Egy kis "művészet"... ismételten

Elküldtem a "nagy művet". Pihenésképpen festettem kicsit... Berni pásztor kutyust, aki túl anorexiás lett (Szüleim szerint) állítólag... Ok, fiatal kutyának szántam... 4-5 hónapos kölyöknek. Nyáron különben is vedlenek és lefogynak... Egyik futóklubos ismerősömnek annyira tetszett, hogy kérte, rajzoljam le az ő fenevadját is (ok, nem fenevad, egy aranyos kutyus az is :) ). Pihenésként megtettem, elég jól sikerült. Sőt, neki is tetszett  :) :). De nekem is az első pasztellkrétás kísérletem, ez a berni pásztor tetszik legjobban! :)

Tegnap egy szemináriumra kellett menni. A kijutás kínkeserves volt. Indulás előtt láttuk, hogy egy ürge rosszul lesz a megállóban. Nem csodálkoztam egy percre sem. Amilyen tömegnyomor volt a szerelvényen, kis híján nekem is kikívánkozott a reggeli... Kicsit tömegfóbiás vagyok, ezt meséltem már. Az előadás jó volt, csak a kijutási mizéria, az más tészta. Egyelőre hálás vagyok a sorsnak, hogy 15 percnyi gyaloglással eljuthatok a laborba. Remélem, a következő munkahelyem és "fészkem" között is képes leszek gyalog vagy bringával ingázni...

Nagyon lehűlt az idő, már kesztyűben futok. Aztán hamarosan jön a sapka-sál, sőt hamarosan harisnya is... Nátha-időszak ezerrel, folyamatosan zenét hallgatok munka közben, annyira idegesít a többiek szörcsögése... Még mázli, hogy ezt megtehetem...

Hétfő és kedd reggel valahogy nem volt kedvem futni, csak este. Ma végre reggel is elmentem. Elestem... Nincs semmi bajom, szerencsére, csak hát "jól bevertem a térdem", talán pár lila folttal megúszom. Olyan most úgy sincs rajtam.  Durva, ha télen ér ilyen "baleset", jobban szokott fájni, mintha nyáron.

Amúgy meg, amit várok: Szombaton Jirisan, vasárnap Gayasan.