Tengeri pancsi

Muuido most is klassz volt! Gyönyörű idő!!! Na kezdjük a legelejéről. Mikor reggel indultam, szomorúan kellett megállapítanom, hogy páran megint benn aludtak a laborba. Hát, no comment... Ráadásul Bundang line is késve jött. Szóval indulás, mikor A-REX-re szálltam föl, SeRok üzente: ő is késik kicsit. Megkönnyebbülve írtam vissza: én is :). Kicsit, az A-REX-en menet elkapott az utazás-fíling, mikor kiírták az induló-érkező gépeket. Élveztem, mikor a tenger felett mentünk át. A reptéren felerősödött az "utazhatnékom", de ezzel nem voltam egyedül.Viszont boldoggá tett a tudat, hogy alig egy hónap múlva jövök, de akkor eredeti céljára fogom használni a repteret! :)
 Vártunk kicsit, és mikor mindenki megjött (öten voltunk), mentünk a buszmegállóba. Eltévedtük, de végül halvány emlékeim alapján odataláltunk. A buszra egy csomó ember várt, szabályos sorba. Basszus, ilyenkor el tudom átkozni a koreai fegyelmet... Néha idegesítő... Viszont  a buszon volt némi lökdösődés... Tömve volt, lépni is alig lehetett.
Mikor kiértünk, irány  a komp, strandlabda is volt nálunk :).

Kis séta után - egyeseknek az is sok volt- elértük a tengerpartot. Mivel már majdnem dél volt,ettünk egy jót. Egész finom dzsengdzsangcsigét adtak, (kimcsicsigét nem kóstoltam erről nem nyilatkozom) paejon is jó volt. Sőt, a kimcsi is.

Tengerpart felé menet: Napraforgó, és Hófehérke háza :). Tök cuki:)

Hurrá, standolunk!!!! Átmentünk Silmidora, mivel Muuidon kicsi volt a víz. Mi meg úszni is akartunk. Emlékeim voltak egy jó kis tengerpartról. Át kellett vágni a kisebb dombon, a kis erdőn. Tangapapucsban mindezt. :S. Hát a turista-bácsik jól meg is mosolyogtak miatta. Hujj, de úúútálok strandpapucsban mászkálni, rondán be is ütöttem a lábujjamat. De nem súlyos, hehehe :).

Silmido tengerpartja. A víz tiszatasága hagyott maga után kis kívánnnivalót, de jó volt. Pancsoltunk. Eleinte én trikóban mentem be a vízba, hogy lekerüljem az idős koreai túrázó bácsik perverz pillantásást. Csak később vettem le, mikor már elmentek. Kicsit odapörkölt nekem a Napocska, de nem vészes :)

Frizbiztünk a vízben egy jót :).

A vízpart :)

Visszafelé fölvettem a futócipőt, a lábujjaim épségének megóvása érdekében. (azóta a kis seb gyógyul) Visszatérve Muuidora láttam, a kempingben még nem kezdődött meg az élet. Mindeki az árnyékban pihengetett. Egy bácsi a gumicsónakban feküdt, és hangosan horkolt. Vicces volt, le akartam fotózni, de a családtagjai észrevették, így nem mertem. Mégha mosolyogtak rám, akkor sem. Fagyiztunk kicsit, majd busszal vissza  a révhez.
Már visszafelé, a kompon. Van, aki az esernyőt napernyőnek használta:)

A sirályok követték a kompot.  A turisták csipszet nyújtottak nekik, néha kikapák  a kezükből. Félelmetes volt, mikor egy dög elrepült az ember előtt nagyon közel... Több röpcsit láttam leszállni Incheonban. 

A reptérre visszatérve SeRok, John és én vonatra pattantunk. A kivetítőn híreket közöltek. Magyarországról is volt valami, mutatták Pestet is, meg politikusokat... Egy párocska ült velünk szemben, egyen-tornacipőben. Lefotóztam a lábbelijüket. A mellettem ülő (szintén külföldi) srác észrevette, és vigyorogva mutatta, hogy ő is megtette ugyanezt a telójával. Gimponál elbúcsúztam SeRok-tól és John-tól, és mentem Hongde-ig. A srácról kiderült, izlandi, pilóta. Vicces, még nem találkoztam izlandi emberrel, de oda el szeretnék jutni. Együtt mentünk Hongde-ig, és dumáltunk a kinti életről, ott váltunk el. A zöld metrón elég sokáig utaztam, és annyira elálmosodtam, hogy gondoltam, megengedhetek magamnak pár perc bóbiskolást. Felébredtem, hiretelen nem tudtam, melyik megállónál vagyunk (nem írták ki rendesen a kijelzőn). Egy koreai srác azt hitte, piás vagyok. Elmagyaráztam, hogy szó sincs ilyesmiről, egyszerűen álmos lettem. Erre mit mondjak? Bagoly mondja verébnek. A koreaiaik ugyanis nagy mesterei a metrón alvásnak, hehehe :).