2012. július 18., szerda

Esti séta-ha elkap a záporeső


Nem tudom, mi hajtott engem, hogy Warrenékkel szerda este kiránduljak. Warren és Jason gyakran szerveznek hétközben esti kirándulásokat a városvban lévő kisebb hegyekbe, de mivel én esténként nem szeretek sokat utazni, nem mindig tudok velük tartani. Daemosan viszont nagyon közel van hozzám, két metrómegállót kellett mennem. Nem is bántam, mivel Suseo-nál vettem egy "sajtos rudat", ami nem egyezik a mi sajtos rudunkkal viszont NAGYON FINOM. (inkább gofriszerű tésztába van sütve a sajt)
 Jason már ott várt, örült nekem. Warren azzal ijeszgetett, nem ismeri az utat. Hamarosan indultunk.
Itt még (a metrómegállóban) azt hittük, nem lesz "gáz". Warren szerint nem mondtak esőt, részben emiatt is jöttem.
Azonban hamarosan mentünk föl. Fárasztóbbb volt, mint gondoltam, ráadásul erdőben mentünk, ahol nem tudott mozogni a levegő, így rondán leizzadtam. Aztán hamarosan elkezdett csöpögni az eső. Néha azt hittem, eláll...
...de mire felértünk a csúcsra, szakadott. Áldottam az agyam, hogy nem vettem ki az esernyőt a hátizsákomból. Sokat segített :). Jason itt éppen élvezi az esőt.
Egy kis fedett pavilonban pihentünk, ahol forrás is volt, ittunk belőle. Előg bővízű forrrás volt, talán az esőzés miatt.
 Közben hülyültünk, a Beatles Yellow Submarine dalát írtuk át... "We are walking in the pouring rain"-re :).
 
 Sajnos a tervezettnél kevesebbet mentünk-így is eleget sétáltunk ma estére, Valami egyszerűbb kaján törtük a fejünket búcsúzóul. A probléma gyorsan megoldódott, mikor megláttuk a grillcsirkeárust.
Ezeket a csirkesütő-kocsikat én is láttam már a városban, és mindig megcsodáltam a guszta pipiket. Maga a pipi nem nagy, de 10 dollárért hármat kapsz, így legalább négy-öt ember kell hozzá, ha egyből ki akarjuk végezni őket. Szóval több emberes kaja. Koreában ezek a "több emberes kaják" gyakori jelenségek, mivel akkora a közösségi kultúra. (Sangyopsal, bulgogi, dakgalbi, pajeon és még sorolhatnám)
 A közeli játszótér pavilonjában ettük meg a pipiket. Mióta Koreában élek, nem ettem még grillcsirkét. Megsúgom-volt olyan jó, mint a gyorskajáldákben kapott csirke.
Az eső  közben csöpögött végig. Rövid metrózás után újra a campusra értem. Klassz kis napom volt, örülök, hogy jöttem. Ma azonban szakad, mintha dézsából öntenének...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése