Főnököm ma reggel egy kisebb köteg pesti gyűjtőjegyet adott, amiből még volt 1-2 használható. Először nem ugrott be, hogy a túróba került a Főnökömhöz a magyar gyűjtőjegy. Először elnézést kértem, azt hittem, a táskámból esett ki (pont az a válltáska volt nálam, amivel utaztam tavaly haza), bár nem emlékeztem, mivel bérletem volt. Elég döbbent fejet vághattam. Mindenestre beugrott, hogy ő is volt valaha Pesten (mesélte már régebben), és köszönöm szépen! :) Talán az is közrejátszhatott, hogy tudta, hamarosan indulok haza. Bár egy hátránya volt a dolognak: felerősítette a néha fel-feltörő honvágyamat. Tudom, közeleg a hazautam, de néha annyira vágyódom már a családom, otthoni haverjaim után, hogy nem emberi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése