Wolchulsan -egy húzós, de gyönyörű nap

Annyira szép nap volt a mai, hogy nem emberi!!! :). Fáj a torkom, nem értem, miért, de boldog vagyok!
 Tegnap éjfélkor volt Jamsil-on a találkozó, de a busz késett fél órát. Én is eltévesztettem a kijáratot. Automatikusan a 4-en mentem fel, pedig a 3-on kellett volna. De megtaláltam az óriás mosómedvét (felfújt gumifigura), ahová a találkozó meg volt  beszélve.A négy órás buszút egy alvásnak csúfolt izével tellett. Pozíció váltásához föl kellett mindig kelnem...  Hamarosan keltettek is föl minket, hogy közeledünk a célhoz. Kicsit tornáztattam a merev térdemet, bokámat. Már világosodott. A sziklás hegyek kissé havasnak látszottak... Viccesen meg is kérdeztem, a hegyoldalra mutatva, hogy az hó? - "Dehogy, csak nagyon sziklás".

 Egy kicsiny, újítás alatt álló buddhista szentélynél kezdtük a túrát. Ahogy haladtunk felfelé, egyre melegebb lett. Lekerült rólam a pulcsi. A Nap is előbukkant. a táj gyönyörű volt. Bemozdult csoportkép, még a kis szentélynél :(

 Wolchulsan hegység Korea déli partjaihoz közel helyezkedik el. Közel a tengerhez, Szöultól nagyon messze. Amiről ismert, hogy itt található meg Koreában a legmagasabban lévő "völgyhíd". Rossz volt lenézni, mivel mély szakadékon ívelt át.  Ilyen hidat láttam már Daedumsan hegységben is régebben, de akkor rossz idő volt...
 Most viszont szikrázó napsütés. A hídnál reggeliztünk, Steve, és a koreai pasasok hoztak több emberre elegendő kaját. Steve isteni mandut csinált! :) Köszönet értük!!!
Tök vicces: illik a pólóm színe a hídhoz... Nem én akartam így, véletlen volt! :)

 

Házi mandu, házi kimcsi... :) Köszönet értük!!!

Nem tudom, milyen madár, de annyira szépen énekelt.  Sikerrel ráközelítettem kamerával. Elképzelésem sincs, mi ez. Maga a madár is szép látvány. Szeretem a fotózni őket!! :)

 A csúcs felé elég hosszadalmas volt az út, hegynek le, hegyre fel... Jól kiépített szakasz volt, bár gyanítom, bizonyos részek korlát-lépcső nélkül járhatatlanok lennének...

Végül felértünk, ahonnan gyönyörű volt a kilátás, de fújt a szél. Imádom az ilyen reggeleket, még ha le is fárasztják az embert. Mikor hajnalban indulunk fel a hegyre, az ég ígéri a jó időt, csiripelnek a madarak, kel fel a Nap.  Fel tudják ezen momentumok tölteni az embert.

Megült a völgyben a köd :).

 Terrorista??? :)

Már a csúcson, egy csoportkép. A banda egy része lement a rövid útvonalon, de a többség végiggyalogolt a teljes gerincen. Velük tartottam, jellemző módon. Megfogadtam, hogy a lazább csoporttal fogok majd menni, és végül bele tartoztam az öt csajba, akik először célhoz értek!!! :)

 A kilátás a hegyről-kissé Manisan-fíling volt... :) Arra gondolok, hogy közel van a tenger, és mellette sík terep.

Szóval tovább indultunk. Fallikus szikla itt is akadt. Ami nagyon tetszett, az a  disznó-szikla, ami úgy nézett ki, mintha két malac egymáson állna... 

 Nem volt hosszú a túraútvonal, de eléggé húzosnak bizonyult, kapaszkodókkal, sziklákkal, lépcsőkkel. Izomláz azt hiszem, garantált...

 Az út vége felé egy eulália-táblát (lángfű) pillantottunk meg, ami csak ősszel lesz érdekes. Beértünk egy kis szurdokba, kígyót is láttunk. Először azt hittük, döglött, de mire előkészítettük a kamerákat, arra már elbújt a szikla mögé.Ameriakai mókusok szaladgáltak a fák között. Délre leértünk egy nagyobb buddhista templomhoz. Addigra én már kellően le voltam amortizálva, így nem tudtam élvezni. 

Inkább leültem, pihenni, megcsodáltam a lampionfüzéreket is, amik már kinn díszelegtek a szentély körül.

 

Hamarosan jött a busz, és kettőkor indultunk haza. Pihengettem, próbáltam aludni. Sima utunk volt, ahhoz képest, hogy elég messzire mentünk, viszonylag gyorsan, dugómentesen megúsztuk a hazautat. Most pihenek egyet, lehet, holnap is túra lesz, de nagyban függ a fizikai állapotomtól! :) Basszus, most nagyon rossz, még köhögni is alig tudok... Jujj...