Zuhanyzás után végre embernek éreztem magam, hiszen előző nap nem volt lehetőségünk erre. Tudom, "nefürgyé' le", ha nincs víz. De most már nagyon kellett. Képem színt kapott a tegnapi bringázás során (sajna vörös, nem barna), de szerencsére nem égtem meg.
Mint említettem korábbi fejezetben, a Bulguksa templomhoz közel volt a szállásunk, ami nagyon híres buddhista szentély itt, Koreában. Belépő elég drága -4 dollár...("Remélem, ha ennyi pénzt elkértek, különleges lesz")
Cseresznyevirágzás a templom körül.
Állítólag felgyújtották valami háborúban (Koreai-japán???), majd felújították.
Nem írok most ódákat, milyen szép volt, stb. Tetszett, csak kicsit nagy volt a tömeg...
Végezetül egy "grottó" hoz mentünk, ami fenn állt a hegyen. Ez is egy buddhista szentély volt, hegyi út indult innen a Bulguksától, de mi buszoztunk. Ugyanis a szállásról ki kellett jelentkeznünk. Ez a grottó egy Buddha-szobor volt sziklába vésve, amit fotózni nem szabadott. Már le voltam merülve fizikailag, lelkileg, a kevés alvás, a tegnapi, mozgalmas nap megtette a hatását. Négy dollárt elkértek a grottó megtekintéséért is, ami kész rablás volt szerintem... A színes lampionok már kinn díszelegtek, hírdetvén, hamarosan Buddha születésnapja (Május közepe). Amerikai mókusokat láttam a sziklák között, szerencsém volt, épp más nem vette őket észre, és így tudtam róluk jó képet csinálni.
Végezetül választani lehetett egy utolsó buddhista templom és az ebéd között. Sajnos úgy voltam, sokadmagammal, hogy inkább kaja és pihi. Egyik sráccal már mondogattuk, már kicsit túl sok volt egyhuzamban a buddhista kulturából egy kis időre. Kb. ugyanazt éreztem, mint pár éve, Szentpétervárott, mikor megnéztük kismillió templomot, a végén már "túl töménynek" éreztem az egészet. Akkor sokat viccelődtünk a "Szent Rómeó"-templomokkal...
Az ebédre egy órát kellett várnunk, már türelmetlenek voltunk... Az ajumák a végén ajándékoztak nekünk tteok-ot, tofut, puffasztott rizst, mandut, hogy kárpótoljanak. Azért rendesek voltak. Sima utunk volt haza, szép tájakat láthattunk, mindehol virágzó fákkal. Pihengettem, néztem ki a fejemből, igyekeztem pótolni az elmaradt alvást. Dajeon után kicsit bedugultunk (húú, de utálom a dugókat, nem győzöm hangoztatni!!!!), de a dugó nem tartott sokáig, Épségben megérkeztem Jukjeon-ba, ahonnan nekem közvetlen vonat van haza. A campuson is virágba borultak a cseresznyefák már. :). Éljen a tavasz!!! :)
Mint említettem korábbi fejezetben, a Bulguksa templomhoz közel volt a szállásunk, ami nagyon híres buddhista szentély itt, Koreában. Belépő elég drága -4 dollár...("Remélem, ha ennyi pénzt elkértek, különleges lesz")
Cseresznyevirágzás a templom körül.
Végezetül egy "grottó" hoz mentünk, ami fenn állt a hegyen. Ez is egy buddhista szentély volt, hegyi út indult innen a Bulguksától, de mi buszoztunk. Ugyanis a szállásról ki kellett jelentkeznünk. Ez a grottó egy Buddha-szobor volt sziklába vésve, amit fotózni nem szabadott. Már le voltam merülve fizikailag, lelkileg, a kevés alvás, a tegnapi, mozgalmas nap megtette a hatását. Négy dollárt elkértek a grottó megtekintéséért is, ami kész rablás volt szerintem... A színes lampionok már kinn díszelegtek, hírdetvén, hamarosan Buddha születésnapja (Május közepe). Amerikai mókusokat láttam a sziklák között, szerencsém volt, épp más nem vette őket észre, és így tudtam róluk jó képet csinálni.
Az ebédre egy órát kellett várnunk, már türelmetlenek voltunk... Az ajumák a végén ajándékoztak nekünk tteok-ot, tofut, puffasztott rizst, mandut, hogy kárpótoljanak. Azért rendesek voltak. Sima utunk volt haza, szép tájakat láthattunk, mindehol virágzó fákkal. Pihengettem, néztem ki a fejemből, igyekeztem pótolni az elmaradt alvást. Dajeon után kicsit bedugultunk (húú, de utálom a dugókat, nem győzöm hangoztatni!!!!), de a dugó nem tartott sokáig, Épségben megérkeztem Jukjeon-ba, ahonnan nekem közvetlen vonat van haza. A campuson is virágba borultak a cseresznyefák már. :). Éljen a tavasz!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése