Hát, Koreában eddig nagyon kevés negatív diszkriminációval találkoztam, de ma szerintem megtörtént a legdurvább, amit eddig tapasztaltam. Nem ér annyit, hogy balhé legyen belőle, de rosszul esett.
Szóval hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, nem megyek a Jeju Marathon-ra. Nem dacból döntöttem így, nincsen bajom senkivel a futóklubból, épp ellenkezőleg a többséggel nagyon jól kijövök. Van 1-2 ember, aki kicsit megváltozott időközben, de azt les**rom. Egyszerűen több dolog volt, ami miatt inkább most nem mentem. Majd jövőre :). Szóval, mivel a legközelebbi futás, amire nevezni tudok, június végén lesz, hogy ne romoljon a kondícióm, neveztem erre a kis futóversenyre, a Hanyang University mellett. Nem kaptam visszajelzést, de gondolom, ha talán regisztráltak rendesen. Azaz reméltem :).
Nem is volt gond, megkaptam a csomagomat. Kerestem mosdót, és közben elestem, felhorzsoltam a térdem. Az ujjamon lévő sérülés is felszakadt (pár napja elvágtam az új késemmel...), és nagyon vérzett. Szerencsére nem voltak a horzsolásaim súlyosak, simán tudtam velük futni. A rajtnál sokan rám mosolyogtak, főleg az ajusshik. Elindultunk, nagyon meleg volt, párszor majdnem feladtam, ráadásul emelkedők is voltak. A frissítőpontoknál vedeltem a vizet. Az utolsó 3km-ig vezettem a női mezőnyt (kevés csaj futott), ott előzött meg egy másik női futó. Jó volt beérni, sokan tapsoltak. Vártam az eredményhirdetést, de egy női futó dühösen nekem támadt, hogy "veguk" "anyejo", amiből rosszat sejtettem. Emellett reklamált a szervezőknek. Nem értettem mit, de a többség kedves volt velem rajta kívül. A csaj, aki megnyerte, odavezetett a sátrukhoz, megosztották velem a dinnyéjüket és a makgolijukat. Emellett a térdemen lévő kis sérüléseket látva kerestek elsősegélynyújtó embereket, és kezelték a horzsolásokat (Nekem gyerekkorom óta a horzsolások életem részei, most is sportolok, túrázom, és ennek velejárói). Köszönet ennek a kedves terepfutó klubnak a kedvességért, ők aranyosak voltak :) :).
Eredményhirdetés, és egy másik nőt állítottak a dobogóra... Sokan reklamáltak, láttam a helyezettek listáját, ott is rajta volt, másodikként értem célba. Nem értem, miért derogálta a szervezőket, hogy egy külföldi fiatal is tud futni (mert a társaságban én voltam a legfiatalabb). És nem értem azt is, akit a dobogóra a helyemre tettek, kinek kije volt. Olyant is hallottam, hogy csak egy bizonyos szervezet tagjai lehettek helyezettek. Nem tartottam igazságosnak. Azt hittem, a sportban nincsenek ilyen dolgok, legalábbis Koreában nincsenek. Eddig is indultam versenyeken, értem is el kisebb sikereket, de senkit, hogy kihez tarozom, milyen szervezetnek vagyok a tagja. De azt mondom, les**rom, nem ér annyit az egész dolog, hogy ebből nagyobb ügyet csináljak. Azt mondom, ne legyen ennél nagyobb bosszúság... :)
Persze korcsoportomban egyedüli induló voltam, és kárpótlásul kaptam egy érmet, virágokat, meg egyéb apró ajándékokat. Bár rossz szájízzel mentem el, annak a terepfutó bandának a kedvessége jól esett. Emellett egy srác a zebrán leszólított, hogy látott engem futni, és gratulált :).
A képekért meg köszönet a terepfutó egyesület tagjainak :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése