Jól éreztem magam ma este!!! :) Délután négy fele indultam el Hapjeong állomásra. Sima utam volt. A Bundang line-n láttam egy olyan kissrácot, akinek olyan volt a haja, mint SP-nek, mellesleg olyan satyak volt rajta, mint Fluor Tomikán... (márcsak az hiányzott, hogy kimondja "na mivan, öcsém?"-mint vv cristofel... harmadik világháború...) Nem mertem elővenni a kamerámat, de egy diszkrét fotót csináltam róla a mobilomon. (sajnos nincs USB-m, de megkérdem a srácokat hol lehet szerezni ilyent.)
Írtam egy csomót, és elveszett... Utálom az ilyent...
Szóval megérkeztem, és már az elején gyanús volt, hogy rosszul emlékeztek a metrómegálló kijáratára a szervezők... De kapcsoltam, elindultam ellenkező irányba, megláttam a Woori -bankot, ami támpontnak volt megadva, megnyugodtam. Pont akkor hívtak volna, de már minden rendben volt. Nyolcan voltunk. Gabriel, aki kinn él, kölcsönösen olvassuk egymás webnaplóját, és Melinda a barátnője. Imi, aki szimplán turistáskodik, ő fejéből pattant ki az ötlet. Judit, aki szintén kinn van a párjával. Móni, aki a Kyunghee University könyvtárában dolgozik (ösztöndíjas). Két koreai is jött, Karcsi, aki nagy magyar-fan, pár szót tud magyarul. Tudja a Himnuszt, Szózatot:). Janka, aki magyar szakos. Ő jól beszélt magyarul :). A kávézóban elvoltunk egy darabig, dumáltunk. Hangulatos hely volt. Ez a gramofon nagyon jópofa!
Aztán vacsi, kerestünk kajáldát, végül egy japán étteremben kötöttünk ki. Hongede felé menet meséltek nekem arról, hogy reggelente mennyi részeg fiatalt látni fura pózban. A berúgós bulikat nem szerettem sosem. Én pia nélkül, vagy max. egy sörrel is jól tudom magam érezni, ha nagyritkán bulizom... Húst ettünk, volt aki sajtosat, volt aki édesburgonyásat. Én az előbbit, mivel az édesburgonyát csak natúran szeretem igazán. Egy HP is előkerült, Karcsi lázba jött tőle! :)
Volt, akire "várt a tökhintó"- bocsánat a lopásért, de tetszik a kifejezés :). A többség Karcsi javaslatára, és meghívására norebangba ment. Na ott jót buliztunk! :) Volt, aki nem énekelt. Móni, Karcsi és én rongyosra kornyikáltuk a torkunkat... :) A pálinka a képen csak photoshop!!! (ok, tényleg vittek... de becsszó, én józan maradtam!!!)
Karcsi jó volt. Megpróbálta magyarul énekelni az Aladdin betétdalát, egy darabig sikerült is neki :). ("A whole new world")
Én sem tétlenkedtem... Épp a "We are the Champions"-t énekeljük, heheh :) Kicsit hibáztam ebben...
A belinkelt dal az utolsó dalunk volt, egy koreai szám, de nekem tetszett! :) Elég későn értem haza (vonatok időben jöttek, de onnan nekem legalább egy óra a hazaút), most is álmos vagyok, de megérte! :) Köszönet, hogy kitaláltátok, megszerveztétek és hogy el is jöttetek! Magyarország megszerezte az olimpián első ezüst-arany és bronzérmét!!! Csak így tovább!!! :)
Írtam egy csomót, és elveszett... Utálom az ilyent...
Szóval megérkeztem, és már az elején gyanús volt, hogy rosszul emlékeztek a metrómegálló kijáratára a szervezők... De kapcsoltam, elindultam ellenkező irányba, megláttam a Woori -bankot, ami támpontnak volt megadva, megnyugodtam. Pont akkor hívtak volna, de már minden rendben volt. Nyolcan voltunk. Gabriel, aki kinn él, kölcsönösen olvassuk egymás webnaplóját, és Melinda a barátnője. Imi, aki szimplán turistáskodik, ő fejéből pattant ki az ötlet. Judit, aki szintén kinn van a párjával. Móni, aki a Kyunghee University könyvtárában dolgozik (ösztöndíjas). Két koreai is jött, Karcsi, aki nagy magyar-fan, pár szót tud magyarul. Tudja a Himnuszt, Szózatot:). Janka, aki magyar szakos. Ő jól beszélt magyarul :). A kávézóban elvoltunk egy darabig, dumáltunk. Hangulatos hely volt. Ez a gramofon nagyon jópofa!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése