Agymenések megint

A bad decision, situation, mistake can increase the "clever" people around us.

In case of emergency, people sometimes looking for the scapegoat, not the resolution.

There are several people in our life, who graduated as dream-breaker in secret.

Hahaha, cool wisdoms. Just life experiences:).

 Egyik fejezetemet véletlenül kitöröltem, elnézést miatta. Egy kedves olvasóm kommentelte, most válaszolok: "Köszönöm szépen! A magnóliás kép több, mint két hete készült Gyeongjuban, a híres Bulguksa buddhista templomban. A Queen és Whitesnake jó zenekarok, szívesen hallgatom őket. A Calling-ot sajnos nem ismerem, de majd rákeresek."

Még beteg vagyok, de már gyógyulgatok. Köhögni már tudok, szombaton annyira fájt a torkom, hogy még az sem ment rendesen. Őrületesen meleg van, már most, május elején!  Úristen, mi lesz velünk júliusban...

Lehet, nyáron benn leszünk a TV-ben, de még nem biztos. Egy tudományos műsor keretén belül. Már egyszer, mikor 2010 októberében a Seoraksanon mentünk végig, elkísért minket a KBS2 stábja. Két hétre rá adták le a felvételt, de nem láttam azóta sem.

Még valami: Régen azt hittem, az ajumák azért viselnek hatalmas napellenzőket ("ajuma hat" köznyelven) nyáron, mivel nem akarnak bőrrákot kapni. Most kiderült, nem a bőrrák, hanem a barnulás ellen véd ez a bizonyos napelemző. Ugyanis még itt, és Kínában is tartja magát az a középkori nézet, hogy a fehér bőrű nők a magasabb társadalmi osztályba tartoznak...Vagy a fehér bőr a szépség jele...

  Miért baj az, ha haza szeretnék menni nyáron három hétre, főleg egy hivatalos dolog miatt, amihez idő kell? Link alak vagyok emiatt??? Egy éve nem voltam otthon lassan, tavaly augusztus óta, ha kimozdultam, akkor hétvége, vagy ünnepnap volt!!!

Regeneráció

Mikor megérkeztem Wolchulsanról, nagyon fájt a torkom. Úgy bújtam ágyba, hogyha holnap jobban leszek, akkor megyek, ha nem, akkor otthon maradok. Reggel viszonylag jól éreztem magam, és úgy gondoltam, otthon csak szenvednék, inkább elmegyek. Lehet, egyesek hangyásnak tartanak, de én kicsit hiszek a természet gyógyító erejében. Mármint kisebb egészségügyi probléma-pl. megfázás esetén. Most is meleg volt, jó idő, gondoltam, romlani nem fog az állapotom, sőt, ez inkább segíthet a vírusok eliminálásában.
 Minden kezdet nehéz, állapítottam meg ezredjére. Először ki kellett buszozni a buszterminálhoz, onnan egy másik busszal tovább. Amire kismillió ember várt. Azt nem értem, mi a túróért nem indítanak hétvégente kisegítő -járatokat túraterepekhez közeli területeken. Megérné, nem felpaszírozni a buszra egy csomó embert... Mondanom sem kell, levegőt sem lehetett venni. Nem elég, hogy tömve volt a busz, 15 perc buszozás után, számomra ismeretlen okok miatt megálltunk egy buszmegállóba, és le kellett szállni. Bakker, egy nyanya, aki a hátizsákját próbálta kiszedni, szinte a vesémbe könyökölt... Amikor leszálltunk, egy vén fószer sokáig belhézott a buszsofőrrel, hogy mi a ****** van... Na felszálltunk a másik buszra, és indultunk. Szerencsére sokan leszálltak egy-két megállóval később, és lett is helyünk. Időközben többen jöttek.
Kökörcsin :)  A nünükét is megfigyeltük, én tudtam, hogy az, de az angol nevét nem tudom. Mindenesetre figyelmeztettem őket, hogy meg ne fogják, mert hólyagos lesz a kezük...

 Csak úgy...

 Szóval elindultunk, Mark és Pete fölmentek egy lejtőn, de valamelyik gyík kitalálta, hogy nem itt kell fölmenni, később kiderült, igenis, ott van a fölfelé vezető út. A késők időközebn utolértek minket. Hát a terep eléggé kaptatós volt, én meg a torkom miatt fáradékonyabb a kelleténél, főleg fölfelé menet.  Többször meg kellett állnom pihenni, mint normális állapotomban.
Egy rovarbáb :)

Rengeteg gólyahírt láttunk, emellett ibolyát is. Kellemes virágillat érződött. Öröm volt látni a zöldülő hegyoldalt, amit a rózaszín vagy fehér virágú cseresznyefák színesítettek.

Amikor felértünk az első csúcsra, kaja. Pete csinált házi csokit, csodálkoztam, miért nem olvadt meg. Kiderült, jégakkuval "rásegített".

 

Mivel túravezetőnknek, Marknak szülinapja volt, föl is köszöntöttük. Egy vicces üdvözlőlap, célzás arra, Mark sok "balesetet" szenvedett túra során, hehehe. A baleset esetén nem csonttörésre gondolok, hanem kisebb sérülésekre, karcolásokra, horzsolásokra.Amik nálam is gyakran előfordulnak...

 Mentünk tovább a legmagasabb csúcsra, nekem, bevallom, eléggé elfáradtam, mire fölértünk. A fölfelé menetet nagyon nem bírtam jelen állapotomban. Mellesleg nagyon meleg lett, és ez is megviselhetett. Nem hittem, de színt kaptam, vállam vörös. Nem égtem meg nagyon, szerencsére.
Ha jól tudom, ez a Chuncheon-área legmagasabb hegye, a neve "Kutyafog-hegy"-et jelent. Csodálkoztam, itt is van egy Mindungsan a közelben, de az nem ugyanaz, mint a 2010-ben látott Mindungsan,  ami híres az eulália tábláiról.

Aztán a lefelé menet... Valakinek sikerült letéríteni minket  a turista-útról, és kézzel-lábbal nadrágféken mentünk le a völgybe. Szerencsére baleset nem történt, de aki fehér gatyát viselt, az megszívta, ha seggre ült :).Nem részletezem hogy nézett ki, hehehehehe.

   Végül leértünk a szurdokvölgybe, a végére már untam a sziklákat, és méltányoltam, hogy kiértünk a normál terepre. Itt is sokat kellett gyaloglni. A buszmegállóba szerencsésen megérkeztünk. A csoport fele szépen lemaradt. A vendéglős ajuma segített, cserébe rendelünk tőle kaját.Kocsival a késők elé mentek, akikre már régóta vártunk. Buszközlekedés ezen részen nagyon s**r, vetekszik az eldugott magyar falvakéval... 

 Horrorjelent: Az ajuma és a vacsit készíti, épp vágja a pipit.

 

Jeremy megjegyezte, még nem látta ezt a műveletet. Én ezt nem tudtam elhinni... Gyerekként én már többször megfigyeltem ugyanezt Nagyszüleimnél, amint csirkét, vagy tyúkot bontanak. De rájöttem, nem minden ember láthatja ezt. Bár kicsit szomorú, ha azt hallom, hogy kérnek egy városi gyereket rajzoljon csikét, és 3-4 lábat rajzol neki, mivel csak ketrecben látta, sok másikkal együtt... 

 Torkom sokat javult, Eric később meg is jegyezte, hogy kezd visszajönni a hangom, a nap elején teljesen elment. Szóval éljen a temészet gyógyító ereje! Ilyenkor tavasszal jobb, mint a gyógyszer!!! :)

Wolchulsan -egy húzós, de gyönyörű nap

Annyira szép nap volt a mai, hogy nem emberi!!! :). Fáj a torkom, nem értem, miért, de boldog vagyok!
 Tegnap éjfélkor volt Jamsil-on a találkozó, de a busz késett fél órát. Én is eltévesztettem a kijáratot. Automatikusan a 4-en mentem fel, pedig a 3-on kellett volna. De megtaláltam az óriás mosómedvét (felfújt gumifigura), ahová a találkozó meg volt  beszélve.A négy órás buszút egy alvásnak csúfolt izével tellett. Pozíció váltásához föl kellett mindig kelnem...  Hamarosan keltettek is föl minket, hogy közeledünk a célhoz. Kicsit tornáztattam a merev térdemet, bokámat. Már világosodott. A sziklás hegyek kissé havasnak látszottak... Viccesen meg is kérdeztem, a hegyoldalra mutatva, hogy az hó? - "Dehogy, csak nagyon sziklás".

 Egy kicsiny, újítás alatt álló buddhista szentélynél kezdtük a túrát. Ahogy haladtunk felfelé, egyre melegebb lett. Lekerült rólam a pulcsi. A Nap is előbukkant. a táj gyönyörű volt. Bemozdult csoportkép, még a kis szentélynél :(

 Wolchulsan hegység Korea déli partjaihoz közel helyezkedik el. Közel a tengerhez, Szöultól nagyon messze. Amiről ismert, hogy itt található meg Koreában a legmagasabban lévő "völgyhíd". Rossz volt lenézni, mivel mély szakadékon ívelt át.  Ilyen hidat láttam már Daedumsan hegységben is régebben, de akkor rossz idő volt...
 Most viszont szikrázó napsütés. A hídnál reggeliztünk, Steve, és a koreai pasasok hoztak több emberre elegendő kaját. Steve isteni mandut csinált! :) Köszönet értük!!!
Tök vicces: illik a pólóm színe a hídhoz... Nem én akartam így, véletlen volt! :)

 

Házi mandu, házi kimcsi... :) Köszönet értük!!!

Nem tudom, milyen madár, de annyira szépen énekelt.  Sikerrel ráközelítettem kamerával. Elképzelésem sincs, mi ez. Maga a madár is szép látvány. Szeretem a fotózni őket!! :)

 A csúcs felé elég hosszadalmas volt az út, hegynek le, hegyre fel... Jól kiépített szakasz volt, bár gyanítom, bizonyos részek korlát-lépcső nélkül járhatatlanok lennének...

Végül felértünk, ahonnan gyönyörű volt a kilátás, de fújt a szél. Imádom az ilyen reggeleket, még ha le is fárasztják az embert. Mikor hajnalban indulunk fel a hegyre, az ég ígéri a jó időt, csiripelnek a madarak, kel fel a Nap.  Fel tudják ezen momentumok tölteni az embert.

Megült a völgyben a köd :).

 Terrorista??? :)

Már a csúcson, egy csoportkép. A banda egy része lement a rövid útvonalon, de a többség végiggyalogolt a teljes gerincen. Velük tartottam, jellemző módon. Megfogadtam, hogy a lazább csoporttal fogok majd menni, és végül bele tartoztam az öt csajba, akik először célhoz értek!!! :)

 A kilátás a hegyről-kissé Manisan-fíling volt... :) Arra gondolok, hogy közel van a tenger, és mellette sík terep.

Szóval tovább indultunk. Fallikus szikla itt is akadt. Ami nagyon tetszett, az a  disznó-szikla, ami úgy nézett ki, mintha két malac egymáson állna... 

 Nem volt hosszú a túraútvonal, de eléggé húzosnak bizonyult, kapaszkodókkal, sziklákkal, lépcsőkkel. Izomláz azt hiszem, garantált...

 Az út vége felé egy eulália-táblát (lángfű) pillantottunk meg, ami csak ősszel lesz érdekes. Beértünk egy kis szurdokba, kígyót is láttunk. Először azt hittük, döglött, de mire előkészítettük a kamerákat, arra már elbújt a szikla mögé.Ameriakai mókusok szaladgáltak a fák között. Délre leértünk egy nagyobb buddhista templomhoz. Addigra én már kellően le voltam amortizálva, így nem tudtam élvezni. 

Inkább leültem, pihenni, megcsodáltam a lampionfüzéreket is, amik már kinn díszelegtek a szentély körül.

 

Hamarosan jött a busz, és kettőkor indultunk haza. Pihengettem, próbáltam aludni. Sima utunk volt, ahhoz képest, hogy elég messzire mentünk, viszonylag gyorsan, dugómentesen megúsztuk a hazautat. Most pihenek egyet, lehet, holnap is túra lesz, de nagyban függ a fizikai állapotomtól! :) Basszus, most nagyon rossz, még köhögni is alig tudok... Jujj...

Reggel....

...a szobában lévő frigó szívbajt tudja hozni rám, gyakran azt hiszem, hogy a gépemnek van gyanús hangja, de kiderül, az biza a hűtő. Azt álmodtam Pesten voltam, találkozót beszéltem meg egy régi baráttal, és megfeledkeztem róla. Majd gondolkodtam, hogy tegyem jóvá, mert haragudott rám. Bezzeg telefonon nem hívott, hogy hol vagy meg hasonló... Pedig tudta a számom... Csak egy álom volt, de nagyon megviselt....:( Nem szeretek megbántani embereket, vagy csalódást okozni nekik, még álmomban sem, nemhogy valóságban. Akkor nekem is napokig rossz kedvem van.
 Tegnap olvastam ezt a Demotiválón "Kérlek, jobban b***d be az ajtót, mert nem biztos, hogy mindenki felébredt rá. Köszi", -röhögtem egyet rajta. Hát, szívesen kitennék ilyent a WC ajtóra, egyik szobatársamra célozva. De ez magyarul lenne poén, ha magyar koleszról lenne szó, akkor tuti értenék. Így biztos nem. Mindenesetre valamit ki fogok találni, megoldás kell, mert már a tököm teli van vele, hogy éjjel egykor meg éjfélkor a becsapódó WC ajtóra kelek...

Radioactive and Asian dust

Olvasom a híreket. Ma van a csernobili atomkatasztrófa 26.évfordulója. Szomorú esemény, bár én még nagyon kicsi voltam akkor. De a hírekből hallom, hogy eltitkolták a dolgot, csak akkor derült ki, mikor káros sugárzást tapasztaltak Európa felett. Érdekelnek a szellemvárosok. Egyszer szívesen eljutnék Prypjaty-ba. Azt hallottam szerveznek oda utakat.
 Több, mint egy éve történt a  fukusimai atomkatasztrófa. Kicsit aggódtam én is, hogy Koreát veszélyesen fogja érinteni. Egyszer, elmentem futni, mikor esőre állt. Csöpögött már, mikor visszatértem a koleszba. Főnököm mondta, zuhanyozzak le jó alaposan, ha elkap az eső útközben, mivel félő, van benne rádioaktív anyag. Szerencsére Korea nem volt veszélybe. Szerintem az volt a szerencse, hogy tavasszal történt, és nyugat felől fújt a szél. Ez pedig elvitte a káros sugárzást ellenkező irányba. Magyarul az "asian dust" elvitte a "radioactive dust"-ot. (Most van a sárgahomok-asian dust szezonja, eddig egész jól megúsztuk) Viszont egy esős napon nagy "pánikot' csináltak a rádioaktív esőből, de szerintem annak nagyobb volt a füstja, mint  a lángja. Csak olvastam róla, közvetlenül nem tapasztaltam. 
 Ami az Asian dust-ot illeti, ilyenkor tavasszal van a szezonja. 2010ről van egy konkrét emlékem. Szombat volt, a srácokkal a laborban ültünk. Akkor még nem kirándultam, néha kijártam várost nézni, ennyi. Szóval a koreai fiúk mondták nekem, ha a koleszban van net -már hogyne volna- menjek haza. Vagy ha nem akarunk hazamenni, viseljünk maszkot, mivel a labor nm túl jól szigetelt. Megdöbbentem. "Miért?"-kérdeztem."Yellow sand"-válaszolták a srácok. Sosem felejtem ezt el. Yellow sand, Asian dust, yellow dust, számos neve van ennek a tavaszi jelenségnek. Ez a bizonyos homok Mongóliából, a Góbi-sivatagból kerül ide. Mint meséltem,  tavasszal itt a nyugati szelek az uralkodóak. Pekingben gyakoriak a por-és homokviharok. Néha, ide, Koreába is eljutnak, és ilyenkor jobb zárt térben maradni.Szerencsére nem kapjuk telibe, de azért jut nekünk is belőle.
 Szóval 2010 tavaszán láttam ilyent. Visszasétáltam a koleszba, és a srácok tanácsára jól kimostam a szememet, arcomat. Ahogy sötétedett, láttam, az ég félelmetesen sárga volt. Akkor nem volt velem fényképezőgép, de pont így nézett ki. Nem saját fotó, de jól demonstrálja. Az a bizonyos homokvihar elég nagy volt, állítólag Hawaii-t is elérte. Szerencsére másnapra már tiszta lett az idő.

 Azért veszélyes ez a jelenség, mert a homokszemcsékben előfordulhatnak nehézfémek, Amik ártalmasak lehetnek a szervezetre, ha belélegezzük őket. Allergiás reakciókat válthatnak ki többek közt. Sokan a téli- tavaszi időszakban maszkot hordanak. Télen a hideg miatt, tavasszal meg főleg emiatt.
 Én is azt mondom, ilyenkor jobb zárt helyiségben, vagy otthon maradni. Remélem, idén már megússzuk. :)
 Nyáron szeretnék hazamenni. Nagyon is. Három hétre. Majd beszélek a főnökkel, eddig azt mondta, csak két hétre akar elengedni. Viszont kell nekem a három hét, mivel van pár hivatalos ügyem. Meggyőzöm valahogy, még nem tudom, hogy. Már nézem a légijáratokat. Jelenlegi állás szerint Aeroflot vagy Turkish Airlines lesz a befutó, még nem tudom. Lehet, Aeroflot, mert az a leggyorsabb. Bár sokan szidják, de szerintem annyira nem rossz.
 Holnap éjfélkor indulok Wolchulsan hegyre, és vasárnap is lesz kirándulás... Durva, két hete megint nem csavarogtam... Tudom, múlt hétvégén okom volt rá, de már hiányzik a kikapcsolódás. Unalmas hetem volt eddig, de rájöttem egy problémára, ami régóta cseszi a csőröm (pont vizsga előtti reggelen). De most beugrott, és meg is erősítették, hogy igazam van. Emellett rájöttem arra is, hogy a menzán csirkesalátára is be tudom váltani a kajajegyem. Így a csirkesaláta szezámos zsömlével a mostani aktuális népszerű kaja (mivel a zsömi kvázi üreges, beletöltöm a salit, így olyan a fíling, mintha olyan gyrost ennék, amiből kisprórolták a húst). Menzán a menü elég gyakran rossz :(.

Csak úgy...

A mai naphoz illő zene: Earth Song

Föld Napja

Ma van a Föld Napja. Nemcsak ilyenkor kellene kampányolni a természet védelméért, egyébként is vigyázni kell rá. Félek, az ember akkor venné csak észre ezt, mikor már késő... Mióta túrázom, rácsodálkozom mindig a természet szépségére, megunhatatlanságára. Ahogy képes megújulni :). Szeretem a tavaszt, a nyíló virágokat, szép időt. A nyarat is, amikor lehet fürdőzni (bár a monszunt máig sem szoktam meg). Az ősz színeit, a kirándulóidőt. Na és a telet is, a friss havat, jégcsapokkal. 
 Mai Google. :)

Vizsga és bubitea

Hulla vagyok, eléggé... Mindig elcsodálkozom, ha gondolkodunk, koncentrálunk, az nem fizikai aktivitás. És ha az agyat le is meríti a gondolkodás, akkor miért érez az ember fizikai fáradságot? Költői kérdés.
 Szóval tegnap a közérzetem már elérte a bányászvarangy tompora alját-Betudtam az idegességnek, időjárás-változásnak. Ugyanis jelenleg szakad az eső. Sajnos... Ma reggel szobatársam horkolására ébredtem :S. Elmentem futni, és felöltöztem. Mikor kiléptem a koleszból, akkor kezdtem először érezni, remeg a belsőm... Izgultam, többen elindultunk a vizsga színhelyére. Nem volt ott még senki, csak a terembeosztás volt kiírva. Kiderült, tízkor kezdődik. Kilencet mondtak, de mindegy... Izgultam is rendesen, minden és mindenki idegesített, de ezt igyekeztem nem mutatni. Akkor viszont majdnem elszakadt a cérna, amikor egy fószer olyan hangosan telefonált a teremben, hogy... na mindegy. Utálom az ilyent... Metrón, koleszfolyosón, utcán, bárhol...
 Hamarosan készülődtek, készítettek elő nekünk kávét-teát, rágcsát, hogy legyen némi frissítő a szegény vizsgázóknak.Aztán elkezdődött az egész. Mikor kiosztották a kérdéseket megnyugodtam... Egész jól teljesítettem szerintem, de konkrétumot csak jövő hétvégén tudok mondani. Remélem, a tanárok is azt gondolják, jó lett, addig nem szólok semmit. Megkönnyebbültem, ennyit éreztem, mikor szakadó esőben gyalogoltam vissza a laborba.Vizsga során valójában attól szoktam félni, hogy "lefagyok", és nem emlékszem semmire, amit eddig megtanultam. Szerencsére ilyen még nem volt, reméljük, nem is lesz.
 Sosem felejtem el azt a karácsony előtti, zh utáni pillanatot, mikor Kyu-hwan egy határozott mozdulattal bedobta  a jegyzeteit a  kukába. Máig röhögök rajta. Én is olyan határozott mozdulattal löktem a jegyzeteimet a fiók mélyére... 

 Fáradt vagyok, de nagyon.SeRok-kal és pár ismerősével elterveztük, hogy elmegyünk ma a Seoul Grand Parkba, kicsit kikapcsolódni. De a rossz idő sajnos közbeszólt. Emiatt háromkor csatlakoztam hozzájuk a COEX-ben, A COEX egy nagy bevásárlóköpont, a campustól fél órányi vonatozásra. Jamsilhoz közel viszonylag. Kikapcsolódás, pihi, gondoltam, otthon nem akartam maradni, mivel semmihez sem volt kedvem.
 Benéztünk pár ruhaboltba, élveztük a plüss-játékokat, néha felpróbáltuk a bizsukat. Nekem bevallom, még most is örömet okoznak a cuki plüssfigurák (Totoro és társai...), Nem vásároltam semmit, de élveztem, hogy végre túl vagyok az egész tanulás-mizérián... Azonban ittam egy érdekességet. Beültünk egy Fruit Café-ba, ahol fagylaltot és shake-ket lehetett inni. Egyszer olvastam a "buborékos teáról". Megfogadtam, egyszer kipróbálom.Most eljött a pillanat.

 

Nekem tetszett. Nem tudom, ki találta ki, hogy ezeket a rágós golyókat belerakja, de szerintem jópofa. Tudom, a gyerekek szeretik, de sok külföldi nagyon bírja ezt a "bubble teát"...Ahogy a "bubikat" felszívja az ember a vastag szívószállal. Ezek a barna bubik valójában tápióka golyók, amik állítólag nagyon egészségesek, fehérje, vitamintartalmuk magas. Elég rágós, ízelten, dolog, a teával azonban kicsit olyan a fílingjük, mintha az ember gumicukrot rágna. Néha fogok ilyent inni :).

 Csak az eső ne essen már!!!! Jövő szombaton Wolchulsan! Már várom :). Steve-ékkel megyek. Mr. Kim és bandája már ment oda, de sajnos egybeesett Jinhae-vel, ahová mindenképp el akartam jutni, így addigra le is fixáltam. De most pótlom majd. Annyi szép hely van itt... Amikor csak lehet, igyekszem utazgatni, világot látni, embereket megismerni. Azt hiszem, az élet nagy lehetőséget adott ezzel, hogy kijuthattam Ázsiába. Akármilyen nehéz is néha, mindeképp örülök, hogy ráléptem a sors által mutatott útra.

Romantikus szerelmes dal, hehehehe

Csak két kép...

Pihent agy... Most a káosz teljes... mindjárt sétálok egyet, talán jobb lesz. Viszot előkerült két poénos kép a múlt heti Gyeongju-ról :)

Első, épp Mummu király sírjánál vagyunk. A srácokkal kövekkel próbáljuk megcélozni a tengeri sziklákat. Nekem olyan fejem van, mintha a tengerbe készülnék köpni.... Nem is, így nem akartam a tengert szennyezni.... (máshogy sem) hehehehehehehehehehehehehehe

Másik kép egy saját kép, elég népszerű volt a képtárban. A bácsik arckifejezése mindet visz, nem?? Vagy a tipikus "hülye turisták"-típusú tekintet. Másik értelmezés szerint minél jobban akarnak kinézni a fotón. Éljenek a spontán fotók!!!!!! :)

Holnap tessék nekem szurkolni, hogy minél jobbra írjam meg a vizsgát!!!! :))))

Este fél 8: Segíítsééég!!! Közérzetem a bányászvarangy tompora alatt... Azt sem tudom, mihez fogjak, mit nézzek át... Egyszerre érzem, hogy vágom az egészet, meg hogy gyík vagyok ehhez... Legszívesebben az élő fába is belekötnék... ÁÁÁÁH!!!!

Két nap...

...és túlesek ezen az egész vizsga-mizérián.... Már várom, komolyan. Ha minden jól megy, a tanulós részt lezárom, most már csak a kísérletek, és az írás -az utóbbi Főnököm szerint a kényes rész... Jobb is. Váratlanul ért az egész vizsga -dolog, nem győzöm hangoztatni....
 Főnököm tegnap adott egy rahedli zh-t, javításra... Háát, lefárasztott kellően. Nem volt nehéz, hiszen csak aminosavak szerkezetét kellett leírni, és besorolni  őket. Ha valaki rossz helyre írta őket, de teljesen jól, egy pont mínusz csak (hatból)... Férfias erőfeszítés kellett, hogy ki ne éljem ki a szadista hajlamaimat. Hogy nulla pontot adjak rá így. De akkor nem lennék különb azoknál a tanároknál, akiken én is bosszankodtam pár éve. A másik "kedvencem" a teszt volt, ami nálam kb. a lottózással volt egyenrangú. Bocsánat, hogy így kiírom magamból, de találkoztam pár szemétséggel. A teszt szerintem nem fedi a valós tudást, emiatt nem szerettem... Ha egyszer oktatni is fogok, sosem adok olyant a diákoknak, mégha könnyű javítani, akkor sem. És nem is fogom csakis azért lehúzni bizonyos diákok jegyét, hogy kiadja a Gauss-görbét... 
 Nyeltem már elég sokszor, ért pár igazságtalanság. Nem beszélek erről részletesen, de  valahogy úgy érzem, jó lenne itt mielőbb végezni. Az a baj, hogy sok jó fej ember elment, miután lediplomázott. Főleg két indiai srácról beszélek, akik humorukkal, poénjaikkal összetartották a társaságot. Hiányoznak. sokszor azt veszem észre, hogy klikkesedik a banda. Ha nem tudnék hétvégente kiszabadulni, már becsavarodtam volna.

Elegem van az emberekből néha... Komolyan...

Gyeongju 4: Bulguksa

Zuhanyzás után végre embernek éreztem magam, hiszen előző nap nem volt lehetőségünk erre. Tudom, "nefürgyé' le", ha nincs víz. De most már nagyon kellett.  Képem színt kapott a tegnapi bringázás során (sajna vörös, nem barna), de szerencsére nem égtem meg.

 Mint említettem korábbi fejezetben, a Bulguksa templomhoz közel volt a szállásunk, ami nagyon híres buddhista szentély itt, Koreában. Belépő elég drága -4 dollár...("Remélem, ha ennyi pénzt elkértek, különleges lesz")

Cseresznyevirágzás a templom körül.

Állítólag felgyújtották valami háborúban (Koreai-japán???), majd felújították.

Nem írok most ódákat, milyen szép volt, stb. Tetszett, csak kicsit nagy volt a tömeg...

 Végezetül egy "grottó" hoz mentünk, ami fenn állt a hegyen. Ez is egy buddhista szentély volt, hegyi út indult innen a Bulguksától, de mi buszoztunk. Ugyanis a szállásról ki kellett jelentkeznünk. Ez a grottó egy Buddha-szobor volt sziklába vésve, amit fotózni nem szabadott. Már le voltam merülve fizikailag, lelkileg, a kevés alvás, a tegnapi, mozgalmas nap megtette a hatását. Négy dollárt elkértek a grottó megtekintéséért is, ami kész rablás volt szerintem... A színes lampionok már kinn díszelegtek, hírdetvén, hamarosan Buddha születésnapja (Május közepe). Amerikai mókusokat láttam a sziklák között, szerencsém volt, épp más nem vette őket észre, és így tudtam róluk jó képet csinálni.

 Végezetül választani lehetett egy utolsó buddhista templom és az ebéd között. Sajnos úgy voltam, sokadmagammal, hogy inkább kaja és pihi. Egyik sráccal már mondogattuk, már kicsit túl sok volt egyhuzamban a buddhista kulturából egy kis időre. Kb. ugyanazt éreztem, mint pár éve, Szentpétervárott, mikor megnéztük kismillió templomot, a végén már "túl töménynek" éreztem az egészet. Akkor sokat viccelődtünk a "Szent Rómeó"-templomokkal...

 Az ebédre egy órát kellett várnunk, már türelmetlenek voltunk... Az ajumák a végén ajándékoztak nekünk tteok-ot, tofut, puffasztott rizst, mandut, hogy kárpótoljanak. Azért rendesek voltak. Sima utunk volt haza, szép tájakat láthattunk, mindehol virágzó fákkal. Pihengettem, néztem ki a fejemből, igyekeztem pótolni az elmaradt alvást. Dajeon után kicsit bedugultunk (húú, de utálom a dugókat, nem győzöm hangoztatni!!!!), de a dugó nem tartott sokáig, Épségben megérkeztem Jukjeon-ba, ahonnan nekem közvetlen vonat van haza. A campuson is virágba borultak a cseresznyefák már. :). Éljen a tavasz!!! :)

Gyeongju 3 :Mummu király tenger alatti sírja

Reggel korai ébredés volt, gyorsan magamra kaptam egy farmert és két réteg pulcsit. Buszba pattantuk, és irány a tengerpart. Alig egy óra zötykölődés után értük el.
Mint mondtam, Gyeongjuban sok uralkodó sírja van, de ezek közül legérdekesebb Mummu király tenger alatti sírja. Ez a bizonyos Mummu király egyesítette a három birodalmat, ezáltal Koreát. Azt kérte, hogy halála után a tengerbe temessék, hogy sárkányként reinkarnálódjon, és védje a keleti partokat.

 Kedvelt zarándokhely  a koreaiak számára. Sokan kiülnek ide meditálni, étel-és italáldozatot (soju, makgoli) illetve mécseseket raknak a homokba, Az ételáldozat az lehetett tteok, vagy épp gyümölcs, amik odavonzották a sirályokat, és galambokat... Sokan később, napfelkelte után csörgőkkel "zenéltek", amit egyfajta rituális szertartásnak gondoltam.

  

Hihihihihi!!!

 

 A kukacnak áznia is kell: srácok később fürödtek egyet, én megint csak röhögtem. Ez a tengerpart egyébként kedvelt strand nyáron. A tenger tisztának tűnt.

 Tíz perces buszozás után megtekintettünk egy buddhista szentély maradványait, amiből már csak a "pagodák" maradtak. Állítólag ezt a szentélyt az a bizonyos Mummu király hozta létre.(Gameunsa)

Végezetül egy víztározót néztünk meg...

Ezek után irány vissza a szállásra, ahol reggeliztünk.

Gyeongju2 : Bringával a városban

Gyeongjuról tudni kell, hogy híres történelmi város. Az egykori Shilla birodalom fővárosaként írta be magát a történelembe. Ahogy láttam, a történelmi emlékeket szépen rendbe tartják, igyekeznek vonzóvá tenni a turisták számára.
  Szóval a kölcsönzőben kiválasztottam egy kellőan magas bringát, és elindultunk felfedezni a környéket. Eleinte nyögvenyelősen ment a tekerés, mivel a járdán valaki folyton elénk jött.
 "Sej ribizli, piros bicikli" -meg is jegyezték, megy a bringa a napszemüvegemhez. Nem utolsó szempont, hehehe.

Rengeteg uralkodó sírelméke megtalálható a környéken. Először egy ilyen komplexet látogattunk meg,

A sírok belsejébe is be lehetett menni, ahol, aranyékszereket, leleteket csodáltuk meg.
Páran éhesek voltak, beugrottunk egy szendvics-bárba, Egy szimpla szenyóra fél órát kellett várni... gáz, nem???

 Tekertünk tovább egy mesterséges tóhoz, ami a városon kívül esett. Az egész utat virágzó cseresznyefák övezték. Csodálatos volt :). Meg kellett állapítanunk, ha nem tudjuk valahová az utat, vagy nem ismerjük, az képtelenül hosszúnak tűnik...
 Az obszervatórium (később) modellje, árvácskákból.

 

 Egy mesterséges tóról volt szó, aminek partja szintén gyönyörű volt.

 Párocska, tandemmel, egyen-pulcsiban :))). Cuki...

Egy olasz étterem is üzemelt a tó partján, szép kilátással a tóra. Beültünk oda. Nem volt egy olcsó hely, de jól esett a kaja, és a hangulata sem volt utolsó. Levest ettünk (valami zöldség-krémleves volt), fokhagymás pirítóssal. Azt hiszem, kiütközött rajtam az európai kaja - hiány. Való igaz, már vannak dolgok, amiket nyolc hónapja nem ettem. 

 Bringáztunk vissza, szép volt nagyon a naplemente. Repcében is fotózkodtunk. Nem tudom, nekem viccesnek tűnik, de itt Koreában nagy divat a repcetáblában pózolni... (Az Iron Maiden Holy Smoke című dal klippje jutott eszembe... Mióta láttam a klippet, a repcéről mindig beugrik Bruce Dickinson, rózsaszín pólóban, hahaha, imádom azt a pasast! :))

 

A visszaút sokkal gyorsabbnak tűnt. Az obszervatórium körül megcsodáltuk a cseresznyefákat, és szörnyülködtünk az ízléstelen, zenélő hintókon, amik már neonfénnyel voltak kivilágítva... (meg néha lónyerítést szimulálnk) Fúj...

Kipróbáltuk Gyongju híres péksütijét, a Hwangnam bread-et. Ott készítették helyben, az erre specializálódott boltok környékén kellemes illatok terjengtek. Vörös babbal töltött tésztáról van szó, elég vastagon tömve a bab-pasztával. Nekem ízlett, de volt, aki szerint túl sok volt a töltelék. Ízlés kérdése. Mielőtt valaki meglepődne a vörösbabon, elmagyarázom, itt Ázsiában péksütik (és fagylalt...) kedvelt tölteléke. Gesztenyére emlékeztető íze van. Amikor először ettem ilyent, és nem tudtam mi, azt hittem, gesztenye...

 

 A szuveníboltot is megcsodáltuk. Ismét megállapítottam, ami valahányszor átfut az agyamon, ha Insadongon járok -itt egy vagyont el lehetne költeni...Nem a giccsre gondolok, hanem olyan dolgokra, amik tényleg szépek!!!!
Ez pedig a híres obszervatórium, aminek virágból készült modelljét már mutattam. Kivilágítva, este nagyon is szép. A Silla-emléparkról és a kis tavacskán kivilágított pavilonról sajnos lemaradtam, de annyira nem bánom.

 

 Este 9 volt, mire elindultunk a busszal a szállásra,  elaludtam. Érzékeltem, dugóba keveredtünk. Az új hely közel volt a híres Bulguksa templomhoz (erről később).