Ulsan és Yeongnam hegyei

Pénteken éjfélkor indultunk, elég jól aludtam a buszon (éljen a felfújható gumipárna!!!). Fél öt felé értünk oda. Ulsan már elég délen van, Busantól nem messze helyezkedik el (nekem mindig Busan jelenti a "delet" a Koreai-félsziget esetén, de más város, pl. Yeosu vagy Mopko még délebben van...). Itt van egy klassz túratepep, Yeongnam, amin végigmentünk egy "laza" 16km-t. A Hold még ragyogott, mire az első csúcsot elértük, már a Nap is kezdett fölkelni.
Hajnali öt előtt érkeztünk. Persze be kellett mutatkozni, meg elmondani, mit szeretsz reggelire enni. Hát, baromi sok kedvem volt ehhez, félálomban...:(
Telihold... Mindjárt jönnek a vérfarkasok? Először rossz irányba mentünk, de végül gyorsan megtaláltuk a túraterepet.

 Első csúcs... Ha egy kulcsember (Garry) hiányzik, akkor fényképpel kell pótolni... hehe. Itt egyébként sátoroztak is, tehát a szegény túrázókat felzavartuk álmukból...

 Napfelkelte és Ulsan

 Reggeli, kialvatlan fejek...

 Euláliák, még nem nyíltak ki teljesen. El tudom képzelni, milyen szépek lesznek egy héten belül...

 A hegyek felett gyűlnek a felhők... Ez már Ganwolsan felé... Több hegyet érintettönk, névszerint Gangwolsan, Sinbulsan (legmagasabb közöttük) és Youngchucksan.

 A nap elején rengeteg szép tájat láttunk, de később elnyelt mindent a  köd...

 Ganwolsan és Sinbulsan között...

 Itt megálltunk kajálni, rament főzni.

 "Mint szürke szamár a ködben..."

 Bogyók... A köd miatt gyorsan haladtunk, nem is volt nehéz terep

 Lefelé menet elkezdett feloszlani a köd, megjelentek az őszi színek...

 Lefelé menet elég kemény terepen kínlódtunk, meredek lejtők, ahol könnyen meg lehetett csúszni...

 Végül leértünk, többiekre várva pihiztünk a vízesésnél...

Sokan ijesztgettek minket, hogy még egy óra gyaloglásra van a busz, de végül Mr. Kim megnyugtatott csak tíz percre. "Gyalog, vagy repülővel?"-viccelődött egyik haverom. De kiderült, szerencsére csak gyalog...höhö... A buszban mindenki kidőlt, és későn érkeztünk Szöulba, még dugó nélkül is (azért Ulsanba érni öt órányi buszozást jelent). Végül 11re csatakosan, fáradtan, de a koleszba értem. Nem lett izomlázam, sőt, egy laza 21km-t is lenyomtam másnap reggel 5 óra (de nagyon jó) alvás után :).