Most ezt a dalt hallgatom rongyosra! Pörgős, vidám. A ska-t (punk-ska elsősorban) mostanában szerettem meg, mindig jó kedvre hangol. A belinkelt szám egy szlovák zenekar dala, de ez a zenei műfaj bármilyen nyelven iszonyat jó! :)
Szóval ha minden jól megy, két hét múlva ilyenkor -ha minden jól megy, mer' miért ne menne? - már a moszkvai gépen fogom magam halálra izgulni, elérem -e a pestit. Elnézést, hogy ennyit írok erről!!! Most már tényleg, csapjon valaki agyon egy nagy büdös ponttyal!!! :)
Pár dolog:
Tegnap a boltban nézelődtem istentisztelet előtt. Megpillantottam a selyemhernyó-konzervet. Miközben midenféle gonoszságon agyaltam, az dolgozó bácsi észrevette, és megjegyezte: "Beondegi" (selyemhernyó lárva koreai neve). "Nagyon finom"-vigyorgorgott rám... Annyira azért nem, de már meg tudom enni.
Azt vettem észre, hogy én nagyon is megszerettem a gyerekeket. Egyetemista koromban annyira nem szerettem őket. De Koreában ez változott, lehet, hogy én is idősebb lettem most. Vittem a kicsiknek bio-cukrot, ami nem kemény-és nekem is ízlett (nem vagyok candy-fan). Háromféle cukor volt a zacsiban: rózsaszín (almás), narancssárga (őszibarackos) és zöld (sárgadinnyés, szerintem ez volt a legfinomabb). Adtam minden gyereknek 1-1 szemet. De mindenki szinte a rózsaszínt akarta. De volt elég szerencsére, így minden kicsi örülhetett.
Az indiai kislány továbbra is a kedvencem a gyerekek között. Talán, mivel "más". Annyira imádnivaló a nagy szemeivel, sötét bőrével, hogy nem tudok rá megfelelő szót. Tudom, minden baba aranyos, de indiai babát eddig még nem láttam. Szóval neki is adtam candy-t, és szájába akarta venni. Mondtam, nem szabad. Már vacsoraosztásnál voltunk, és kezemben volt a pálcika és a kanál. A kanalat elvette tőlem, és azzal játszott. Olyan cukin mosolygott :). Azt hiszem, örökbe fogok egyszer fogadni egy indiai babát...
(Volt, aki ugyanezt mondta az afro babákra...)
Két hete történt. Sétáltam haza, egy nagy zacsi csámve a kezemben. Egy zömök koreai srác, aki gyakran szokott futni a sportpályán elkapta a kezemet, és futottunk pár métert. Megjegyzem, nem voltam még futásra alkalmas cuccban, fekete szandálcipő, és nyári egyberuha volt rajtam. Nevetve rohantam a koleszba, még most is mosolygok, ha erre az incidensre gondolok. :)
Olyan fülledt idő van, úgy érzem, meg fogok fulladni... :(. Izzadságban való pancsolásról nem is beszélek már...
Szóval ha minden jól megy, két hét múlva ilyenkor -ha minden jól megy, mer' miért ne menne? - már a moszkvai gépen fogom magam halálra izgulni, elérem -e a pestit. Elnézést, hogy ennyit írok erről!!! Most már tényleg, csapjon valaki agyon egy nagy büdös ponttyal!!! :)
Pár dolog:
Tegnap a boltban nézelődtem istentisztelet előtt. Megpillantottam a selyemhernyó-konzervet. Miközben midenféle gonoszságon agyaltam, az dolgozó bácsi észrevette, és megjegyezte: "Beondegi" (selyemhernyó lárva koreai neve). "Nagyon finom"-vigyorgorgott rám... Annyira azért nem, de már meg tudom enni.
Azt vettem észre, hogy én nagyon is megszerettem a gyerekeket. Egyetemista koromban annyira nem szerettem őket. De Koreában ez változott, lehet, hogy én is idősebb lettem most. Vittem a kicsiknek bio-cukrot, ami nem kemény-és nekem is ízlett (nem vagyok candy-fan). Háromféle cukor volt a zacsiban: rózsaszín (almás), narancssárga (őszibarackos) és zöld (sárgadinnyés, szerintem ez volt a legfinomabb). Adtam minden gyereknek 1-1 szemet. De mindenki szinte a rózsaszínt akarta. De volt elég szerencsére, így minden kicsi örülhetett.
Az indiai kislány továbbra is a kedvencem a gyerekek között. Talán, mivel "más". Annyira imádnivaló a nagy szemeivel, sötét bőrével, hogy nem tudok rá megfelelő szót. Tudom, minden baba aranyos, de indiai babát eddig még nem láttam. Szóval neki is adtam candy-t, és szájába akarta venni. Mondtam, nem szabad. Már vacsoraosztásnál voltunk, és kezemben volt a pálcika és a kanál. A kanalat elvette tőlem, és azzal játszott. Olyan cukin mosolygott :). Azt hiszem, örökbe fogok egyszer fogadni egy indiai babát...
(Volt, aki ugyanezt mondta az afro babákra...)
Két hete történt. Sétáltam haza, egy nagy zacsi csámve a kezemben. Egy zömök koreai srác, aki gyakran szokott futni a sportpályán elkapta a kezemet, és futottunk pár métert. Megjegyzem, nem voltam még futásra alkalmas cuccban, fekete szandálcipő, és nyári egyberuha volt rajtam. Nevetve rohantam a koleszba, még most is mosolygok, ha erre az incidensre gondolok. :)
Olyan fülledt idő van, úgy érzem, meg fogok fulladni... :(. Izzadságban való pancsolásról nem is beszélek már...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése