Na ma futottam egy nagyot. Megint. Méghozzá a második teljes maratonomat. Azaz megtettem durván a Budapest-Bicske, vagy Győr-Mosonmagyaróvár távot autóúton (az előbbi, az autópálya miatt Darwin-díjas ötlet lenne...)
Most néztem meg a neten: kocsival kb. annyi a távolság. Csak az összehasonlítás kedvéért írom. Nem öndicshimnusz, de imádok erről írni, mivel büszke vagyok arra, hogy sportoló (hosszútávfutó) lettem :). Még ha amatőr is.
Mivel tudom, öndicséret büdös, kicsit komolyra fordítom a szót. Fél 10re kellett ott lenni, a futóklubosok időben ott voltak. Yeouido-n zajlott a verseny. A Han-folyó, illetve az egyik, oda bemenő mellékfolyó mentén szaladtunk. Amúgy egész nap szinte csak csokit ettem csokival, ilyenkor szabad (jó ürügy a maraton a csokizásra). Négyen szaladtuk a teljes maratont, mondanom sem kell, én voltam köztük az egyedüli csaj. Szép idő volt, aminek örültem nagyon. Csak a futónacim esetén volt némi bibi. Méretre stimmelt, de egy nálam alacsonyabb (emiatt tömzsibb) emberre tervezték...Túl magas vagyok a koreai standardhoz.... Megoldottam térdzokni, és egy hirtelenjében vásárolt sort segítségével (beszereztem fülvédőt is). Az egyik futóklubos srác már régebb óta ismer, és ő mondta, fura engem naciban látni, mivel eddig mindig sortban feszítettem. Sajnos a héten kijött rajtam a hidegallergia (combomon csalánkiütés-szerű foltok), mikor -5 fokban kocogtam (harisnya nélkül), de ma kellemes meleg volt. Emiatt nem kockáztattam, ami lehet, buta döntés volt. Már az elején éreztem, túlöltöztem... Utólag, szakvéleményeket olvasva is megállapítottam a "túlöltözés"-dolgot. 10 fok felett sort és rövid ujjú ajánlott.
Téli futós outfit... Csak úgy koreai módon sortot kell húzni a cicanacira (höhö). Aztán hidegebb időkben még egy réteg pulcsi, harisnya, sál, sapka, kesztyű, és hajrááá!!!! :)
A "maratonos csapat"...Kemény három (ok, négy) ember vállalta be.
10kor indulás,
csak a teljes maratonosoknak. A többi futás dél körül kezdődött. Az
első szakaszon tuti azzal hibáztam el, hogy gyorsan futottam (futóklubos
srácok szerint is). Félmaraton-szinten ez jó lett volna, de full maraton esetén annyira nem szerencsés. Nem tudom az időmet, de szerintem ez egyéni csúcs lett
volna. 10km-től lehetett chokopie-t és Poccari Sweat-et fogyasztani.
Nem volt ez olyan nagyszabású, mint Chuncheon. Ott volt min nevetni, rengetegen szurkoltak nekünk, emellett nem "oda-vissza" ment, hanem "körben". Ami viszuont tetszett hogy 2-3km-enként voltak
frissítőpontok, ahol legalább vizet tudtunk inni. Most eléggé
kiszáradtam, így vedeltem a lötyit.
30km után volt a holtpont, ahogy a szakvélemények mondják. 31km után konkrétan eltört a mécses, annyira lemerültek az energiáim, hogy nem emberi. Ekkor éreztem igazán azt a "belső hangot" (ami lehet, a józan ész sugallata volt), ami arról akart meggyőzni, adjam fel (sok futótól hallottam hasonlót). De a kisördög is ott motoszkált bennem "ezt be kell fejezni!" Ekkor már elég ádáz csatát vívtak egymással...
Hamar túllendültem ezen, de 32kmtől, amikor a félmaratonosokkal (össze)futottunk, pár ismerős arcot is láttam, akik megjegyezték a piros (teljes maratonos) rajtszámom esetén, hogy én tuti jobban kikészültem, mint ők (sok emberen látszott, kimerült, így besétált). De azután meg kellett állnom minden km után egy kicsit. 1-2 percre, sétálni. 37km körül pár, félmaratonos ajusshi akart velem "flörtölni" ("házas vagy?"), de már nevetni-beszélni sem volt erőm. Ha félmaratont csináltam volna (eredetileg azt akartam, csak lemondtam a novenberi maratont Jirisan miatt, emiatt írtam ezt át teljesre), tuti szakadtam volna rajtuk. Utols 3km-nél a teljes maratonos ajusshi-k mondogatták nekem, meg ne álljak. Végül sikerrel célba értem, az időjelző 4 óra 5 percet mutatott (ezúttal lehetett hinni neki), ami 5 perccel (5 és fél) jobb, mint az októberi maratonom. A kisördög most győzedelmeskedett, én lefutottam a második maratonomat. 4 óra alá lenne jó menni, de majd talán egyszer...
Végülis, most lehet hinni az időzítőnek:
Érem... A 42.195km a legszebb rajta :) :)
Az
öltözőben azonban elsírtam magam. A kimerültség mellett kijött rajtam
az a sok s**r feszültség, izgalom, kétség, amit mostanában érzek. A
futás, fizikai fáradtság kihozta. Mikor megnyugodtam és átöltöztem,
akkor megtaláltam a futóklubos fiúkat. A két maratonos srác ott volt,
és mondták, aggódtak, mivel látták, túl gyors vagyok (ahhoz képest,
hogy csajként csináltam). A negyedik emberről meg az a pletyka terjeng,
hogy holnap is maratont akar futni... NOOORMÁLIS??? :) :)
Szóval mire visszatértem a campusra, megnyugodtam, sőt, már tudok is örülni a dolognak. Talán a célt is elértem: Lefárasztottam magam annyira, hogy ne fo***k annyira a védés miatt!!! (höhöhö)
A következő teljes szerintem a Seoul Intenational Marathon lesz márciusban. Nekem nincs bajom a hidegben futással, hiszen a hideg ellen föl lehet öltözni. Nulla fok felett én simán futok hosszú távot (-10 fokokban már nem vállalnám, bár akkor is rendesen edzem naponta). Sőt, hidegben is szoktam kocogni (rendesen futni). Decemberre már nincsenek futások meghirdetve....:( Januárban, lehet, inkább túrázni fogok hétvégente. Februárban azonban már nincsenek őrült hidegek, szóval akkor már minden lehetséges :). Jól esik, hogy a futóklub emberei bírnak, és "csapattagnak" tekintenek. Talán kicsit "gyökértelennek" érzem magam manapság, emiatt jelent sokat "tartozni valahová".
Másnap: Nagyobb izomlázam van, mint az október végi maraton után, feszül a combom rendesen, de vállamat is érzem. De járni-lépcsőzni tudok. Ma reggel inkább pihentem, kell a regeneráció. Mint minden (a legtöbb) fiatal, én is szeretnék jól kinézni. Azért jó érzés, ha a tükörből egy sportos, energikus ember néz vissza... Nem(csak) hiúság kérdése az egész.Nem vagyok fogyiszakértő, de olvastam pár dolgot. Sok ember ott hibázza el, ha le akar fogyni, hogy elkezd éhezni, vagy kipróbál fogyitablettákat, illetve mindenféle csodadiétát. Az éhezéssel csak blokkolják az anyagcserét, megszólal a vészcsengő, a szervezet takarékra kapcsol. Ha meg az ember visszatér a rossz szokásokhoz, akkor is fuccs az egésznek. Ami meg a fogyitabit illeti, használati utasításban is benne van, hogy nem helyettesíti a helyes táplálkozást és a rendszeres mozgást azok a bogyók!!! Csak táplálékkiegészítők.
Olvastam olyant is, hogy volt, aki az általa olvasott diétákból betartotta azokat az utasításokat, amik NEKI TETSZETTEK, így nem szenvedett, és sikerrel lefogyott. Emellett tartósan, mivel a helyes táplálkozást tudta tartani. Sport is nagyon fontos, de csak olyan mozgásforma, amit szeretünk csinálni, különben nonszensz az egész. Szóval ennyit akartam mondani. Nem okoskodom, csak leírom ezeket. Sosem diétáztam igazán, próbáltam helyesen enni. Bár most, védés árnyékában voltak kisebb "kilengéseim", bár belefér. Nem lettem stresszevő... szerencsére. Combból-fenékből lenne jó kicsit leadni, de azért jó látni, hogy nem vagyok löttyedt a kényes részeken!!!
Most néztem meg a neten: kocsival kb. annyi a távolság. Csak az összehasonlítás kedvéért írom. Nem öndicshimnusz, de imádok erről írni, mivel büszke vagyok arra, hogy sportoló (hosszútávfutó) lettem :). Még ha amatőr is.
Mivel tudom, öndicséret büdös, kicsit komolyra fordítom a szót. Fél 10re kellett ott lenni, a futóklubosok időben ott voltak. Yeouido-n zajlott a verseny. A Han-folyó, illetve az egyik, oda bemenő mellékfolyó mentén szaladtunk. Amúgy egész nap szinte csak csokit ettem csokival, ilyenkor szabad (jó ürügy a maraton a csokizásra). Négyen szaladtuk a teljes maratont, mondanom sem kell, én voltam köztük az egyedüli csaj. Szép idő volt, aminek örültem nagyon. Csak a futónacim esetén volt némi bibi. Méretre stimmelt, de egy nálam alacsonyabb (emiatt tömzsibb) emberre tervezték...Túl magas vagyok a koreai standardhoz.... Megoldottam térdzokni, és egy hirtelenjében vásárolt sort segítségével (beszereztem fülvédőt is). Az egyik futóklubos srác már régebb óta ismer, és ő mondta, fura engem naciban látni, mivel eddig mindig sortban feszítettem. Sajnos a héten kijött rajtam a hidegallergia (combomon csalánkiütés-szerű foltok), mikor -5 fokban kocogtam (harisnya nélkül), de ma kellemes meleg volt. Emiatt nem kockáztattam, ami lehet, buta döntés volt. Már az elején éreztem, túlöltöztem... Utólag, szakvéleményeket olvasva is megállapítottam a "túlöltözés"-dolgot. 10 fok felett sort és rövid ujjú ajánlott.
Téli futós outfit... Csak úgy koreai módon sortot kell húzni a cicanacira (höhö). Aztán hidegebb időkben még egy réteg pulcsi, harisnya, sál, sapka, kesztyű, és hajrááá!!!! :)
30km után volt a holtpont, ahogy a szakvélemények mondják. 31km után konkrétan eltört a mécses, annyira lemerültek az energiáim, hogy nem emberi. Ekkor éreztem igazán azt a "belső hangot" (ami lehet, a józan ész sugallata volt), ami arról akart meggyőzni, adjam fel (sok futótól hallottam hasonlót). De a kisördög is ott motoszkált bennem "ezt be kell fejezni!" Ekkor már elég ádáz csatát vívtak egymással...
Hamar túllendültem ezen, de 32kmtől, amikor a félmaratonosokkal (össze)futottunk, pár ismerős arcot is láttam, akik megjegyezték a piros (teljes maratonos) rajtszámom esetén, hogy én tuti jobban kikészültem, mint ők (sok emberen látszott, kimerült, így besétált). De azután meg kellett állnom minden km után egy kicsit. 1-2 percre, sétálni. 37km körül pár, félmaratonos ajusshi akart velem "flörtölni" ("házas vagy?"), de már nevetni-beszélni sem volt erőm. Ha félmaratont csináltam volna (eredetileg azt akartam, csak lemondtam a novenberi maratont Jirisan miatt, emiatt írtam ezt át teljesre), tuti szakadtam volna rajtuk. Utols 3km-nél a teljes maratonos ajusshi-k mondogatták nekem, meg ne álljak. Végül sikerrel célba értem, az időjelző 4 óra 5 percet mutatott (ezúttal lehetett hinni neki), ami 5 perccel (5 és fél) jobb, mint az októberi maratonom. A kisördög most győzedelmeskedett, én lefutottam a második maratonomat. 4 óra alá lenne jó menni, de majd talán egyszer...
Végülis, most lehet hinni az időzítőnek:
Szóval mire visszatértem a campusra, megnyugodtam, sőt, már tudok is örülni a dolognak. Talán a célt is elértem: Lefárasztottam magam annyira, hogy ne fo***k annyira a védés miatt!!! (höhöhö)
A következő teljes szerintem a Seoul Intenational Marathon lesz márciusban. Nekem nincs bajom a hidegben futással, hiszen a hideg ellen föl lehet öltözni. Nulla fok felett én simán futok hosszú távot (-10 fokokban már nem vállalnám, bár akkor is rendesen edzem naponta). Sőt, hidegben is szoktam kocogni (rendesen futni). Decemberre már nincsenek futások meghirdetve....:( Januárban, lehet, inkább túrázni fogok hétvégente. Februárban azonban már nincsenek őrült hidegek, szóval akkor már minden lehetséges :). Jól esik, hogy a futóklub emberei bírnak, és "csapattagnak" tekintenek. Talán kicsit "gyökértelennek" érzem magam manapság, emiatt jelent sokat "tartozni valahová".
Másnap: Nagyobb izomlázam van, mint az október végi maraton után, feszül a combom rendesen, de vállamat is érzem. De járni-lépcsőzni tudok. Ma reggel inkább pihentem, kell a regeneráció. Mint minden (a legtöbb) fiatal, én is szeretnék jól kinézni. Azért jó érzés, ha a tükörből egy sportos, energikus ember néz vissza... Nem(csak) hiúság kérdése az egész.Nem vagyok fogyiszakértő, de olvastam pár dolgot. Sok ember ott hibázza el, ha le akar fogyni, hogy elkezd éhezni, vagy kipróbál fogyitablettákat, illetve mindenféle csodadiétát. Az éhezéssel csak blokkolják az anyagcserét, megszólal a vészcsengő, a szervezet takarékra kapcsol. Ha meg az ember visszatér a rossz szokásokhoz, akkor is fuccs az egésznek. Ami meg a fogyitabit illeti, használati utasításban is benne van, hogy nem helyettesíti a helyes táplálkozást és a rendszeres mozgást azok a bogyók!!! Csak táplálékkiegészítők.
Olvastam olyant is, hogy volt, aki az általa olvasott diétákból betartotta azokat az utasításokat, amik NEKI TETSZETTEK, így nem szenvedett, és sikerrel lefogyott. Emellett tartósan, mivel a helyes táplálkozást tudta tartani. Sport is nagyon fontos, de csak olyan mozgásforma, amit szeretünk csinálni, különben nonszensz az egész. Szóval ennyit akartam mondani. Nem okoskodom, csak leírom ezeket. Sosem diétáztam igazán, próbáltam helyesen enni. Bár most, védés árnyékában voltak kisebb "kilengéseim", bár belefér. Nem lettem stresszevő... szerencsére. Combból-fenékből lenne jó kicsit leadni, de azért jó látni, hogy nem vagyok löttyedt a kényes részeken!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése