Geoje-do

Háát, mit ne mondjak, ha a kedves új szobatársam ....(átkozott) mobilja még egyszer akkor szólal meg, amikor alszunk, akkor ki...(vágom) a .... (...z ablakon)!!! A véleményem persze nyomdafestéket nem tűr, emiatt pontoztam ki... Ráadásul a fülcimpám is begyulladt, tehát fülbevaló ki, ennek rendbe kell jönnie! Indultam is, közben iszonyatosan örültem, hogy végre megint el, egy teljes hétvégére. A Jukjeon-i buszmegállót egyből megtaláltam, sőt, a busz is gyorsan jött. Két járgánnyal mentünk, mivel annyian jelentkeztek erre kirándulásra. Az út nagy részét végigaludtam, bár szerintem sokan így  voltak.
Az út vége felé feltűnt, hogy sokkal több zöld terület van errefelé, mint Szöul mellett. Először egy hegyhez mentünk.
Bambuszerdők is voltak errefelé. Nem is tudtam, hogy a bambusz ilyen vastag is lehet...
Az egyik legmagasbb hegyhez mentünk, ahonnan szép kilátás nyílt, sőt, látszottak az azálea-kezdemények is. A hegycsúcson eléggé fújt a szél, hiszen tenger mellett voltunk. Geoje-do Korea egyik legnagyobb szigete. Eléggé délen van, tehát kicsit mediterránabb a növényzete, klímája. Ilyenkor, tavasszal nagyon is népszerű.
Főleg SeRok-kal tartottam, de volt később beszéltem még pár jó fej emberrel, sőt, egy rég nem látott ismerősöm is előkerült! :)
Ez nem tudom, milyen virág, de szép:)
Ezek után a banda többsége a tengerparthoz ment körülnézni, de páran (kilencen, csajok erős többségben!) nekivágtunk a sziget további hegyeinek. Elég nagy kaptatókon kellett fölmenni, ráadásul egyesek rohantak, mint akit kergettek. Akikre gondolok: Warren, és egy másik srác, akirők fogadni mernék, Duracell-el működik, mivel olyan legendák terjengenek róla, hogy sosem fárad el... Utálom az ilyeneket... Pedig én sem vagyok egy puhány, ha túráról van szó, de savanyú a szőlő...
Szép virágok itt is akadtak.
Hegycsúcs, fúú, itt is nagyon fújt a szél...
A terep további része:)
Egy sziklás -kapaszkodós terepen is végimentünk, ott tényleg féltünk, mivel csúszott... 
Nem tudom, Warrenékkel mi volt, de mentek, mint az állat, és folyton lemaradtak emberek. Mivel késő volt, az utolsó csúcsot már kihagytuk.
  Két csaj azonban hiányzott, hiába vártunk rájuk, nem jöttek. Warren és én keresésükre indultunk. A naplementét is lekaptam útközben, hiába sietett Warren. Nekem az "emergency mode" nem alakult ki, nem tudok hegynek felfelé (lefelé sem) annyira sietni.
Az egyik elágazásig mentünk vissza,(újra át a sziklás-csúszós részen, egy kicsit berezeltem már ott. Amikor a csajokkal mentünk, akkor röhögtünk, és nem gondoltuk rá, hogy félünk. Egyedül azonban nem volt olyan vicces. Még jó, hogy kapaszkodni lehetett :) ) ahol a csajok feltehetően lementek, és másztunk le. Sötétetedett, a sziklákon figyelni kellett. De a tengerpart, és a civilizáció közeledett. Mikor a sziklás részen túl voltam, és hallottam a patak csobogását, egyfajta nyugalom szállt meg. Az erdőben csend uralkodott, a Hold (jelenleg félhold) szépen világított. Tiszta levegő, semmi zaj. Ezt a hangulatot kerestem régóta, mióta itt vagyok. Zergékkel, még ELTE-s koromban éltünk át pár hasonlót, és nagyon is szerettem.
Leértünk, Warren próbált mobilja lemerült, de szerencsére "visszatöltődött" kicsit. Telefonon próbált intézkedni, hogy a busz elénk jöjjön. Szerencsére a két eltűnt lány is meglett. Amikor megjött a busz, én kapásból megittam fél liter vizet, mivel annyira kiszáradtam. (voltam olyan gyík, hogy kevés vizet vittem, mivel nem tudtam felmérni a terep erősségét). A buszokban eközben terjedt a pletyka az eltűnésünkről, meg az eltévedésről úgy, hogy közben nem tévedt el senki, hihihihihi . Útban a szállás felé ezt próbáltam magyarázni ezt a társaságnak.
A szállással volt egy kis kavarodás, hogy ki kivel, melyik szobába, de végül sikerült elintézni. Fáradt voltam, kellemes, ondolos szobánk lett. Mihelyt elfoglaltuk a helyiségeket, és pihentünk egy kicsit, irány a másik apartman terasza, ahol már készítették a sütő-berendezést. Hot- dogot gyártottunk (mármint az "amerikai" stílusú hot dogot, nem a fánkbundás ázsiait). A faszenes sütő begyújtása időbe telt, a szél miatt is -szélvédett hely nem volt...
Végül sikerült, és a virslik is felkerültek a sütőre :), hamarosan meg is sültek.
Viszont itt volt egy csúnya tévedésem, hehehehehehehehe, még utólag is röhögök. Rendelkezésünkre állt a majonéz, kecshup (húú, de utálom, mindkettőt), pizzaszósz, és mustár. Mivel én szeretem a mustárt, nem spóroltam vele. Csakhát nem az általam megszokott mustár volt (a kellemes ízű magyar mustár), hanem az extrém erős ázsiai mustár!! Bakker, majdnem meghaltam tőle. Le kellett szednem a virsliről, mindjárt ehetőbb lett a kaja. A boltos ajuma szerintem degeszre kereste magát egyes embereken, akik előszeretettel vették tőle a piát -én nem ittam, becsszó!!!  Miután betermeltük a vacsit, sétáltunk a tengerparton, volt, aki tábortűzzel is próbálkozott. Szép este volt, tiszta éggel, holdfénnyel, tengerzúgással, sok nevetéssel. A néha feltámadó szél ellenére is. 
 Viszont fáradt voltam, nem maradtam sokáig. Jól aludtam...volna, ha az ondol nem lett volna maximumra tekerve... Este során szépen pecsenyére sültünk... Viccet félretéve, azért jól tudtam aludni, de fel is röhögtem álmomban. Nem tudom, mit álmodtam, már nem emlékszem, de valami viccese, hehehe.