2014. május 5., hétfő

Kirándulásunk Jeju-n: Ilchul-bong és a szörnyű hazaút

Nagyon jól aludtam, emiatt nem csatlakoztam azon emberekhez, akik napfelkeltét nézni mentek Ilchul-bong-ra. Kiderült, jól is jártam, mivel felhős, hideg idő volt, így nem láttak ők semmit. Fáradt voltam, két éjszakán át hiányosan aludtam, és a tegnapi túra is lefárasztott. Egyik csaj szerint: "nekik kellett volna nekem fizetni, hogy fölmenjek oda hajnalba"-hát egyet értettem vele (oda van kisebb belépő a kráterhez).
Reggeli is járt volna a szálláshoz, de a kedves ajumma Dolores Umbridge-os mosollyal közölte, hogy a rizses cucc (porridge, helyi nyelven) csak koreaiaknak jár. Ezt a rasszizmust... Először kajáltunk, az indaiak húzták a szájukat a tengeri herkentyűs ramen láttán, de mikor megkóstolták, kiderült: nem is volt olyan szörnyű. A Nap időközben kisütött, így örömmel másztunk meg a híres krátert (negyedszerre is megérte, sőt sokadjára is meg fogja), és sétáltunk a tengerparton is.
A "nagyfaterokkal". Idén nem fotóztam annyit őket, annak ellenére, hogy nagyon bírom ezeket a szobrokat :).
 Azáleák itt is virágoznak :).
 Kilátás :).
20 perc alatt elértük a  krátert.




 Vulkanikus tengerpart :)


 Találtunk pár szép kagylót :).

 Buddhista templom :).




 Ez a buszmegálló tetszett :).
 Kedvenc falfestményem :) :).
 Visszafelé szintén hosszadalmas volt a kompút...
Azt hittem, az emberek nagy része csak kedden megy vissza... TÉVEDTEM! TÉVEDTEM! TÉVEDTEM!!! A legrosszabb buszutam volt, amit el lehet képzelni. Csótányok, varangyok, kiköpött rágók. VV Cristofel, Fluor Tomi, Győzike stb... (csak viccelek... Amúgy inkább a csótány, mint Győzike). Viccet félretéve: Aludni sem lehetett, mivel égett a villany, mindenki hangoskodott, gondolom az idegesség miatt. Fájt a fejem és a hasam, már kijött rajtam az a bizonyos "klausztrofóbia", ami ilyenkor ki szokott. 9 órás buszozás volt, és ettől be lehet golyózni (csak viccelek). Az utakon horrorisztikus dugók voltak, Gunsan-nál többek közt, éjfél után érkeztünk meg Szöulba, szerencsére taxival gyorsan otthon voltam, hullafáradtan érkeztem meg. Nem vette el a kedvem az incidens a nyári Jeju-tól, ezt kijelentem... Az ember, ha néha jól akarja érezni magát, bele-belelép 1-1 kutyagumiba, lócitromba vagy tehénlepénybe. Tudom, idegesítő beletaposni abba a bizonyos s**rba, de azért gyakran megéri, ha az ember egy számra fontos dolog miatt lép bele (megtanultam az élet során...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése