Este fél 12 volt, mikor álmosan vártam a buszunkra Express Bus Terminal-nál, ami pár percet késett. A szokásos buszon alvás nehezebben ment, mint egyébként. Nem először csinálom, már jó pár buszon alvós kiránduláson túl vagyok, de most a kényelmes póz megtalálása a szokásosnál nehezebben ment. Végül hajnali 3 körül megérkeztünk, és sietve foglaltuk el a szállást. Gyeongju tradícionális falujában, Yangdong Village-ben aludtunk. Yangdong Village egy skanzem-szerűség, ahol bár laknak emberek, de főleg turistalátványosság. A szokásos ondolos-földön alvós helyünk volt, tizen aludtunk egy helyiségben. Később kiderült, ezek a házikók étteremként szolgáltak. Vicces volt hallani a kakas-kukorékolást és a kutyaugatást éjjel, amik nekem, vidéki gyereknek valaha természetes jelenségek voltak. Azonban, mióta elkerültem otthonról, már ritkábban hallottam ilyent. Hamar elnyomott az álom.
Nem sokat aludtam, hamarosan páran körbenéztünk, egyre többen csatlakoztak hozzánk. Gyönyörű idő volt, a cseresznyefák virágoztak, a Nap ragyogott. Egy vonat is elment a közeli síneken. Nem lett jó kép, de merülő aksival és viszonylag távolból nem tellett jobbra.
Hamarosan indultunk a városba, ahol Namsan hegy volt tervbe véve. Vicces, itt is van egy Namsan, nemcsak Szöulban. Ez a hegy a buddhista szentélyeiről híres. Azonban elkövettem egy csúnya baklövést. Azt hittem, a szombat estét és Yangdong Village-ban fogjuk eltölteni. Ott is hagytam pár cuccot, csak akkor esett le, mikor Warren mondta, a Pulguksa-hoz közel lesz a szállásunk. Berezeltem, nem kicsit, nagyon (hihihihihihi, bár akkor totál nem volt vicces).
Eredetileg az lett volna, hogy postázzák nekem a cuccokat. Végül úgy döntöttem, buszra pattanok, és elhozom őket. Warren elmagyarázta, melyik busszal jutok el oda, és vissza. Szidtam a saját ostobaságomat. A bizonyos busz nem akart jönni... Azonban egy másik busz is ment arrafelé, mondta a sofőr, szálljak fel. Mikor megláttam az útjezést, megnyugodtam, és úgy fogtam fel, ez csak egy kaland. Mással is előfordult már hasnló szitu (újévi napfelkeltés kirándulás). Gyorsan elértük a célállomást. Az étteremben megtalálták a cuccaimat, és vissza is kaptam. Nagyon is örültem, mint kismajom a farkának. :). Mosolyogva sétáltam a buszmegállóba, ahol fél órát vártam a buszra. Idős ajumák rózsatővel szálltak le a járműről. Kb 40 perc volt az út vissza a városba, addig tanulgattam, meg is értettem egy fontos részt :). Még egy órám volt a banda érkezéséig.
Addig iszonyat jó csirkesaslikot ettem (Koreában, lehet mondtam már, az utcai kajától nem kell félni. Biztonságos- nagyon szeretem a legtöbb dolgot, de eddig nem lett tőlük semmi bajom), majd sétáltom a környéken elhelyezkedő cseresznyevirágos úton. Warrenék dugóba keveredtek, de jöttek. Végre beraktam a cuccaimat a buszba,("Gyerünk bringázni"-mondták a srácok) és követtem a bandát a bringakölcsönzőbe.
Tanultam az esetből. Ha legközelebb teljes hétvégés kirándulásra megyek (pénteki indulás-ottalvás), akkor jobban el fogom olvasni a kiírást-nem akarok több ilyen kalandot...
Nem sokat aludtam, hamarosan páran körbenéztünk, egyre többen csatlakoztak hozzánk. Gyönyörű idő volt, a cseresznyefák virágoztak, a Nap ragyogott. Egy vonat is elment a közeli síneken. Nem lett jó kép, de merülő aksival és viszonylag távolból nem tellett jobbra.
Eredetileg az lett volna, hogy postázzák nekem a cuccokat. Végül úgy döntöttem, buszra pattanok, és elhozom őket. Warren elmagyarázta, melyik busszal jutok el oda, és vissza. Szidtam a saját ostobaságomat. A bizonyos busz nem akart jönni... Azonban egy másik busz is ment arrafelé, mondta a sofőr, szálljak fel. Mikor megláttam az útjezést, megnyugodtam, és úgy fogtam fel, ez csak egy kaland. Mással is előfordult már hasnló szitu (újévi napfelkeltés kirándulás). Gyorsan elértük a célállomást. Az étteremben megtalálták a cuccaimat, és vissza is kaptam. Nagyon is örültem, mint kismajom a farkának. :). Mosolyogva sétáltam a buszmegállóba, ahol fél órát vártam a buszra. Idős ajumák rózsatővel szálltak le a járműről. Kb 40 perc volt az út vissza a városba, addig tanulgattam, meg is értettem egy fontos részt :). Még egy órám volt a banda érkezéséig.
Addig iszonyat jó csirkesaslikot ettem (Koreában, lehet mondtam már, az utcai kajától nem kell félni. Biztonságos- nagyon szeretem a legtöbb dolgot, de eddig nem lett tőlük semmi bajom), majd sétáltom a környéken elhelyezkedő cseresznyevirágos úton. Warrenék dugóba keveredtek, de jöttek. Végre beraktam a cuccaimat a buszba,("Gyerünk bringázni"-mondták a srácok) és követtem a bandát a bringakölcsönzőbe.
Tanultam az esetből. Ha legközelebb teljes hétvégés kirándulásra megyek (pénteki indulás-ottalvás), akkor jobban el fogom olvasni a kiírást-nem akarok több ilyen kalandot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése