Regeneráció

Mikor megérkeztem Wolchulsanról, nagyon fájt a torkom. Úgy bújtam ágyba, hogyha holnap jobban leszek, akkor megyek, ha nem, akkor otthon maradok. Reggel viszonylag jól éreztem magam, és úgy gondoltam, otthon csak szenvednék, inkább elmegyek. Lehet, egyesek hangyásnak tartanak, de én kicsit hiszek a természet gyógyító erejében. Mármint kisebb egészségügyi probléma-pl. megfázás esetén. Most is meleg volt, jó idő, gondoltam, romlani nem fog az állapotom, sőt, ez inkább segíthet a vírusok eliminálásában.
 Minden kezdet nehéz, állapítottam meg ezredjére. Először ki kellett buszozni a buszterminálhoz, onnan egy másik busszal tovább. Amire kismillió ember várt. Azt nem értem, mi a túróért nem indítanak hétvégente kisegítő -járatokat túraterepekhez közeli területeken. Megérné, nem felpaszírozni a buszra egy csomó embert... Mondanom sem kell, levegőt sem lehetett venni. Nem elég, hogy tömve volt a busz, 15 perc buszozás után, számomra ismeretlen okok miatt megálltunk egy buszmegállóba, és le kellett szállni. Bakker, egy nyanya, aki a hátizsákját próbálta kiszedni, szinte a vesémbe könyökölt... Amikor leszálltunk, egy vén fószer sokáig belhézott a buszsofőrrel, hogy mi a ****** van... Na felszálltunk a másik buszra, és indultunk. Szerencsére sokan leszálltak egy-két megállóval később, és lett is helyünk. Időközben többen jöttek.
Kökörcsin :)  A nünükét is megfigyeltük, én tudtam, hogy az, de az angol nevét nem tudom. Mindenesetre figyelmeztettem őket, hogy meg ne fogják, mert hólyagos lesz a kezük...

 Csak úgy...

 Szóval elindultunk, Mark és Pete fölmentek egy lejtőn, de valamelyik gyík kitalálta, hogy nem itt kell fölmenni, később kiderült, igenis, ott van a fölfelé vezető út. A késők időközebn utolértek minket. Hát a terep eléggé kaptatós volt, én meg a torkom miatt fáradékonyabb a kelleténél, főleg fölfelé menet.  Többször meg kellett állnom pihenni, mint normális állapotomban.
Egy rovarbáb :)

Rengeteg gólyahírt láttunk, emellett ibolyát is. Kellemes virágillat érződött. Öröm volt látni a zöldülő hegyoldalt, amit a rózaszín vagy fehér virágú cseresznyefák színesítettek.

Amikor felértünk az első csúcsra, kaja. Pete csinált házi csokit, csodálkoztam, miért nem olvadt meg. Kiderült, jégakkuval "rásegített".

 

Mivel túravezetőnknek, Marknak szülinapja volt, föl is köszöntöttük. Egy vicces üdvözlőlap, célzás arra, Mark sok "balesetet" szenvedett túra során, hehehe. A baleset esetén nem csonttörésre gondolok, hanem kisebb sérülésekre, karcolásokra, horzsolásokra.Amik nálam is gyakran előfordulnak...

 Mentünk tovább a legmagasabb csúcsra, nekem, bevallom, eléggé elfáradtam, mire fölértünk. A fölfelé menetet nagyon nem bírtam jelen állapotomban. Mellesleg nagyon meleg lett, és ez is megviselhetett. Nem hittem, de színt kaptam, vállam vörös. Nem égtem meg nagyon, szerencsére.
Ha jól tudom, ez a Chuncheon-área legmagasabb hegye, a neve "Kutyafog-hegy"-et jelent. Csodálkoztam, itt is van egy Mindungsan a közelben, de az nem ugyanaz, mint a 2010-ben látott Mindungsan,  ami híres az eulália tábláiról.

Aztán a lefelé menet... Valakinek sikerült letéríteni minket  a turista-útról, és kézzel-lábbal nadrágféken mentünk le a völgybe. Szerencsére baleset nem történt, de aki fehér gatyát viselt, az megszívta, ha seggre ült :).Nem részletezem hogy nézett ki, hehehehehe.

   Végül leértünk a szurdokvölgybe, a végére már untam a sziklákat, és méltányoltam, hogy kiértünk a normál terepre. Itt is sokat kellett gyaloglni. A buszmegállóba szerencsésen megérkeztünk. A csoport fele szépen lemaradt. A vendéglős ajuma segített, cserébe rendelünk tőle kaját.Kocsival a késők elé mentek, akikre már régóta vártunk. Buszközlekedés ezen részen nagyon s**r, vetekszik az eldugott magyar falvakéval... 

 Horrorjelent: Az ajuma és a vacsit készíti, épp vágja a pipit.

 

Jeremy megjegyezte, még nem látta ezt a műveletet. Én ezt nem tudtam elhinni... Gyerekként én már többször megfigyeltem ugyanezt Nagyszüleimnél, amint csirkét, vagy tyúkot bontanak. De rájöttem, nem minden ember láthatja ezt. Bár kicsit szomorú, ha azt hallom, hogy kérnek egy városi gyereket rajzoljon csikét, és 3-4 lábat rajzol neki, mivel csak ketrecben látta, sok másikkal együtt... 

 Torkom sokat javult, Eric később meg is jegyezte, hogy kezd visszajönni a hangom, a nap elején teljesen elment. Szóval éljen a temészet gyógyító ereje! Ilyenkor tavasszal jobb, mint a gyógyszer!!! :)