Hamarosan indulok Yongsan-ra, és hajnalban meg fogom csodálni 2013 első napfelkeltéjét. BÚÉK Családomnak, valamennyi barátomnak, ismerősömnek, illetve ellenségemnek! Egyik osztálytársam isteni indiai kaját csinált nekünk. Persze főzésközben rengeteget röhögtünk. Köszönet érte, itt is! :)
Indiai fűszerek...
Színek összhatása: fokhagyma, gyömbér, paprika, paradicsom, illetve hagyma.
Indiai curry-s pipi-most sem tudtam kézzel enni....
...és földön törökülésben ülni sem. Én, 'puhány" európai csajszi...
Klassz év volt 2012, remélem, 2013 is méltú folytatás lesz. Optimista vagyok!! :) :)
2012. december 30., vasárnap
Hát, idén sem maradtunk koleszos tűzriadó nélkül... Éjjel fél 2 van... Jujjj :( :(.Gyomorgörcs, idegesség... Álomtündér amúgy sem volt nyugiban, de most megint elszállt... :(
Kissé megijedtem, de nem annyira, mint tavaly, karácsony előtt. Nem volt nagy pánik, kevesen rohantak ki a folyosóra. Gyanítom, a konyhában égettek el valamit. Így keveset aludtam, mivel munkámban utolsó percben variáltak valamit, és elég sokat küszködtem vele. Aztán ilyenkor... nem vagyok túl készséges. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Ennek ellenére megoldottam a problémát. Ilyenkor vagyok elégedett magammal. Ez nem öndicshimnusz, de azért örülök, hogy tudok gondolkodni.
Kicsit félek az új évtől. Rengeteg dilemma, kétség van bennem. Ugyanakkor várom is. Teli vagyok tervekkel, célokkal. Igyekszem megőrizni ezt az optimizmust. Este irány a Seoraksan, és majd ott kicsit kitisztulok spirituálisan.
Tegnap a laborban egy konzultáció volt. Rengeteg feladatom lesz januárra, elég meghatározó időszak lesz ez az életmben. Vegyesek az érzelmeim az dolgokkal, új évvel kapcsolatban. Egyszerre örülök, hogy vannak feladataim, illetve félek is tőlük. Igyekszem azért szombatonként meglógni továbbra. Csak most több barát, kedves ismerős távol van, akik nagyon hiányoznak. De tudom, visszajönnek (nemsokára).
Újévi fogadalmak:
- Nem aggódni annyit a dolgaim miatt.
-Munkámból igyekszem a lehető legjobbat kihozni.
-Szabadidőmben továbbra is túrázni, utazni, amennyit lehet.
-Megőrizni azt a pozitivizmust, ami idén ősszel ragadt rám.
-Leadni 5 kilót (fb-n volt pár tiltakozó megjegyzés...)
Hülyeségeket álmodtam összevissza. Tegnap délben nagykaja volt, talán évzárás miatt. Délután kettő után nem ettem szinte semmit plusz futottam is, mégis kijöttek az ostoba álmok... (Pl. egy olyan ember követett, erőszakoskodott velem, akit nagyon nem bírok. Másik, hogy a laborban utolsó percben mondták meg, hogy ünnepnapon konzultáció lesz, és én már lefixáltam arra a napra valamit).
Reggel futottam, élveztem a friss havat, a felkelő Napot, a teliholdat. Holnapután Seoraksan. Kedvenc hegyem, remélem, a napfelkelte szerencsét hoz 2013-ra. Kell nagyon a pozitív energia, az önbizalom most. Minden szempontból...
Ez jó: Ahogy magadat látod: Komplex emberi érzelmek, álmok, remények. Ahogy a legtöbb prof lát benneteket: Agy a pálcikán... Hát, van benne valami. Szerencsére Főnököm elfogadja azt, hogy túrázom...
Ha visszatekintek 2012-re, azt a következtetést vonom le, egész jó évem volt. Sok minden történt, jó is, de sajnos rossz is. Az utóbbiból főleg az év első felében volt részem. Sok honvággyal, pár csalódással.De ennek ellenére megfogadtam, mosolyogva fogok visszatérni Koreába. Sikerült is, és ez a mosoly azóta is tart. Ünnepek alatt is kisebb volt a honvágy, mint szokott lenni. Lassan letelik a harmadik évem. Ha visszatekintek erre a három évre, azt mondom: nem bánok semmit, akármi is történt.
Na, és mit kívánok az újévtől? Hát, mondanom sem kell, egészséget, pozitív energiát. kiegyensúlyozottságot, még több önbizalmat. Nemcsak magamnak, Családomnak és összes otthoni-itteni barátomnak is. Szeretném befejezni a PhD-t, és jó állást találni, akár Koreában, akár Európában. Szeretnék hazajutni nyáron kicsit, lehetőleg 3 hétre (ez most halál komoly...). Emellett szeretnék minél többet világot látni, élvezni az életet, amikor csak lehet. Emellett szeretném, ha Maqgyarország gazdaságilag-politikailag is helyre rázódna, illetve egy jó dalt indítana az Eurovízión. :) Kb. egyelőre ennyi.
Legyen már Január 1!! Seoraksanra akarok menni!!! :)
Gyönyörű, napos karácsonyunk volt, a csípős hideg ellenére is nagyon-nagyon élveztem! Még nem voltam a Namsan Tower-nél, hát itt az idő, hogy eljussunk oda is! Jól is tettük, ugyanis a Namasan Hanok Village-ben gyönyörű jégszobrokat állítottak ki. Azt az egyet kifogásoltam, hogy túl kis területen helyezték el őket, így nehezen lehetett jó képet csinálni... Azért sikerült :).
Ezek a madarak nagyon tetszettek :)
Gyönyörű volt... Egy buddhista objektum.
:) :)
Jujj, ez itt nagyon -nagyon perverz!!! :) Röhögtük is eleget, kicsit "Farba Tours"...
Felülnézetből...
Próbálkoznk, próbálkozunk...
Egy régi ház belülről. Imádtam...
Egy kínai kajáldában ebédeltünk, épp vigyorgok, mint pék kutyája a meleg zsömire... Azaz vigyorog, mint Vándormadár a tengeri herkentyűs levesre :) :). Tök vicces, volt angol étlap, illetve oda volt a személyzet attól, hogy két külföldi, angolul beszélő ember tér be enni hozzájuk...
Szégyen gyalázat, hogy három éve vagyok Koreában, de még nem jártam a Namsan Tower-nél. Mindig találtam kifogást, hogy ne menjek. Túra, meló, fáradt vagyok, túra, most el akarok menni Szöulból hétvégére, túra, most más programom van, túra, most nincs megfelelő társaság, túra, még több túra. Ennek ellenére örültem, hogy fölmentünk, itt is gyönyörű havas volt a táj...
A Namsan Tower egyébként egy használaton kívüli TV torony, Szöul jelképe. Kávézók, éttermek, múzeumok (köztük egy játékmackó múzeum) vannak benne. Egy kellemes erdei úton sétáltunk fel, de a felvonót is igénybe lehetett volna venni, ha valakinek nincs kedve sétálni. (én nem vagyok olyan ember :) ) Nagyon népszerű kiránduló hely, elég nagy tömeg volt. A toronyba magába nem mentünk fel, mivel állítólag elég sokat kell várni a liftre. Aki meg ismer engem, tudja, nem én vagyok a világ legtürelmesebb emberek.... Amúgy is -10 fok volt...
A torony közelében ezek az objektumokat régen kommunikációra használták. (valaha a hadsereg) Füstjeleket adtak ezeken keresztül egymásnak, így jeleztek a másik erődben lévő katonáknak.
Egy kis romantika: A toronynál volt egy kerítés, ahol a szerelmesek lakatokat helyezhettek el. Akkor elvileg örökké fog tartani a szerelem (höhö). Szerintem ez kicsit nyálas... Rengeteg lakatot raktak a kerítésre. Persze a kulcsokat nem lehet eldobni, ahogy a régebben tették, kamerával figyelik. Balesetveszélyes, illetve környezetszennyezés is.
Hideg, de gyönyörű nap volt. Bár ez sem a szokványos karácsony volt, amit otthon tapasztaltam volna. De ha a szombati túrát, a vasárnapi istentiszeteletet, illetve a mai napot számításba vesszük, az egyik legemlékezetesebb karácsonyom volt. Köszönöm az összes kedves itteni barátomnak, ismerősömnak! Az otthoniaktól kapott karácsonyi üdvözletekért is hatalmas köszönet! :) :)
Még egy hozzám közel álló stílusú karácsonyi dal! :) Az idei karácsonyhoz illik, főleg, hogy nem vagyok otthon, viszont a barátaim körében sikerrel "vettem" az ünneplés akadályait. Persze nem szeretem annyira, hogy a karácsony csak az üzletről szól. Szinte. Koreában is csak üzletet látnak benne. Mint sok más helyen...
Bokjeong-dong kicicomázva!
Pont december 24én érkezett meg egy kedves barátnőm (és pesti koleszban szobatársam) levele! Igaz, már emilban, fb-n is megköszöntem, de itt is megteszem! Tényleg nagyon -nagyon örülök neki!!! :)
Tudom, még csak holnap-holnapután lesz érvényes, de ismételten kívánok Családomnak, minden olvasómnak, ismerősömnek, barátomnak, ellenségemnek (höhö) nagyon kellemes karácsonyi ünnepeket, és sikerekben gazdag új évet!!! :) (Az SP Spirit of Christmas-t akartam betenni, de kicsit morbidnak találtam! Ez az MC dal viszont jó! :))
Karácsony, laboros verzió :)
Bár bevallom, kicsit idén nehezemre esik hallani a karácsonyi zenéket. A dekorációk látványa is csak szívfájdalmat okoz nekem. Egyfajta tagadásban éltem/élek ez ügyban. Múlt szerdán kicsit dühös voltam, rám jött egyfajta honvágy-roham. Nem tudok rá szebb szót. Nem tudom, mi okozta, pedig eddig egész jól bírtam a strapát. Most már viszonylag jól vagyok. Tudom, a karácsony is csak egy szünnap, mikor kicsit pihenhetünk. A januári hajtás előtt ezt fogom tenni. Tegnapelőtt jött egy pöpec meghívó a gyülekezetből, karácsonyi összejövetelre. Tavaly nagyon jó volt, játszottunk, de idén nem volt semmi különös. Jó volt látni a rég nem látott ismerősöket, és a futózokninak-csokinak is örültem, amit kaptam. Kicsit elkapott akkor az ünnepi hangulat. Mindegy, a holnapi napot (25ét) pihenéssel fogom tölteni. Sajnálom, hogy ez a dolog itt kiszaladt. Sokszor írtam róla. Viszont annyi jó dolog történt velem idén, amik kárpótoltak :).
Elég rosszul aludtam péntek este, oka az lehetett, hogy viszonylag későn ettem (zh-javítás este 8 előtt, rendeltünk némi gyorskaját)... Hajnali öt körül fogtam a futócipőm, és leszaladtam a szokásos reggeli távomat. Ilyenkor, ha nem tudok aludni, a futás sokat segít, hogy életképes legyek. Kívánja a szervezetem, szinte minden körülmények között... Én ilyen vagyok.
Felhős, ködös időben indultam útnak, de már a metrón is összefutottam ismerősökkel, akiknek nagyon megörültem. A buszon is sok rég nem látott haver vigyorgott rám (én meg vissza rájuk :) ). Az buszút képtelenül hosszú volt (koreai buszokról meséltem, gyakran előbb megkerülik a Földet, mielőtt célba érnek). Nem voltam egyedül a kialvatlanságot illetően, így útközben próbáltuk pótolni a pihenést, mindenféle hülye pózban.
Majd végre megérkeztünk, irány a túraterep! Komolyan mondom, azt az örömöt, amikor beértünk a havas erdőbe, nem lehetett leírni. Útközben: CC: "Eva, találd ki ki mentette meg a világot!" ÉN: "Chuck Norris?" Ő:"Nem". Én: "CC?". Ő: "Eltaláltad!"
Mr. Kim csal: Húzatja magát a csajokkal, föl a hegyre! :) FAIL, nagyon is FAIL.
Nem volt húzós terep, hólánccal -egyesek szerint hólánc nélkül -sikerrel lehetett teljesíteni (lefelé már kellett). Később kajáltunk, akkor kezdtem el igazán érezni, hogy nagyon hideg van... De hamarosan indultunk fölfelé, és elmúlt a fázás. Közben folyamatosan fotózkodtunk, ökörködtünk. A gerincre felérve megcsodáltunk a gyönyörű fákat-rengeteg különös példányt láttunk!
A hegycsúcs? Az leírhatatlanul gyönyörű volt! :) Hihetetlen, a köd, a dér, a felhők és a hó összjátéka mennyire fenomenális látványt tud eredményezni! :) Taebaksan, Manisanhoz hasonlóan "szent hegy", azaz misztikus hegy. Volt olyan, hogy fotóztak minket, és mondták: "Egy, kettő, három, Ganghwa-do" (Manisanra, a sámánista szentélyekre utalván)
Persze az ugrás itt sem maradt el! :)
Ezt Chuck Norris megirigyelné.... hehehehe :)
Csoportkép a felhők előtt! :)Elég gáz, nehéz fotózni. Vagy az emberek sötétek, vagy a felhők nem látszanak...
A zúzmarás fák! AMAZING!!! :)
A felhők! :)
Hegycsúcs: Ez már ezerszer elsütöttem: a hülyeség az megy!!!!!!
Egy cuki buddhista szentély elérése után indultunk lefelé! Nekem ez tényleg tetszett, pedig elég kicsi volt, meg egyszerű.
A lefelé menet néha kicsit seggen csúszva, zacsikon szánkózva ment... Tudom, egyesek erre mondanák: "Nooormális?". Igenis normális! :) Tél van, a legszebb évszak! :) Gyerekként én is csúsztam szalmazsákon! :) Lett pár "kompromittáló" fotó a szánkózásról, de ide csak a (relative) normálisakat mertem föltenni :).
A hófesztivál helyszínén értünk le, ahol a már javában folytak az előkészületek, a hószobrok gyártása. Januárban lesz, ha valaki ilyenkor jár Koreában, nagyon ajánlom, mert szép! Buszba ültünk, irány a kajálda. Már ott elkezdődött a buli, ami később a buszon, a norebanggal folytatódott.
Hű, ronggyá énekeltem a torkomat hazafelé... Hihetetlen jó volt! :) ..
Ezt hiányoltam nagyon, ezt a buszon való bulizást, éneklést, ökörködést. A régi CIK (Climbing in Korea) túrák hangulatát. Most visszajött ez az érzés, és iszonyat jó volt! Tulajdonképpen ez a nap egy előkarácsony volt, ami elterelte a figyelmemet a honvágyról. Sajnos írásban nem tudom visszaadni azt a hangulatot, érzést, amit ez a nap váltott ki belőlem. De mindegy, örülök, hogy elmentem! :)
Gyönyörű nap volt, klassz idő, rengeteg jó fej emberrel. Tipikus Climbing in Korea hangulat. Most fáradt vagyok, holnap mesélek róla részletesen! Előre is kellemes ünnepeket kívánok Családomnak, minden kedves ismerősömnek, barátomnak, plusz az olvasóimnak is! :)
2012 december 21. A maja jóslat szerint ezen a napon jön el a világvége. Hát, jó vicc. Párszor már megjósolták, de sosem jött el.
Ez is nagyon igaz: "December 21 lesz a legidegesítőbb nap a Facebook történelmében". Hát, fel vagyok készülve a "túléltem a világvégét" posztokra :).
Ezt az "időjárás-jelentést" csak poénból raktam ki FB borítónak! :)
Szóval viccet félretéve, nem hiszek a világvégében. Ennek ellenére hiszek némi változásban. Hiszek benne, hogy az emberek mentalitása változni fog. Nem lesz többé pesszimizmus, ítélkezés. Nem lesz a "dögöljön meg a szomszéd tehene is" gondolkodásmód. Az emberek nem ítélkeznek többé az alapján, milyen a nemzetiséged, világnézeted, vallásod, vagy hasonló dolgok alapján. Nem vagyunk egyformák, egyéniségek vagyunk, megvan a küldetésünk, feladatunk az életre.
Tudom, kicsit utópista gondolatok ezek, de akkor is, nagyon jó lenne! :) Ha a holnapi napot túlélem, irány Taebaksan szombaton! :). Karácsony miatt már nem bánkódom annyira, bár tegnap rondán kiütközött a honvágy. Január nagyon kemény lesz, érzem a csontjaimban. De nem baj :).
...ééés, tudtam, hogy ő mentette meg a világot! :) :) Hehehehe!
Nem nagyon követem Korea politikai eseményeit, de kiderült, Korea elnöke Park Geun -He (Saenuri párt) lett, 52%-kal nyert Moon Jae in-nel szemben (48%- Democratic United). Csak tegnap Főnökömmel, egyik kollégámmal és két undergraduate diákkal elmentünk este vacsizni, és épp akkor bontották a szavazatokat. Amilyen látványos effektusokkal készült az egész, vicces volt! Én pl. szakadtam a röhögéstől, de Főnököm is.
Annyit megtudtam az elnökasszonyról -kínai osztálytársaktól-hogy elég szigorú. Állítólag fizikus a végzettsége. Nincs családja, szüleit meggyilkolták. Ennyit hallottam tegnap. Ennek ellenére én jelenleg pártatlan vagyok, bár fosbúkon már olvastam koreai (és nem koreai) ismerőseim fújolását vagy épp örömujjongását. "A koreaiak szeretnek szolgák lenni"-egyik haverom kommentje az fb-n... Viszont remélem, jobb lesz, mint a magyar "politikusok"....
Bocsi, Warren, hogy nem tudtam veled Sobeksanra jönni (szünnap volt)!
Ma olvastam egy érdekes cikket az elektronikai kütyüktől való függésről. Elszomorító. Való igaz, itt, Koreában elég nagy a "mobilfüggők" aránya. Sok kisiskolás, ovis gyereket láttam a metrón, utcán, a smart-phone-ját bújva. Mielőtt augusztusban utaztam haza, Connie-val elmentünk kajálni, az étteremben is volt hasonló tapasztalatom. Egy kissrác szülei iPad-ján nézett valami gagyi rajzfilmet, Elég hangosan, engem kifejezetten idegesített. Gyakran hallom-és látom, hogy baráti társaságok a kajáldában, kávézóban, ahelyett, hogy dumálnának, a kütyüjüket nyomogatják. Szerintem irritáló, mivel ha az ember, ha a haverjaival találkozik, akkor rájuk figyeljen!
Nekem nincs egyelőre smart phone-m. A fő ok, hogy fölöslegesnek tartom. Tudom, néha jó, ha meg tudunk nézni egy fontos emailt, ha nem vagyunk netközelben. De sajnos nagyon addiktívak. Hamar függővé válik az ember. Én pl. jelenleg büszke vagyok arra, hogyha elmegyek túrázni, egy napra, vagy hétvégére, kibírom net nélkül. Két hétig is kibírnám, megfelelő társaság, jó "buli" esetén (tudom, ősember vagyok:), de túráztam párszor nomád körülmények között). Mert csakis a túrára, az emberekre, a haverokra, barátokra figyelek. Ez pedig feltölt. Egyszer olvastam: "Sometimes you have to disconnect to real connect" -azaz az igazi kapcsolatokhoz néha el kell szakadni néha a netről. Szerencsére ismerőseim is így vannak vele. (A belinkelt dal is kicsit ezt sugallja. Pamkutyától a "Ne fészbúkozzál"-t nem mertem! :) )
Mikor gyerek voltam, még nem voltak ezek az elektronikai kütyük. Mi még olvastunk, játszottunk. Ez jelentette a gyerekkoromat. Kamaszként ismerkedtem meg a játékprogramokkal. De akkor is, nem ment a tanulás, (később) a sport rovására. Néha játszottam ilyenekkel, de a futás, a (már örök vadászmezőkre távozott) kutyám megdögönyözése, az olvasás stb. még mindig fontos volt nekem. Persze Családom sem akarta, hogy a TV vagy a játékprogramok rabja legyek. Szerencsére :).
Persze a munkám is internethez kötött, illetve azért én is lelkesen használom a facebookot (képeim feltöltése főleg), youtube-t (zenehallgatás) hétköznap. DE nem hétvégén, túra közben. Kicsit kiakadtam azon a dolgon, hogy a 11 éves kislány ideges lesz, ha lemerülni készül a mobilja, vagy nem rendesen elérhető a wifi. Sajnos ezek a dolgok beteggé is tehetik az embert. Az sem elhanyagolható tényező, hogy a "szociális élet halálát" jelentik. Viszont ami rosszabb: A függők nem alszanak rendesen, idegesek lesznek. Rosszabb esetben nem esznek (vagy a gép előtt zabálják a gyorskaját), WC-re sem mennek, (Ha valaki látta az SP azon epizódját, mikor a gyerekek a World of Warcraft-tal játszanak, akkor az is kiválóan tökrözi...) annyira belemerültek a játékba, Vagy a belinkelt cikk írja, hogy szülők annyira belemerültek ezekbe a játékokba, hogy a gyereküket sem látták el rendesen. A kicsi meghalt... Szomorú dolgok ezek... :(
Szerintem iszonyat jó dal! :). Holnap szavazás Koreában. Megy a kampány ezerrel. Engem nem érint. Utálom a politikát. Pénteken elvileg világvége. Erről még értekezni fogok majd részletesebben. Ha elmaradna, akkor szombaton irány Taebaksan, az új évet pedig a kedvenc túraterepen kezdem (Seoraksan!!!)! Ha nem, akkor gáz van! (ok, nem vagyok pesszimista)
Warren felvételt csinált rólunk, miközben síeltünk! Épp az azelőtti pillanatokat örökítette meg, hogy összeütköztem vele! Az "advanced" pályán készült!! Csakis azért, hogy jelezzem: Igenis tudok síelni. Yongpyeongra jövőre is visszatérünk! :)
Elég használhatatlanok voltunk, sokáig pihiztünk. De azért a környék is nagyon szép volt, élvezkedtünk "egy jót a hóban!!! Főleg Warren. A hóról terjed egy olyan poén, egy "so much cocaine"(jó sok kokain). Hát a Warren-féléknek nem kell ahhoz kokain, hogy jó legyen a buli! De én is jól tudom magam érezni, mindenféle tudatmódosító nélkül!
Szegény husky-t megkötötték!!! Nagyon barátságos volt, megdögönyöztem.
A snowboard-os hóemberek! Yongpyeong jelképei...
Szánkózunk!!!! :) A lankás lejtőn, a szállás mellett.
Hehehe :) Szegény hóember éppen hogy megúszta az ütközést!!! :)
Volt egy farm a környéken, lovakkal (akik épp meg akarnak engem zabálni), csacsikkal, nyulakkal.
Punky nyúl, felálló szőrrel a fején...
Csacsi vicces feje.... A farm neve amúgy Donkey-hote volt (Don Quijote), jelezvén, hogy szamárfarm. Azért az angol nyelvben is vannak vicces szójátékok (hangullal leírva főleg, heheh). Mi magyarok, néha olyan poénokon tudunk röhögni, amiket mások nem értenek. Emiatt hiányzik nekem néha a magyar társaság. Jelenleg annyira nem, de vannak időszakok, amikor nagyon!
Sajnálom, hogy most nem telik többre. Elég fáradt vagyok írni. Egy jól sikerül kirándulás után nehéz visszajönni Szöulba. Tudom, még lesznek szép élményeim, történni fognak jó dolgok. Érzem, és hiszek is bennük! Csak ha egy gyöyörű nap véget ért, nehéz elhinni, hogy lesz még! Utólagos módosítás: egy jó alvás után mindjárt könnyebb! :)
Hamarosan indulok Yongsan-ra, és hajnalban meg fogom csodálni 2013 első napfelkeltéjét. BÚÉK Családomnak, valamennyi barátomnak, ismerősömnek, illetve ellenségemnek! Egyik osztálytársam isteni indiai kaját csinált nekünk. Persze főzésközben rengeteget röhögtünk. Köszönet érte, itt is! :)
Színek összhatása: fokhagyma, gyömbér, paprika, paradicsom, illetve hagyma.
Indiai curry-s pipi-most sem tudtam kézzel enni....
...és földön törökülésben ülni sem. Én, 'puhány" európai csajszi... 
Klassz év volt 2012, remélem, 2013 is méltú folytatás lesz. Optimista vagyok!! :) :)
