Hulla vagyok, eléggé... Mindig elcsodálkozom, ha gondolkodunk, koncentrálunk, az nem fizikai aktivitás. És ha az agyat le is meríti a gondolkodás, akkor miért érez az ember fizikai fáradságot? Költői kérdés.
Szóval tegnap a közérzetem már elérte a bányászvarangy tompora alját-Betudtam az idegességnek, időjárás-változásnak. Ugyanis jelenleg szakad az eső. Sajnos... Ma reggel szobatársam horkolására ébredtem :S. Elmentem futni, és felöltöztem. Mikor kiléptem a koleszból, akkor kezdtem először érezni, remeg a belsőm... Izgultam, többen elindultunk a vizsga színhelyére. Nem volt ott még senki, csak a terembeosztás volt kiírva. Kiderült, tízkor kezdődik. Kilencet mondtak, de mindegy... Izgultam is rendesen, minden és mindenki idegesített, de ezt igyekeztem nem mutatni. Akkor viszont majdnem elszakadt a cérna, amikor egy fószer olyan hangosan telefonált a teremben, hogy... na mindegy. Utálom az ilyent... Metrón, koleszfolyosón, utcán, bárhol...
Hamarosan készülődtek, készítettek elő nekünk kávét-teát, rágcsát, hogy legyen némi frissítő a szegény vizsgázóknak.Aztán elkezdődött az egész. Mikor kiosztották a kérdéseket megnyugodtam... Egész jól teljesítettem szerintem, de konkrétumot csak jövő hétvégén tudok mondani. Remélem, a tanárok is azt gondolják, jó lett, addig nem szólok semmit. Megkönnyebbültem, ennyit éreztem, mikor szakadó esőben gyalogoltam vissza a laborba.Vizsga során valójában attól szoktam félni, hogy "lefagyok", és nem emlékszem semmire, amit eddig megtanultam. Szerencsére ilyen még nem volt, reméljük, nem is lesz.
Sosem felejtem el azt a karácsony előtti, zh utáni pillanatot, mikor Kyu-hwan egy határozott mozdulattal bedobta a jegyzeteit a kukába. Máig röhögök rajta. Én is olyan határozott mozdulattal löktem a jegyzeteimet a fiók mélyére...
Fáradt vagyok, de nagyon.SeRok-kal és pár ismerősével elterveztük, hogy elmegyünk ma a Seoul Grand Parkba, kicsit kikapcsolódni. De a rossz idő sajnos közbeszólt. Emiatt háromkor csatlakoztam hozzájuk a COEX-ben, A COEX egy nagy bevásárlóköpont, a campustól fél órányi vonatozásra. Jamsilhoz közel viszonylag. Kikapcsolódás, pihi, gondoltam, otthon nem akartam maradni, mivel semmihez sem volt kedvem.
Benéztünk pár ruhaboltba, élveztük a plüss-játékokat, néha felpróbáltuk a bizsukat. Nekem bevallom, még most is örömet okoznak a cuki plüssfigurák (Totoro és társai...), Nem vásároltam semmit, de élveztem, hogy végre túl vagyok az egész tanulás-mizérián... Azonban ittam egy érdekességet. Beültünk egy Fruit Café-ba, ahol fagylaltot és shake-ket lehetett inni. Egyszer olvastam a "buborékos teáról". Megfogadtam, egyszer kipróbálom.Most eljött a pillanat.
Szóval tegnap a közérzetem már elérte a bányászvarangy tompora alját-Betudtam az idegességnek, időjárás-változásnak. Ugyanis jelenleg szakad az eső. Sajnos... Ma reggel szobatársam horkolására ébredtem :S. Elmentem futni, és felöltöztem. Mikor kiléptem a koleszból, akkor kezdtem először érezni, remeg a belsőm... Izgultam, többen elindultunk a vizsga színhelyére. Nem volt ott még senki, csak a terembeosztás volt kiírva. Kiderült, tízkor kezdődik. Kilencet mondtak, de mindegy... Izgultam is rendesen, minden és mindenki idegesített, de ezt igyekeztem nem mutatni. Akkor viszont majdnem elszakadt a cérna, amikor egy fószer olyan hangosan telefonált a teremben, hogy... na mindegy. Utálom az ilyent... Metrón, koleszfolyosón, utcán, bárhol...
Hamarosan készülődtek, készítettek elő nekünk kávét-teát, rágcsát, hogy legyen némi frissítő a szegény vizsgázóknak.Aztán elkezdődött az egész. Mikor kiosztották a kérdéseket megnyugodtam... Egész jól teljesítettem szerintem, de konkrétumot csak jövő hétvégén tudok mondani. Remélem, a tanárok is azt gondolják, jó lett, addig nem szólok semmit. Megkönnyebbültem, ennyit éreztem, mikor szakadó esőben gyalogoltam vissza a laborba.Vizsga során valójában attól szoktam félni, hogy "lefagyok", és nem emlékszem semmire, amit eddig megtanultam. Szerencsére ilyen még nem volt, reméljük, nem is lesz.
Sosem felejtem el azt a karácsony előtti, zh utáni pillanatot, mikor Kyu-hwan egy határozott mozdulattal bedobta a jegyzeteit a kukába. Máig röhögök rajta. Én is olyan határozott mozdulattal löktem a jegyzeteimet a fiók mélyére...
Fáradt vagyok, de nagyon.SeRok-kal és pár ismerősével elterveztük, hogy elmegyünk ma a Seoul Grand Parkba, kicsit kikapcsolódni. De a rossz idő sajnos közbeszólt. Emiatt háromkor csatlakoztam hozzájuk a COEX-ben, A COEX egy nagy bevásárlóköpont, a campustól fél órányi vonatozásra. Jamsilhoz közel viszonylag. Kikapcsolódás, pihi, gondoltam, otthon nem akartam maradni, mivel semmihez sem volt kedvem.
Benéztünk pár ruhaboltba, élveztük a plüss-játékokat, néha felpróbáltuk a bizsukat. Nekem bevallom, még most is örömet okoznak a cuki plüssfigurák (Totoro és társai...), Nem vásároltam semmit, de élveztem, hogy végre túl vagyok az egész tanulás-mizérián... Azonban ittam egy érdekességet. Beültünk egy Fruit Café-ba, ahol fagylaltot és shake-ket lehetett inni. Egyszer olvastam a "buborékos teáról". Megfogadtam, egyszer kipróbálom.Most eljött a pillanat.
Nekem tetszett. Nem tudom, ki találta ki, hogy ezeket a rágós golyókat belerakja, de szerintem jópofa. Tudom, a gyerekek szeretik, de sok külföldi nagyon bírja ezt a "bubble teát"...Ahogy a "bubikat" felszívja az ember a vastag szívószállal. Ezek a barna bubik valójában tápióka golyók, amik állítólag nagyon egészségesek, fehérje, vitamintartalmuk magas. Elég rágós, ízelten, dolog, a teával azonban kicsit olyan a fílingjük, mintha az ember gumicukrot rágna. Néha fogok ilyent inni :).
Csak az eső ne essen már!!!! Jövő szombaton Wolchulsan! Már várom :). Steve-ékkel megyek. Mr. Kim és bandája már ment oda, de sajnos egybeesett Jinhae-vel, ahová mindenképp el akartam jutni, így addigra le is fixáltam. De most pótlom majd. Annyi szép hely van itt... Amikor csak lehet, igyekszem utazgatni, világot látni, embereket megismerni. Azt hiszem, az élet nagy lehetőséget adott ezzel, hogy kijuthattam Ázsiába. Akármilyen nehéz is néha, mindeképp örülök, hogy ráléptem a sors által mutatott útra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése