Szöulban, Jongno Tower, honfitársak, Gwangamun és egyebek

Jó napom volt!!! :)Fejfájással ébredtem, mivel sokat idegeskedtem a múlt héten. Sajnos ez nálam így szokott kijönni, ha pár napig folyamatosan ideges vagyok, akkor fáj a fejem utána. A futás sokat javított rajta, de még nem voltam az igazi. Kellett még egy koffein-bomba (értsd, földimogyorós Ghana csoki, imádom) és egy csomó lötyi (nyugi, csak víz), hogy használható legyek. Dél körül, kicsit megkésve találkoztunk négyen, magyarok, Jonggak megállónál. Honfitársaim kicsit késtek, de megtaláltuk egymást, és fölmentünk a Jongno-Tower-be. Szép volt a kilátás, főleg a WC-ből...

 A kilátás a WC-ből :) Félelmetes volt lenézni, kicsit tériszonyom lett. Mikor lifttel mentünk le, akkor kicsit pattogott a fülem, ugyanúgy ahogy egy kisebb röpcsi fel-és leszálásakor. (nagy gépeken ez nem jelentkezik, csak kisgépeken)

Aztán a Cheongycheon pataknál sétáltunk. Ki  volt írva, fürödni, táborozni, enni, dohányozni stb. tilos, mégis több gyerek belerohant a vízbe. Ami egy felnőtt embernek kb. térdig, egy gyereknek hasig ér, akik nagy lelkesen belementek ruhástul.  "Noooormális??" -kérdezte a frissen érkezett honfitársam. Nekem már szemem sem rebbent. Én is szoktam ezt csinálni :). Tudom, és megértem, hogy egy európai ember szörnyülködik, ha a ruhában pancsolást látja, én is nehezen emelkedtem felül ezen a tartózkodásomon, de már szoktam csinálni nyáron, a múlt szombati fejezetben világosan leírtam, miért merem. Aztán láttunk híd alatt piknikező ajusshi-kat. Hát, no comment :). Ok, cigicsikkere nem akadtunk.
Egyébként olimpia-lázban égett/ég Szöul. A híd alatt volt egy fotókiállítás a koreaiak sikereiből, és papír-érméket lehetett aláírni, üzenni a koreai csapatnak :).
Jellemző rám, de ezt írtam. Magyarul!!! :) :)

Ez a híd valaha egyn kereskedelmi útvonalhoz tartozott, a királyi palotához vezetett.

 A híd kövei között lámpák.

 Vízesés és csiga-itt kezdődik a patak.

Ezután nem sokkal kettéváltunk. A továbbiakban beszéljenek a képek, holnap tuti lesz agykapacitásom, hogy írjak róla, most kerül az ihlet. Írni nem akarok, mivel abból csak halandzsa lenne...
Szóval örömmel jelentem, agyam rendeződött annyira, hogy nagyvonalakban leírjam, mit csináltunk még tegnap.
Magyar zászló annak emlékére, mi is támogattuk Dél-Koreát a koreai háborúban.

 Gwanghamunon a gyerekek játszanak a szökőkútban. Megint hallottam a méltatlankodást, de én ezen is csak röhögtem :)

 A kissé késői ebéd :). Insadongon tudok egy jó és hangulatos koreai kajáldát, ahol már ettem én is, emiatt bátran merem ajánlani. Kellemes hely, kaja is nagyon jó. Mellesleg árakkal sem szálltak el, megfizethető. (Viszonyítottuk ahhoz, hogy a Váci-úton kétszeres-háromszoros árakon lehet ugyanazt kapni, mint egy kevésbé menő negyedben) Én tofus-tengeri herkenytűs szójalevest ettem (nem fintorogni a polipkarok láttán!!! :)). De mivel ez jó hely, a bulgogit ajánlottam "az újoncnak", szerencsére sikerrel :).Legalábbis elmondása szerint. Én hiszek neki :).

 Jogyesa-hoz is odamentünk. Valami buddhista szertartás volt. A lampionokat már leszedték a kültérben, de szentélyen belül még ott díszelegtek. Érdekes anomália: A buddhista kultura a hirdeti leginkább az egyszerűséget, de a szentélyeik nekik a legszebbek.

Lehet, hogy keresztény létemnek nagy árulása, hogy azt mondom, a buddhista szentélyekm, kultúra tetszik, de ez az igazság. Már mesélten, hogy érdekel a buddhizmus. :)

 Lampionok a Jogyesa bejáratában. Csak most tűntek fel. Este milyen szépek lehetnek :).

 Ez tetszett: Villanykörte alakú sövény!!! :)

Visszasétáltunk Gwangamunra, bementünk a múzeumba, Egy koncert készülődött. Először azt hittük, komolyzenei lesz. De szaxofonok, dobok és szintetizétor voltak kikészítve. Ekkor sejtettem, ez nem lehet komolyzene. Kellemes kiss jazz-zenét játszottak. 

Bementünk a múzumba is, ahol megcsodáltuk a hadihajót, és levetítettek egy animációt a koreai-japán háborúról. Kb. azt a stratégiát alkalmazták, mint az ókori görögök a perzsák ellen Szalamisznál. A könnyen mozgó koreai hajók arra kényszerítették az esősebb, nagy, nehézkesebb japán hajókat, hogy egy szűk szoroson menjenek át. Ezzel azonban csapdába csalták őket.
 A Hangul-falat is megcsodáltuk :). Mégcsak olvastam, vagy képeken láttam ezt a kivilágított falat, és tetszett. Gwangwamunon van az uralkodó szobra, aki "feltalálta" a Hangult. Egy jó, és bölcs uralkodóként írják le a legendák, ugyanúgy, mint Hunyadi Mátyást. Bár szerintem ezt ugyanúgy az utókor színezte csak ki... Tuti egy keménykezű uralkodó lehetett.

Jól éreztem magam, remélem, nem fárasztottal le a dumámmal az új ismerősömet! :). Bár sokat röhögtünk, én is örültem a magyar társaságnak. Idén, bevallom, egész gyakran találkoztam magyarokkal, a tavalyihoz képest :). És még ma este is lesz egy magyaros buli! :) Vettem pár apróságot is, amiket haza fogok vinni. Még van 1-2 dolog, amit be kell szerezni, de igazából már kezdek kissé kifogyni az ötletekből...
Azért Insadong fíingje még mindig nem múlt el, ugyanolyan örömmel megyek végig rajta, mint két éve. Itt adnak a legjobb joghurtos fagylaltot (legújabb kedvencem a joghurtos fagyi), és a ho-tteok is nagyon jó. (kár, hogy csak olajban sültet lehet kapni itt, a nem olajosat én jobban szeretem...) Egy hét múlva ilyenkor már a reptéren leszek :). Mindenesetre várom az estét! :)