Üdv az 500. bejegyzésem olvasóinak!!! Hihetetlen, mennyit összeírtam az elmúlt majdnem 2 év alatt. Volt ihlet, de nem mindig. Ha valami történt, vagy rám jött az agymenés, akár 2-3 fejezetet is megírtam egyhuzamban. Volt, mikor napokig cserben hagyott az ihlet, nem történt semmi, akkor nem is írtam. Hihetetlen...
De azért leírok pár kedves emléket emléket, ami a naplóm előtt történt. Történtek dolgok, de annyira nem érdekfeszítőek..
Első hat hetemben egyik kollégámmal sétáltunk Achasan-on, ami egy kicsi hegy Szöul mentén. Szép volt a kilátás a Han folyóra :). Hű, de meglepődtem a műfákon, azaz a fenyőnek álcázott lámpaoszlopokon!!! :)
Akkor ettem először tteok-ot. :)
Másik kedves emlék, a holdújév előtti nagy labortakarítás, amit élveztem, és a másnapi nagykaja, Holdújév alkalmából. Hű, akkor nagyon jót ettünk. :) Aztán egy szabad szombatom volt, amit főleg láblógatással töltöttem, futottam, pakoltam. Gyönyörű téli idő volt, kolesz-suli kihalt. Jó az ilyen 1-1 napra...
Mikor 2010 februárjában jöttem vissza. Aeroflottal érkeztem, kora délután, a kolesz-beköltözési időszak közepén. Én már akkor eleve lakó voltam,sétáltam az épület felé, kerekes bőrönddel. Már kellemes idő volt, bordó szövetkabátba majdnem beleizzadtam. A koleszba érve azonnal barátságosan üdvözöltek, és odaadták a kártyámat, némi csoki és narancs kíséretében. Mikor mentem a szobába, még nem tudtam, hangullal az én nevemet írták az ajtóra. Új szobatársakat kaptam (egyikkel még most is együtt vagyok), másnap, mikor mindketten megjöttek, epret és kekszet ettünk. Még aznap lementem azt hiszem, a kolesz boltjába. A kínai diákok ettek az előtér váróhelyiségébe, engem is odahívtak, kérdeztek tőlem magyarul szavakat.
Egyik órán szintfelmérőt írtunk, amire sokat készültem, mivel Főnököm órája volt. Előtte elég ronda rémálmom volt, de állítólag jól sikerült maga a zh. (máig sem tudok konkrét eredményt. ) Utána elmentünk jjamjamyeont enni a srácokkal. Akkor még szerettem, de most már annyira nem.
A kellemes február vége után volt pár havazás márciusban. Hószakáll bolondozott kicsit :)."Kérsz a pofádra?" (volt egy ilyen feliratú zoknim is... :) )
Hát, néha azért hülyéskedés is ment... Ugye, skacok?? :)
Aztán szépen kitavaszodott. Szöul olyan szép volt tavasszal!!! :) Még most is megcsodálom a tavaszi Koreát, pedig már harmadjára láttam.
A foci Vb-n ott szurkoltunk Koreának- A campuson kivetítőn néztük a meccset. Rám ragadt a többiek eufóriája, együtt éljeneztem a tömeggel, mikor Korea gólt rúgott Argentínának, és röhögtem, mikor Maradona pofáját láttam, minden egyes argentinoknak adott sárga lap esetén.
Azért nem volt eseménytelen, sok kedves emlékem van ez első hat hónapomról is.
Köszönöm minden eddigi olvasómnak, hogy időt és türelmet szakítottak, hogy elolvassák az irományaimat. Igyekszem ezután is tovább folytatni, és lejegyezni, ha valami szépet, érdekeset, vicceset láttam -hallottam. Meg azt is, ami nem tetszik (bizonyos korlátok mellett), hiszen úgy lesznek reális a beszámolóim. Persze mérlegelem előtte, leírhatom-e vagy sem azt a bizonyos dolgot. Írnék többet is, egy-egy örömteli vagy épp rossz pillanatomban. De nem akarok senkit sem megbántani, személyiségi jogokat sérteni, vagy olyant kifecsegni, amit nem szabad. (Volt, aki letetette velem a "Megszeghetetlen Esküt", amit, ha megszegek, akkor nekem annyi!!!) Szóval még fogok írogatni, ha időm és ihletem engedi. Köszönet még egyszer!!! :)
De azért leírok pár kedves emléket emléket, ami a naplóm előtt történt. Történtek dolgok, de annyira nem érdekfeszítőek..
Első hat hetemben egyik kollégámmal sétáltunk Achasan-on, ami egy kicsi hegy Szöul mentén. Szép volt a kilátás a Han folyóra :). Hű, de meglepődtem a műfákon, azaz a fenyőnek álcázott lámpaoszlopokon!!! :)
Akkor ettem először tteok-ot. :)
Mikor 2010 februárjában jöttem vissza. Aeroflottal érkeztem, kora délután, a kolesz-beköltözési időszak közepén. Én már akkor eleve lakó voltam,sétáltam az épület felé, kerekes bőrönddel. Már kellemes idő volt, bordó szövetkabátba majdnem beleizzadtam. A koleszba érve azonnal barátságosan üdvözöltek, és odaadták a kártyámat, némi csoki és narancs kíséretében. Mikor mentem a szobába, még nem tudtam, hangullal az én nevemet írták az ajtóra. Új szobatársakat kaptam (egyikkel még most is együtt vagyok), másnap, mikor mindketten megjöttek, epret és kekszet ettünk. Még aznap lementem azt hiszem, a kolesz boltjába. A kínai diákok ettek az előtér váróhelyiségébe, engem is odahívtak, kérdeztek tőlem magyarul szavakat.
Egyik órán szintfelmérőt írtunk, amire sokat készültem, mivel Főnököm órája volt. Előtte elég ronda rémálmom volt, de állítólag jól sikerült maga a zh. (máig sem tudok konkrét eredményt. ) Utána elmentünk jjamjamyeont enni a srácokkal. Akkor még szerettem, de most már annyira nem.
A kellemes február vége után volt pár havazás márciusban. Hószakáll bolondozott kicsit :)."Kérsz a pofádra?" (volt egy ilyen feliratú zoknim is... :) )
A foci Vb-n ott szurkoltunk Koreának- A campuson kivetítőn néztük a meccset. Rám ragadt a többiek eufóriája, együtt éljeneztem a tömeggel, mikor Korea gólt rúgott Argentínának, és röhögtem, mikor Maradona pofáját láttam, minden egyes argentinoknak adott sárga lap esetén.
Azért nem volt eseménytelen, sok kedves emlékem van ez első hat hónapomról is.
Köszönöm minden eddigi olvasómnak, hogy időt és türelmet szakítottak, hogy elolvassák az irományaimat. Igyekszem ezután is tovább folytatni, és lejegyezni, ha valami szépet, érdekeset, vicceset láttam -hallottam. Meg azt is, ami nem tetszik (bizonyos korlátok mellett), hiszen úgy lesznek reális a beszámolóim. Persze mérlegelem előtte, leírhatom-e vagy sem azt a bizonyos dolgot. Írnék többet is, egy-egy örömteli vagy épp rossz pillanatomban. De nem akarok senkit sem megbántani, személyiségi jogokat sérteni, vagy olyant kifecsegni, amit nem szabad. (Volt, aki letetette velem a "Megszeghetetlen Esküt", amit, ha megszegek, akkor nekem annyi!!!) Szóval még fogok írogatni, ha időm és ihletem engedi. Köszönet még egyszer!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése