...

Az elvárások, formalitások sokkal fárasztóbbak, mint a tegnapi 42km. Komolyan mondom... Kicsit elegem van...

Holnap konferencia, Incheonban, "ottalvós buli"... Szerdán prezi...

Büszkén fogom itt a rajtszámot. Kicsit gyűrött vagyok, a nem-alvás és a futás miatt. Azaz inkább a nem-alvás a ludas a dologban. Annyira örülök, hogy megcsináltam. Bizonyos emberek most megúszták a seggbe billentést! Olyanokra értem, akik addig hecceltek vele, míg meg nem győztek vele. Akkor megfogadtam, ha nem sikerül, akkor megkapják! :) Komolyan, a futás kb. olyan, mint egy narkó...

 Időközben fölrakták a videót, amin a futók célba érnek. Megtaláltam magamat (rendszeresen mutatták az időjelzőt, 4:30nál értem célba, mivel 20 perccel az első start után indultam...). Hihetetlen volt látni, ahogy a futók rohannak be a célba, és visszanézni önmagam... Amúgy Családom szerint nem látszom elkínzottnak a képeken, ahhoz képest, hogy 42km-t tettem meg... "Busszal csináltad végig?"-viccelődtek velem (hehehe).