A legnagyobb baj az, hogy soha nincs csönd... :(. Mellesleg utálom, hogy egy csomó olyan ember elment, akiket tényleg kedveltem, össze tudtam barátkozni, akikkel lehetett dumálni rendesen. Hiányoznak, de komolyan (bezzeg akiket hátam közepére sem kívánok, maradtak). Bár alapjába véve nem vagyok  zárkózott, de vannak percek, amikor nehezebben oldódom fel. De szükségem van a társaságra, a haverjaimra. Fújom az orrom, ebédre csípős levest ettem, remélem segít. Egy kisebb náthára nem kell gyógyszer... Pár nap alatt javulni fog. Tegnap kicsit megbicsaklott a bokám, mikor lefelé mentünk a meredek, csúszós lejtőn. Szerencsére nem lett baj, sem futásnál, sem járásnál nem fáj. Futottam vele egy órát, és simán lement. Csak bizonyos mozdulatok (pl. ha épp ülök, folyamatosan tornáztatom a talpam) esetén kicsit merev. Még mázli, hogy bakancsot hordok a hegyen. Fogja rendesen a bokát, sok, nem kívánt sérülést megakadályoz. Tehát ennek most örülök :).
Alig két hét a maratonig. Úgy vagyok vele, hogy a felet stabilan le tudom futni, és kíváncsiságból megpróbálom. Ha sikerül. akkor jó, ha nem, akkor sem lesz baj. Bár nem tudom, kinek akarok bizonyítani. Kiskorom óta bennem van ez az őrült megfelelési kényszer. Lehet, egyrészt jó, mivel az embernek ezáltal vannak céljai (épp beszéltünk erről). Munkahelyen teljesíteni, tanulmányokat rendesen végezni, megtanulni angolul/németül vagy egyéb nyelven. Minél jobban rajzolni/alkotni/fotózni. Sport. Egészség, nem ellustulni, elhanyagolni magunkat. Másrészről pedig, nem túl jó ez a dolog. Önbizalomhiányra gondolok. Nem szabad visszatekinteni, régen sokat csúfoltak, innen is gyökerezhet a probléma. Az ember felépít egy világot, lát egy nála "különb" (szerinte) illetőt, és mindjárt úgy érzi, ő semmit nem ér... Szóval elég kétélű a dolog.
Hát, néha... 

  Próbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy közben jól érezzem magam, ami legtöbbször sikerül is. Jövő szombaton akkor is kimozdulok (vasárnap reggel meg Seoul Race, de azt délelőtt letudom. Csak gyógyuljak meg addig)! Most viszont ki kell gondolnom, hogyan legyen a disszertációm utolsó fejezete, illetve a referenciákat kell befejeznem... Totál be vagyok rezelve... Tudom, jobb a helyzetem, mint pár barátomnak. Pl. egyik srác szombaton teszi le a záróvizsgát, nekem pedig az már már rég megvan. Négy év alatt végzek. Ami nem is rossz. Legalábbis barátaim szerint.