az ember. Ma reggel a buszból viszonylag ködös tájat láttnk. A "pihenő" után egy balesetnek is tanúi lettünk. Hatalmas dugó volt, pár percig, ugyanis egy autó nekiment egy turistabusznak. Szerencsére, ahogy néztem, nem sérült meg senki, de a kocsi tropára ment. Nem tudom, ki volt a hibás, de nem irigylem sem a túrázókat, sem a kocsi sofőrjét/utasait...

Mire elértük a hegyoldalt, arra feloszlott a köd, kisütött a Napocska. Az "öngyilkosjelöltek", ok, nem viccelődöm ezzel, a mászók szálltak ki először, hogy meghódítsanak valami általam életveszélyesnek ítélet csúcsot. Hamarosan mi, túrások is kiszálltak. A pottyantós budi bűzének túlélése után indultunk felfelé. Jól kiépített, lépcsős szakasz volt. Láttunk egy vízesést, amik a koreaiakat emlékeztette valamire, de nem bírták kinyögni, mire. Gondolom, valami csúnyára. A táj gyönyörű volt, sokan vicceslődtek fotózkodáskor, hogyha mutatnák ismerőseiknek, akkor azt hinnék, photoshop segítségével rakták oda magukat a "háttérhez".... :)

"Fake background"? -egy túrót :)

 A hegycsúcson :)

 Megjelentek az ősz színei :).

Nem volt húzós terep, de gyönyörű volt a táj, majdnem túlöltöztem. Annyira nem volt vészes, de ijesztgettek, hogy hideg lesz, végül kellemes idő volt :). Megálltunk ebédelni, közben mókusok rohangáltak körülöttünk. Kellemes terep volt. Most inkább nem rizsázom arról, mennyire élveztem... Jól éreztem magam, annyi biztos. Egy pataknál megálltunk hűsölni, bele mertünk menni, nem volt hideg. A fiúk még úsztak is. Nem normálisak :). Végül egy buddhista szentélynél pihentünk, majd kényelmesen lesétáltunk a  völgybe, ahol különféle boltok voltak. Buddhista ereklyéket, mindenféel fűszert és zselét árultak. A busz előtt megpillantottunk egy "foot spa"-t, azaz lábfürdőt. Kellemes volt benne sétálni, áztatni az elgyötört tappancsunkat.
Lábáztatás a kis patakban :). Nem volt hideg, még meg mertük kockáztatni :).

 Szkarabeusz:)

 A patak :)

 Pihi a Buddha-templománál. Sokan beszóltak, mielőtt észrevették a szentélyt, hogy "WC?", majd kiderült, még nem, hehehe :).

A "foot spa" vize kellemes meleg volt. A kövek a víz alatt a talpmasszázst szolgálják :).

A tappancsos "totem" tetszett :).

 Majd mentünk a "mászókat" várni. Volt a környéken egy kajálda, gondoltuk, eszünk valamit, mivel már fáradtak és kajásak voltunk. Tudom, 30 embert nem könnyű ellátni. De elég lassan hozták a kaját. A vendéglős ajusshi kicsit bunkó volt. Volt, akinek meg is feledkeztek a kajájáról, A minőség, legalábbis a bibimpapot illetően (volt, aki a hallevesben is csalódott), sem volt a legjobb (bár lehet, amiatt nem tudtam élvezni, hogy aggódtam a mászók miatt), és nem is volt olcsó annyira. A mászósok két órát késtek... Hétkor indultunk, és két óra alatt lenn voltunk Szöulban, nem volt semmi dugó :). A srácok Chimek-ről beszéltek, hogy kinek van kedve hozzá. Amiről kiderüt: pipi és sör (chicken + mekdzsu -utóbbi koreaul a sör). Nem tartottam velük, mivel már fáradt voltam, és még volt egy kis dolgom.

Kicsit hiányzott az a hangulat, amit a hegygerincen, vagy a csúcsról a hegygerinc felé menet szoktam átélni. Az a bizonyos: "Hurrá, teljesítettem" érzés. Tudom, rengeteg túraútvonal van errefelé, és még nagy eséllyel jövök ide később is :). 

A kajáldát, és a mászók késését leszámítva jól éreztem magam, örültem, hogy az utolsó pillanatban lefixáltam ezt a túrát :) :). Még egy vicces megállapítás: A koreai ajumák szeretnek fotózkodni a szakállas külföldiekkel. Egyik srácnak ugyanis szakálla van, és a koreaiak arcszőrzete (és egyéb más szőrzete úgy értem, kéz, láb, has) hát... nem annyira fejlett. Persze, hogy tetszik nekik:). Állítólag sok koreai férfi szeretne szakállat, dehát nem mindenkinek adatik meg.

Erről is rossz hallani

Most olvastam egy érdekes cikket, mennyire nehéz a beilleszkedésük az észak-koreai menekülteknek... Szomorú Észak-Korea zártsága, az éhínség, nyomor, és személyi kultusz, ami ott zajlik... :(. A menekültek pedig átkerülnek egy másik világba, és gondolom, sokk nekik. Nem beszélve arról, ha Kínán át menekülnek, amit a kínaiak művelnek velük... Sajnos... 

Agymenés ismételten

Megint rámjött az írhatnék, pedig most nem kéne... 3 prezim lesz az elkövetkező időszakban, két szemináriumon, illetve egy kisebb konferencián. Az utóbbira az utolsó pillanatban derült ki, hogy nekem is kell absztraktot küldeni, másnap meg közölték, elfogadták mindkettőnk pályázatát :). Jó érzés :).

Igyekszem azért utazgatni, kirándulgatni szombatonként. Heti egy "meglógás" kell nekem. Az az igazság, mikor ide kerültem, szinte élveztem, hogy "más" vagyok, és érdekes vagyok az emberek számára. Most is néha megbámulnak, de már nem szeretem, sőt, frusztrál, idegesít. Ráadásul erről már sokat meséltem, közvetlen környezetem full ázsiai, akik elvannak nagy számú honfitársukkal. (bár a legtöbb emberrel jóban vagyok, látom, hogy kedvelnek, de sajnos hajlamosak a klikkesedésre) Viszont a metrón, ha egy angolul viszonylag jól beszélő emberrel elegyedek dumába, az más. Jól esik, hogy a legtöbb helyen kedvesek, rendesek, azt meg kell hagyni. De ha nem csavarognék, akkor begolyóznék :(. Régen zavart, hogy "megszóltak" miatta, de most már tudom: Beleőrülnék, ha minden egyes "olyan" megjegyzést magamra vennék.

 Október elég mozgalmasnak ígérkezik. Eddig mindig az október-november volt a kedvenc időszakom Koreában. Egyrészt, az időjárás sokkal kedvezőbb, és a táj is sokkal szebb. Szombaton egy lazább túra lesz a Seoraksan völgyébe. Hát, a gerinc-részt végigjárnám most is, de nem oda megyünk. Sajnos lemondták azt a kirándulást, amire menni szerettem volna, emiatt morci voltam... De nem csüggedek. hamarosan chuseok, akkor nem lesz nagy dolog, de  a gyülekezettel megyünk kirándulni. Egyet sajnálok: Connie nem lehet ott:(. Egy hónapra elutazott Kínába, de október végén újra találkozunk:). Hahoe Village is már le van fixálva, hogy megyek. Amin még gondolkodom idén ősszel, és kulturális, a Jinju-i lampionfesztivál, Gayasannal meg a híres Haeinsa buddhista szentéllyel összekötve. Nem tudom, de még mindig extrém módon vonzanak a szép dolgok itt, Koreában. Szeretnék minél többet látni, közben a dolgaimat is rendesen csinálni. Ha kimozdulok hétvégente, az feltölt. Ennyi :)

 Szeretem, hogy jelenlegi hazámban vannak túracsoportok. Ezek a csoportok tulajdonképpen "baráti körök", akikhez bárki csatlakozhat, neten meghírdetik, hová mennek. Ha busszal megyünk, távolabbi helyre, akkor kissé korlátozva van a létszám, de azért rugalmasak. Kevés ember esetén kisebb buszt foglalnak, sok ember esetén nagy buszt. Szeretem ezeket a túracsoportokat, sok emberrel barátkoztam össze, ismerkedtem meg, mióta "röpködöm".

Két éves (múlt) a naplóm. Nézem a statisztikáját, és ahogy látom, annak a fejezetnek a legnagyobb (magasan veri a többit) a nézettsége, mikor a Super Junior -ról és a divatról írtam, bár kissé kuszán. Lehet, többet kéne írnom a k-pop-ról? Sajnos, már mondtam: Ázsia nem változtatta meg a zenei ízlésemet. Továbbra is maradtam a rockos irányzatnál. Szintén népszerű volt a kutyaevésről és a helyi kutyafajtákról gyártott okfejtésem. Ez jogos, mivel egyik legvitatottab kérdés itt, Ázsiában. Továbbá azok a fejezetek is elég olvasottak, amikben valami negatív dologról írtam... Persze, leírom továbbra is, ha valami nem tetszik, és úgy érzem, leírható. Eléggé "meg van kötve a kezem", mit oszthatok meg és mit nem. Nem akarom, hogy panaszkodásnak tűnjön az írásom, de azt sem, hogy rózsaszínnek, cukormázasnak vagy épp ömlengésnek. Egy reális képet akarok adni a kinti életről. Nem vagyok turista, aki  csak kis időre megy ki, és néha nehéz, hogy csak évente egyszer tudok hazamenni. Főleg a karácsony szokott húzós lenni... Emiatt néha elkap a honvágy :(.

Persze nem azért írok, hogy minél több olvasóm legyen. Ez nem verseny. Mégis jól esik, ha látom, hogy vannak emberek, akiket érdekel az itteni élet. Nem akarok vele senkinek sem megfeleni, csak egyszerűen szeretek írni, megosztani másokkal a fotóimat, tapasztalataimat, élményeimet. Szerencsére van elég :). Mégha dolgozni/tanulni is vagyok kinn, akkor is.

Hétfőn, a tájfunos napon ettünk a szokásos "all you can eat" kajáldában Moranon. Főnököm látni akarta az összes diákot egyszerre, ez volt az ürügy. Hát, rendes tőle, hogy néha megejtünk ilyent. De tényleg csak néha... Volt egy kaja, egy bizonyos "New York omlett" néven, ami kicsit a rakott krumplira hajazott. Hehehe :). Eléggé lehűlt az idő, a tájfunos roham után, újra meg kell tanulnom "felöltözni". Ne tessék röhögni, április végétől szeptember végéig itt nem nagyon viselek hosszú nadrágot és hosszú újjú felsőt. Egyszerűen annyira meleg van, hogy szoknyában, térdnadrágban, nagy hőségben  időben sortban-trikóban elvan az ember. Télen meg kell a 3 réteg cucc. Kicsit szélsőséges az éghajlat...

Nacsak, mit találtam!!!

Koreai rajzfilm, hehehe. "Fingóverseny" A néni és a bácsi azon verseng, ki tud jobban szellenteni...Vicces, hogy a pasas tinipopsztár csaj-módra csípőnadrágot és haspólót hord :) :). A szöveget nem értem, de a történetet igen! :) :) Egyre inkább azt hiszem, hogy ezek a koreaiak betegek!!! :) :)Tudom, nálunk a szellentés elég tabu téma. Max a punkok írnak erről dalt. Mint pl. a Beatrice vagy a Horkyze Slíze dalai. Itt meg népmesék szólnak ugyanerről!!! Hehehehe :)

Koreai gázos népmese -no comment

Noormális??? Most találtam ezt a képet, és padlót fogtam a röhögéstől... A fószernek hasmenése lett a kimcsitől vagy a makgolitól? És miért pont az asszonyt kell eltalálnia? Költői kérdés...

Utólagos módosítás: Állítólag egy koreai népmese. Arról szól, hogy volt egy jó ember, aki nagyon szerette a mézet. A szellentése illatos lett, ezért mindenki szerette. Ezt megirigyelte egy gonosz ember, elkezdte zabálni a mézet, és mikor szellenteni próbált... akkor hát nem azok a szelek jöttek ki, amit várt... Hehehe

 Vicces, hogy utánanéztem a koreai népmeséknek, és van pár "olyan" is, amiben a "kényes szelekről" van szó. Majd később rákeresek ezekre... :S

Már tényleg nyárvége

Megint esik :(. Talán az utolsó tájfunos roham. Szöult annyira már nem érinti, inkább a déii országrészt. Tegnap elég rossz volt a közérzetem, gyanítom, ez okozta. Már nincs olyan meleg, kb. 20-25 fokok vannak.

Otthon már minden elő van készítve a télre, a pincénk polca roskadozik a befőttek savanyúságok alatt. Vidéki lányként gyerekkorom óta tanúja vagyok a "nyári-őszi betakarításnak" és befőzésnek. Most már aszalunk is, így kevesebb a veszteség, főleg az almát, sárgabarackot és szilvát illetően :).

Szerencsére a képek nem okoztak maradandó honvágyat. Már itt is láttam jeleit annak, hogy hamarosan gyönyörű, színes lesz a táj, a fák még zöldek, de néhol kezdik fölvenni az "őszi ruházatukat" :)

 A gesztenyék a tüskés burokban. Mr. Kim szereti ezzel szívatni a lányokat :).

Ismét Chuncheonban, ismét evezünk

Szép napom volt, de a jó napok gyakran nem a legjobb módon kezdődnek. Este az új szobatársam egy óráig nyomatta a zuhanyzót. Hát, bakker, a zuhany hanghatással jár, mi, ketten a másik csajjal már aludtunk. Nem azért a húsz fillérért, de 5-10 perc alatt rendesen le lehet zuhanyozni. Ha valaki jelentkezett koleszba, akkor legyen tekintettel arra, ha a többiek alszanak!!!

Indultam reggel, gyorsan kiértem. Rengeteg ismerős jött, sok rég nem látott embert láttam. Mások is vágyódtak a természetbe, mi is kb. 40en indultunk. Mikor megérkeztünk, sokáig műúton sétáltunk, majd végre fel a hegyre. Mr. Kim előszeretettel dobálta a lányokat fenyőtobozzal, :) A túraútvonal nem volt durva, kb. Bakony erősségű, színvonalúterep volt, és azt a hangulatot idézte.

Az állomáson:)

 Általános iskolai matekpélda: A túraterepen 150 tobozt láttunk. Ebből Mr. Kim 60at kapott fel, hogy megdobálja a csajokat. Mennyi toboz marad a csajoknak, hogy bosszút álljanak? :) :)

 Galambgombák. Rengeteg gombát láttunk.

 Az egyik csúcson tömjük a majmot. A kidöntött fákat pad-szerűen elfektették, azokon ültünk.

 Játszottunk is :) :) ("lopott kép") Nyomni kellett egynást, a nyertes az, aki nem mozdítja meg a talpát :) Volt egy kis mélyedés az egyik csúcson :)

 Séta tovább. :)

 Pöffeteg-gombák :)

 Bosszú Mr. Kim-nek!! :) :)

 A tényleges csúcson felüléseket csináltunk :) :).

 Ez nem tudom, milyen növény... De szép :)

 Kilátás a Han-folyóra.

 Jómagam...

 Miután leértünk, autóval jöttek értünk, és odavittek a folyópartra, ahol vízre szálltunk. Kellett várni kicsit, és a "tréning" koreaiul zajlott. Kamerát nem vittem, nem akartam megkockáztatni, hogy beleessen a vízbe, vagy épp belefröcsögjön a víz, és beázzon.

 Fakenukba mentünk, jó minőségű, stabil csónakok voltak. Én már eveztem, de a partnerem kezében most volt először evező, így gyakran "kanalazott". Végül belejött, mikor modtam neki, mit, hogyan. Természetesen jól szervezett volt az egész dolog, úgyeltek, hogy a híd előtt időben megforduljunk, mivel maga a híd veszélyes lett volna. Végül belejöttem a "kormányzásba" is... :)
Szép volt a környék, a felső képet loptam :).

 Ezek után az egyik megállóhoz közeli kajáldából kisbusszal jöttek értünk, és vittek minket dakgalbit enni. A kaják illata már messziről érződött. Jó volt a vacsi, nem csípett annyira. Egyik kedvenc kajám Koreában :) Cuki kis kötényeket kaptunk, hogy le ne együk magunkat. Nem tudom, ezt a pipit hogy csinálják, de nagyon klassz kaja:). Szerencsére nem nyomták teli kocsuval :).

 Már este volt, megy le a napocska :).

A vonatot épphogy elértük, teli volt. A padlón ültünk, és végighülyéskedtük kb. az utat. Chuncheon egyik kedvenc helyem Koreában. Szép a környék, mind túrázás, mind a vízisportok terén tágak a lehetőségek. Bringázni, kvadokot is lehet bérelni, és velük is körbe lehet járni ezt a vidéket. Azért is elismerés jár, hogy bizonyos kajáldák esetén kimennek kisbusszal a túraútvonalakhoz, és elhozzák a kuncsaftokat, hehehe :). Mellesleg ez a fuvar benne van a kaja árában:). Szóval jó hely :) :)