Kedden korábban hazamentem, mivel roomcheck volt a koleszban (egész hétfő este takarítottam, és kedd reggel befejeztem). Mikor túlestünk ezen (gyorsan megvolt), futottam, majd este 10 előtt indultam Yongsan-ra. Esti induláskor szívesen megyek ki Yongsan állomásra, mégha kicsit messze is van (bár nem vészes, elég könnyű oda kijutni). Ott még volt időm, bekaptam némi utcai kaját (csípős csirkét). Az eső csöpögött, de másnapra jó időt mondtak. Egész hét elején a tájfunnal ijesztgették az embereket, ami Japánt, Fülöp-szigeteket érintette... Emiatt sokan izgultak, én is féltem kicsit, hogy esni fog.
Éjfél előtt indultunk. Aludtam valamennyit, rémálmaim voltak mindenféle szörnyekről, meg megcsonkított hullákról... De végül megérkeztünk. Fél 6 körül indultunk, a már ismerős terepen. A túraútvonal le volt zárva, az előrejelzett tájfun miatt. De kis bosszankodás után átléptük a szalagot, és indultunk. Eleinte sötétben mentünk, majd kezdett világosodni. Köd volt, a színesedő levelekről kicsit a magyar őszi erdő ugrott be. Ugyanis otthon néha túráztunk az őszi a ködben, és az avaros-ködös kirándulásokat juttatta eszembe, még egyetemi éveimből, a túraegyesületes haverjaimmal... Szép emlékek :). Gyorsan felértünk a csúcsra (4km a kiindulástól). Egyrészt, nem volt nehéz terep. Másrészt, főleg sötétben mentünk, és nem volt érdemes megállni bámészkodni. Hétre a ködös csúcson voltunk, ahonnan természetesen semmit nem láttunk (hasonlóan a szeptember elseji kiránduláshoz). Később lementünk a közeli menedékházhoz, ahol elkezdtünk "főzni", azaz húst sütöttünk. Warren szavaival élve "vegetáriánus hús", mivel jó minőségű terméket vettünk, és valami zöld fűszert is tett rá :).
Reggel, indulás után...
Ködös táj...
Főzőcske a menedékháznál :)
Közben kitisztult az idő, így öten visszamásztunk kaja után a csúcsra,és fotóztuk a tájat :)
Megjelentek az ősz szieni :)
Rengeteg szép vízesést láttunk...
A hosszas völgyben való kirándulást nagyon élveztem. Mind társaságban, mind egyedül. Társaság jó volt, sok kedves ismerőssel. De az új emberek is szimpatikusak voltak. Emellett kitisztítottam kicsit a fejem, nem gondoltam semmire. A kirándulás vége felé már kiütközött a nem-alvás, emellett melegem volt a vékony túranaciban (pedig a legvékonyabb ilyen célra hozott gatyámról volt szó! Sortot meg az eső és a hajnali hideg miatt nem mertem venni). A parkolóban ismerőseim fogadtak, és örültünk az ismerős arcoknak, ami azt jelentette nem kavarodtunk el :). A társaság nagy része még mögöttük volt, a busz még nem érkezett meg. Makgoliztunk, pihentünk, dumáltunk, és fél három körül indultunk a tengerpartra.
Éjfél előtt indultunk. Aludtam valamennyit, rémálmaim voltak mindenféle szörnyekről, meg megcsonkított hullákról... De végül megérkeztünk. Fél 6 körül indultunk, a már ismerős terepen. A túraútvonal le volt zárva, az előrejelzett tájfun miatt. De kis bosszankodás után átléptük a szalagot, és indultunk. Eleinte sötétben mentünk, majd kezdett világosodni. Köd volt, a színesedő levelekről kicsit a magyar őszi erdő ugrott be. Ugyanis otthon néha túráztunk az őszi a ködben, és az avaros-ködös kirándulásokat juttatta eszembe, még egyetemi éveimből, a túraegyesületes haverjaimmal... Szép emlékek :). Gyorsan felértünk a csúcsra (4km a kiindulástól). Egyrészt, nem volt nehéz terep. Másrészt, főleg sötétben mentünk, és nem volt érdemes megállni bámészkodni. Hétre a ködös csúcson voltunk, ahonnan természetesen semmit nem láttunk (hasonlóan a szeptember elseji kiránduláshoz). Később lementünk a közeli menedékházhoz, ahol elkezdtünk "főzni", azaz húst sütöttünk. Warren szavaival élve "vegetáriánus hús", mivel jó minőségű terméket vettünk, és valami zöld fűszert is tett rá :).
Reggel, indulás után...
Érik a khakiszilva :) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése