Káosz

Káosz... Sajnos... teljesen jelen pillanatben. Közeledik(nek) a negyedéves zh(k). Tanulás, mellette írok, amiről kértek, írjak egy összefoglalót, várom a további teendőket. Tulajdonképpen örülök a feladatnak, főleg ami előre mozdít. Élvezem, hogy angolul kommunkiálok, és ha fejlődhetek. De néha úgy bele tudok kavarodni a dolgaimba, mint romacsemete a hózentrógerbe (gimis angoltanárom szavai :) ). Utálom, ilynekor nem tudok koncentrálni semmire.
De azért van kiút! Jövő hétvégén Seoraksan -túra, éljen!!! Az remélem, erőt ad a további dolgaimhoz!
Most nincs honvágyam. Remélem, karácsonyig nem is lesz (akkor meg elkerülhetetlen). Egyik kollégám szavai: "If no homesick, then worksick" :). Magyarul, munkamánia. Hát az sincs, egyelőre, de szeretem a melót és a sulit is.

Esős hétvége, szerencsére nem teljesen plusz némi indiai gasztro

Szobaton egyik indiai haverom, aki nemrég nősült, meghívta a bandát (labor) az új családi fészkükbe, némi helyi specialitást bemuatatni. Azaz egy nagy ebédre, az indiai konyha remekei voltak terítéken. Amúgy élvezhetőek a kaják, sőt, isteniek! Curryvel nem spórolnak. Bevallották, miattunk még kevésbé spóroltak. Sőt, ők nem esznek sertést, de miattunk főztük. De tanácsot kértek a barát(unk)tól -aki fogyaszt ilyent. De azért szerintem túlzottan kitettek magukért, indaia teát, speciális rizslepényt csináltak. De attól még az emberbe beletömték volna a világot is, már jóllaktunk, mégis teli akarták pakolni a tányérunkat, ha nem tiltakoztunk eléggé :))). Banánnal fejezték be a kaját. Teli voltam (voltunk), mint egy cementes zsák :))).

Vasárnapi túrához nem volt kedvem szombat este, de egyik ismerősöm meggyőzött. A Bukhansat már kissé untam, de ismerőseim meggyőztek. Reggeli futás: nem esik az eső, tehát útnak indultam. Korán értem oda, féltem, hogy rossz megállóba mentem, mivel nem volt még ott senki akkor... De nem!
Hosszas buszvárakozás után odaértük, majd irány felfele! Lenn a völgyben kellemes idő volt, egy szál blúzban feszítettem, de a csúcson már fel kellett húznom a pulcsit. Fújt a szél, nem is gyengén. Telibe is talált a zuhé, miután a forrásvízből kortyolgattunk. De amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen ment is el! (szokatlan módon) . A levelek már sárgultak!
Jövő szombaton Seoraksan, éljen!! Alig várom! Remélem, addigra több tarka leveél és szín lesz!

Szülinapi buli - tűzijátékkal

A cím ne tévesszen meg senkit, nem a saját születésnapomról van szó, hanem egyik kedves ismerősöméről. Nekem csak télen lesz, da ha valaki a számgyertyámat megfordítja, az bosszúra számíthat! :)
Mióta túrázom, azóta sok embert ismertem meg, és többel is összebarátkoztam. Hisz klassz társaság, és jó érzés, hogy üzengetünk egymásnak: "jössz a szombati/vasárnapi kirándulásra? Remélem, találkozunk". Szóval egyik ilyen kedves ismerőöm hívott meg, egy közös haverunk szülinapjára:). Megírta nekem, hogy 8 előtt találkozunk az 5ös metró egyik állomásánál, közel a Han folyóhoz. Ugyanis valami kulturális rendezvény volt, tűzijátékkal. Augusztus 20án kimaradtam ebből, bár állítólag most nem volt akkora banzáj Pesten.
Mivel most elég fontos dologgal vagyok elfoglalva, nagyon leköt, szinte kitölti a gondolataimat, azért kicsit kimerülten indultam el. A tömött metrók (péntek este-szindróma...), a fogukat és orrukat felváltva szívó emberek sem javítottak a kedélyállapotomon. De aztán odaértem. Elég kellemes, frekventált környék, a csajokkal is hamar összefutottunk. Több ismerősük ott volt. A tárasásg feledtette velem az utazással járó bosszúságokat, a tűzijáték is hamar elkezdődött. Hotdog (a koreai hotdogot megkóstoltatták velem most, más, mint otthon, valami krumlis tésztában van a virsli, pálcikán, amúgy egyet értek velük, ebből nem lesz tiltólistás kaja :) ), szárított hal, meg hasonló dolgok majszolása közben gyönyörködtünk a fényekben.
Tényleg lenyűgöző volt, a távolban valami táncot is bemutattak. Egy óráig tartott, nagyon élveztem a dolgot! A Han folyó felett történt az egész, rengeteg ember bámulta, a fűben ülve!

Majd páran elindultunk, szülinapi torta-beszerző körútra. A Baskin Robbins-ba akartunk menni (jégkrémtorta ügyében). De nem találtuk meg, ígyhát az első cukrászdában vettünk egy nagyon mutatós kalóriabombát. Ami nem is volt baj, hisz az ünnepelt mondta később: túl hideg van már a jégkrémtortához. Szerintem a fagyihoz sosincs elég hideg :))). (Prágában valaha alig fagypont fölötti hőmérsékleten kóstoltuk meg az állítólag híres cseh fagyit). Amúgy Koreában, a cukrászdákban nagyon guszta süteményeket árulnak.
Lelültünk a füves vízpartra, és felköszöntöttük a szülinapost. Rájöttünk, mire nem jó a süti doboza! Késnek, tálcának és kanálnak is használhattuk. De bevallom: a süti inkább volt szép, mint ízletes, de azért "nagy nehezen" elfogyott!
Klassz estém volt, jól esett az ismerőseimmel találkozni, és további embereket megismerni, kicsit dumálni, "kiereszteni a gőzt". És először -nem, másodszor, egyszer az egyetemen is volt még tavasszal-láttam Koreában tűzijátékot:))).

Hamarosan október!

Szeptember vége. Október pár napon belül. Egyik kedvenc hónapom. Talán iskolás koromben egy reflex miatt, hogy közeleg az őszi szünet? Vagy már unom a meleget, és örülök a kirándulóidőnek? Nem tudom megmondani, de talán mindegyik.
Végülis, van benne valami. Vége van a szeptemberi esőzéseknek, és már elmúltak a melegek. Vénasszonyok nyara. Ragyogó napos idő, amikor öröm kirándulni menni. Tanulmányaim is gördülékenyen mentek. És a legjobb túrák emlékei októberhez fűződnek! Bódvarákóra is le szoktunk menni, ELTE-s éveim alatt. Egyszer bár elmosta az eső, de általában ezek a hétvégék feltöltöttek, megnyugtattak.
Tavaly ilyenkor még nem tudtam, hol leszek egy év múlva... Hogy egyáltalán összejön-e a kijövet. Lediplomáztam, munkát kerestem, és valahogy nem bíztam benne, hogy fölvesznek Szöulba. Nagyon meglepődtem, mikor pár hét múlva összejött. De erről majd később mesélek.
Tény: Éljen az október (hamarosan :)), amikor csak lehet, ki a természetbe!!! Bár közeledenk a negyedéves zh-k, de akkor azt a hétvégét kihagyom!

Laza túra, és az eddigi legcikibb élményem

Vasárnap reggel. Futás közben megállapítottam: szép napunk lesz ma is. De még egyelőre túl sok volt a felhő. Korán indultam, mivel távoli állomás, de a vonatok most nem átalltak pontosan jönni. Még nem volt ott senki. Egy tojásos koreai szendvics elfogyasztása után (cukrot is tesznek bele, no comment, én nem igényeltem. undorító a zöldséges rántotta cukorral, fúj) falngáltam egyet a környéken, és hamarosan jöttek a többiek, több ismerős, haver jelen volt.

Tömegnyomor volt ma is, a vasárnap, és biztos a kellemes idő miatt. A buszon is tömeg-nemá... A mai gyaloglás elég laza volt, 3-4 órát, ha töltöttünk a hegyen. Nem is mentünk egy csúcsra sem fel, kissé egyhangúnak érződött, bár ennek ellenére nem lett rossz napom. Majd indultunk Jongno-o-ga felé, ahol egy vásárcsarnok volt. A terv szerint ott makgoli és pajeon fogyasztást ütemeztünk be. Beérve az épületbe először a disznócsülkök tűntek fel. Ma sem hoznak lázba, ecseteltem, otthon sem szerettem. Viszont a tojásos-krumplis palacsintatészta isteni kaja :). Tengeri herkentyűvel, hússal, de simán is. Makgolival főleg. Amúgy a kajálás folyamán egy zoknimajom is szerephez jutott, aminek Makgoli lett a neve :). Kreatív találmány :).

Tehát az egyik legcikibb élményem, mióta a kontinens túloldalán vagyok. Ne tessék disznó dologra gondolni, csak szerintem volt kissé kellemetlen. Szóval a vásárcsarnok mellett olcsón -végkiárusítás? - lehetett kapni gyümölcsöt. Gondoltam: a görögdinnye úgyis drága a környéken, ahol lakom. Itt meg töredéke annak, akkor veszek már egyet, nem baj, ha Lőric belecsinált! (Lőrinc nap után Magyarországon már nem érdemes dinnyét venni). Tehát némi alma kíséretében vettem egy gyümölcsöt. Sajnos, elejtettem a szatyrot, megrepedt a dinyne.
Nem volt nagy kár, ítéltem meg, és egy árustól kaptam egy zacsit, tehát dupla csomagolás. Sétáltam Jongno-sam-ga felé, és belül szerintem úgy mosolyogtam, mint az almák a táskámban, hogy volt egy szép napom :). A metrón lábam mellé tettem a sérült gyümölcsöt, és elpilledtem, elgondolkodtam. Leszállás előtt: két nő döbebnten mutogat valamit: kiderül,a dinyelé folyt ki! Csak tudnám hogy... Leszálltam, hogy ne legyen nagyobb kár, és az alma -hátizsákmban volt zacsijába is belehúztam a már megvislet dinnyét. Féltem, hogy balhé lesz belőle, dehát már elment a vonat...
A koleszba érve rendbetettem, és megállapítottam: íze isteni! (szobatársam szerint is). De ilyen kínos helyzetben még nem voltam, mióta Koreában élek. Remélem, nem lesz belőle nagy gond: annyi más súlyosabb dolog van, ezért bűntetni a metrón... 100 ilyen történhet egy nap. De nekem akkor is okozott pár kellemetlen pillanatot...

Végre kirándulóidő!!!! Egy nagyon nagy túra Bukhansanban.

A keddi esőzéseknek volt egy óriási haszna: végre elmúlt a hőség és a fülledt idő. Sőt, 20-22 fokra lehűlt a levegő, ami kellemes kirándulóidő. A szerdai hosszas Bukhansan-túrát a beharangozott rossz idő (persze nem jött be:)) miatt átrakták csütörtökre, Chuseok harmadik napjára. Am nem is volt nagy baj, mert szerdán nem volt túl nagy kedvem túrázni, gondolván, biztos most nagyon csúszhatnak a sziklás terepek.

Szerencsém volt: a haverom, aki szervezte, elhalasztotta csütörtökre. A belső órám most sem hagyott cserbe, fel tudtam kelni korán, bár a későn érkező vonatok miatt így is késtem pár percet. Csak négyen indultunk el. A nap ragyogóan sütött.
Nem vagyok kezdő túrázó, de egy valami nem változott: az első egy óra még most is holtpont maradt. Amikor az embernek megfordul agyában: miért vág bele? Tudott volna kicsit többet aludni, átejtőzni az utolsó szabadságnak kiírt munkanapot. Szerencsére csak futólag, mert a friss levegő, a táj szépsége, és a ragyogó napsütés elfeledtette a kezdeti nehézségeket, és örömmel kapaszkodtam fel a nehéz terepeken! Mert azért húzós emelkedők voltak, hogy feljussunk a csúcsokra.
Néhol érintettük a Szöul köré épült falakat is ("koreai nagy fal"), és hamarosan elértünk egy pihenőt, ahol pár percre megálltunk. Sajnos, a Bukhansan legnagyobb hegycsúcsán tömegnyomor volt. Nem mi voltunk az egyetlenek, akik kihazsnálták a szép időt és szabadnapot. Elég sokat kellett várni, mire fel-és lejutottunk. Másodjára mentem fel ide, de első alkalommal a köd rontotta az élményt. Most viszont a tömeget leszámítva a kilátás csodálatos volt! Dobongsant azonban ejtettük ma, mivel már így is majdnem kilenc órája fötörtünk, kis pihenőkkel. Haverom, aki vezette a mai napot, tréfálkozott egyik leágazásnál: "Itt az utolsó lehetőség, hogy Dobongsanra felmenünk". Tudtam, hogy csak viccel, nem is hagytam szó nélkül. Fáradtak voltunk, és már késő lett volna a leérés. Tehát irány a Buddha-templom, majd a túrázóterep vége, ahol megettünk egy tengeri herkentyűs - zöldhagymás palacsintatésztát. Ami nem is lett volna baj, de a koreai zöldhagyma olyna erős, hogy a magyar zölpaprika elszégyellné magát mellette! :)
Megérte ezt a napot, az izomláz ellenére is! Éljen az ősz, éljen a túrázás!!!

Kolesz-gasztro

Most, hogy ünnepnap van, a kolesz aránylag üres. A legtöbb kollégista hazament, hogy családjával töltse a szünnapokat. Menzák, legtöbb kajálda zárva. Mit tesz az a kollégista, aki valamilyen ok miatt (tanulni kell, dolga van, vagy olyan távol él a családjától, hogy nem éri meg-pl. jómagam) az otthmaradás mellett dönt. Legegyszerűbb megoldás: zacskós kaja, jelen esetben az instant ramen. Nem kell hozzá más csak forró víz, és kampec. De egy idő után uncsi, a fülén jönne ki az embernek. Második opció: nyers kaján élni, kekszen, péksütin, miegymás (szobatársak le tudják nyúlni a másikét :), mint néha mi is :) ). De egészségtelen, hizlal, és idő után nem élvezhető. Rendelni is lehet, de az drága, csak alkalmankénti megoldás. És lehet, hogy az ünnep miatt plusz felárat pakolnak a kajára, nem tudom. Bár a kolesz felé gyakran járnak fel motoros ételfutárok. Szinte csak aludni járok "haza", de előfordul, hogy esti futásom (sportpálya van a kolesz előtt :)))) során több motor is elszáguld mellettem.
További dolog: főzés, egyszerű dolgok összedobása. Sajnos, a konyha nem alkalmas bonyolult dolgok készítésére, sütő is hiányzik. Szóval nem tudok Jamie Olivert játszani, de nem is akarok. Gyakorlott kollégistaként mégis van némi tapasztalatom, ha nem is sok.
Még hétfőn beszereztem két dolgot: tojást és édesburgonyát (batáta). Mindkettő értékes tápanyagokat tartalmaz, és gyorsan, könnyen elkészíthető. És a batátát szeretem, mikor kóstoltatták velem, ízlett. Csak kölcsön kell vennem szobatársam edényét, (megengedte, hogy használjam) és egész kellemes menüt lehet összeállítani!


Régi koleszomban több lehetőség volt, sütő és több főzőlap a tűzhelyen. Ezen kívül fritőzt, szendvicssütőt is beszereztek. Ötödévesen én is készítettem egyszerű kajákat. Például tököt sütöttem, amit Anyuval imádunk! :)). Emellett spenót, vagy éppen hagymás bab (egyik srác azt hitte, konzerv, mondtam, én főztem) vagy éppen mirelit kaják is voltak a repertoáromban. Tudom, nem nagy gasztronómiai különlegesség, de akkor is, megvolt az öröm, hogy igen, a saját főztömet eszem. Még a teljesen szimpla ebéd is nagyon jól tudott esni ezzel a tudattal. Húsvétkor akkoriban, tojásfestés ürügyén bundás kenyeret csináltam, bár az nem lett az igazi. Nem mondom, szobatársaimmal rendeltünk néha pizzát, de nem volt mindennapi eset.
A szomszéd szobában a csajok viszont egész komplex dolgokat össze tudtak állítani. Kicsit irigyeltük őket, de engem büszkeséggel töltött el a tudat, hogy ha főzni nem is tudok annyira, de egy tojás vagy krumpli megpárolása nem okoz nehézséget!